Borbély Kálmán tüzér főhadnagy hadiútja – 1. rész
Az újságos unott arccal lökte elém a Magyar Nemzet friss számát. Na, mindegy, neki is lehet rossz napja! 1987. június 23-a volt, és már tombolt a nyár. Gyors léptekkel irány a munkahely irodaháza, amelynek utcáját akkor még Gorkij fasornak nevezték.
Amíg a reggeli kávé elkészült, gyors újságlapozás. Először is a kedvenc oldalamig, ahol az olvasói leveleket közölte a lap. Az egyik írás címe máris szembeötlő: „Hősi halottak emlékműve”. Borbély Kálmán vasdiplomás gépészmérnök, a MÁVAG volt vezérigazgatója írta a levelet. 93 évesen fogott tollat, hogy megtudja valakitől, mi lett annak a békeharangnak a sorsa, amelynek öntéséhez az ő közreműködésével küldtek ágyúbronzot a magyarok az 1920-as évek közepén.
Borbély Kálmán írása a Magyar Nemzet 1987. június 23-ai számában
Az I. világháborús események kutatásának megszállottjaként azonnal megfogott az írás. A következő napokban is csak az járt az eszemben, hogyan tudnék személyesen találkozni a levél írójával, s milyen jó volna, ha személyesen tudnék beszélni egy frontharcossal, aki mint tüzér főhadnagy harcolt! Micsoda lehetőség első kézből kapni információkat! Gyors lépések következtek. Ilyenkor jó, ha ismerősre is számíthat az ember. Az egyik barátom felesége az újságnál volt szerkesztő, ezért segítséget kértem tőle, hogy tudja meg Borbély Kálmán lakáscímét a számomra. Sikerült és már írtam is a levelet, amelyben kértem, hogy ha megengedi, személyes beszélgetések során szívesen megismerném a hadiútját.
Borbély Kálmán 1987. július 3-án kelt levele Rózsafi Jánoshoz
Kálmán bácsi (mert később megtisztelt azzal, hogy így szólíthattam) 1987. július 3-án keltezett levelében tudatta, hogy: „Egy ilyen tárgyú beszélgetéshez szívesen látom lakásomon minden szombaton és vasárnap de. 9 és 12 óra között.”
Így aztán a következő hétvégéim be voltak táblázva. Nagyszerű embert ismertem meg. Nem csak a saját életének sorsfordulóit mondta el, hanem azokat az általános élettapasztalatokat is kifejtette, amelyeket gazdag életútján gyűjtött. Így számomra a roveretói harang, ha megkondul, akkor nemcsak a hősi halált halt katonák, hanem Borbély Kálmán tüzér főhadnagy emlékének is szól.
A következőkben folytatásokban bemutatjuk Borbély Kálmán tüzér főhadnagy elmondása alapján készült hadiútját.
Borbély Kálmán tüzér főhadnagy a löveg irányzónyílásában