A szarajevói merénylet – 2. rész
A sikertelen bombamerénylet után feldúlt állapotban a városházára érkező trónörököst Szarajevó polgármestere várta, és nyomban üdvözlő beszédbe fogott, Ferenc Ferdinánd azonban ezekkel a szavakkal szakította félbe: „Szarajevóba jövök barátként és valaki bombát dob rám, ez felháborító…”
A megszeppent, hajlott korú városvezető röviden befejezte akadozó üdvözlőbeszédét, majd Ferenc Ferdinánd válasza után bementek az épületbe. Zsófia hercegnő az emeleten fogadta a helyi vezető személyiségek feleségeit, akik külön köszöntötték őt. Ezalatt a főherceg a további programokról egyeztetett. A bombarobbantás után Rumerskirch ismét a hazatérést támogatta. „Gondolja, hogy még más merénylet is készül ellenem?” – kérdezte a főherceg Potiorektől, aki megnyugtató választ adott, és új útvonallal a program folytatását javasolta. Ferenc Ferdinánd mindenekelőtt a sebesült Merizzi alezredest szerette volna meglátogatni a kórházban, és elutasította azokat a tanácsokat, amelyek a látogatás azonnali befejezését erőltették.
A kórházlátogatás beiktatása is módosította az eredeti útvonalat. Ezt megbeszélték Gerda (más források szerint Gerber) rendőrfőnökkel, aki a szemtanúk szerint „láthatóan csak felületesen figyelt oda”. Az előzetes tervek szerint a trónörökös, felesége nélkül, az állami múzeum új épületéhez hajtott volna, ám a merénylet után a főhercegné úgy döntött, hogy elkíséri férjét a kórházba.
A türelmetlen Ferenc Ferdinánd az azonnali indulás mellett döntött. A trónörökös pár és a táborszernagy ismét a harmadik autóba szállt. A gépjármű tulajdonosa, Harrach gróf most nem a sofőr mellett foglalt helyet, hanem ragaszkodott hozzá, hogy a kocsi hágcsóján állva testével védelmezze az illusztris vendégeket. A menet elindult.
A trónörököspár elindul a tragikus útra
(Ferdinand May: A Fekete kéz című kötetéből)
Az autóban ülő Potiorek észrevette, hogy nem a megbeszélt irányba mennek. Hirtelen álljt parancsolt a harmadik autó sofőrjének, aki követni akarta az előtte haladókat. Az eredeti program szerint ugyanis az Appel rakparton jobbra kellett volna fordulni a Ferenc József utcánál, és az első autó – úgy látszik nem tájékoztatott – vezetője ezt is tette, és a második gépjármű is követte őt. A merénylet miatt megváltozott program szerint viszont egyenesen kellett volna továbbhaladni, ezért utasította a táborszernagy a harmadik autó sofőrjét a módosításra. Miközben a kocsi megállt, hirtelen lövések dördültek. Gavrilo Princip, aki pont itt várakozott, kihasználta a váratlan alkalmat, és tüzet nyitott az előtte néhány lépésre forgolódó autó utasaira.
A merénylő, Gavrilo Princip
(Ferdinand May: A Fekete kéz című kötetéből)
Egy közelben álló detektív – észlelve szándékát – el akarta kapni a karját, de őt egy másik fiatalember a tömegből leütötte. A sofőr, Potiorek parancsára azonnal elhajtott a súlyosan sebesült hercegi párral, és néhány perc múlva megérkeztek a kormányzói palotához.
Ezalatt a helyszínen a korabeli Az Est beszámolója szerint: „a merénylő körül rettenetes verekedés támadt: Morsey adjutáns kardjával többször rávágott Principre a közönség pedig véresre verte”.
A merénylet helyszíne
(Ferdinand May: A Fekete kéz című kötetéből)
A két öntudatlan sebesültet felvitték az emeletre. A főherceghez siető Feuer ezredorvos mindent megkísérelt, hogy a főherceg súlyos nyaki illetve Zsófia testi sebét ellássa, de sajnos hiábavaló volt minden próbálkozása és rövidesen így szólt: „Itt minden emberi segítség lehetetlen már, Őfensége kiszenvedett”. A főhercegné szintén belehalt sérüléseibe.
A trónörökös szemeit főudvarmestere, báró Rumerskirch zárta le, majd sietve megérkezett Puntigam práter, hogy megadja az abszolúciót az elhunytaknak.
A trónörökös véráztatta zubbonya
(Ferdinand May: A Fekete kéz című kötetéből)
A városban történtekről Kovacsevics Milos detektív így nyilatkozott Az Est kiküldött munkatársának: „A halál bekövetkeztekor Szarajevóban megszüntették a telefon és távíróközlekedést és egyben táviratok mentek az összes határállomásra, hogy senkit a határon át ne bocsássanak, és hogy senki a határról el ne mozdulhasson. A tragédiáról szóló első táviratot délelőtt 11 órakor küldte el báró Rummerskirch a királynak, és a vonal teljesen szabad lévén a távirat néhány perc múlva Bécsben és rövid idő múlva Ischlben volt”.