Egy pusztító harceszközről
A középkorban a fekete macska látványa, de még az említése is félelmet ébresztett. Szerencsétlen négylábúak olykor máglyán végezték, IX. Gergely pápa 1233-ban kelt bullájában azt a személyt is máglyára küldte, aki fedelet adott az ilyen állatok számára.
A Nagy Háború időszakában az olasz fronton szintén a „macska”, de nem a középkor rettegett fekete négylábúja, hanem egy sokkal veszélyesebb eszköz, a „macskának” nevezett olasz aknavető lövedék keltett óriási félelmet. De mi is volt ez az érdekes elnevezésű, félelmetes harceszköz?
A „macska” betöltése
1915 őszére az olasz fronton is állásháború alakult ki. A sziklás terepen várszerűen kiépített árokrendszerekben elhelyezkedő ellenség ellen a leghatásosabb fegyverek a meredek röppályájú aknavetők lettek. A találékony magyar bakanyelv nevezte el a levegőben is jól megfigyelhető, lassan repülő, nagy űrméretű olasz aknavető lövedékeket macskának. A névadás magyarázatára a Doberdó-fennsík védelmét ellátó VII. hadtest parancsnokának, József főhercegnek az 1915. november 27-én kelt naplóbejegyzése is rávilágít: „Míg az állásból a vonal mögött pár 100 lépésre San Martinóra kúszva cserkészünk egy nagy légiakna jön magas ívben halkan énekelve. Kísérőm figyelmeztet ? «Itt jön a macska!» ? Tényleg úgy repül, mint a magasból leugró macska nagy ívben fölöttünk el és repesztő robajjal robbanik és bérpalota nagyságú kávébarna füsttömeget vet a légbe.”
József főherceg a Doberdó-fennsíkon
A macskák óriási veszteségeket okoztak a Doberdó magyar védőinek. A „macskaveszély” elhárítására tett intézkedésekről és a macskák hatásáról a főherceg 1916. április 10-ei naplóbejegyzésében is olvashatunk: „Úgy látszik az ellenségnek négy-ötféle mintájú aknavetője van, melyeket éjjel-nappal fölötte kiadósan használ. Az embereket a tapasztalat kioktatta, hogy kizárólag ezen célra felállított őrszem által jelzett légiakna elől még jókor ki lehet térni és így hatásuk alól kivonhatják magukat. Ez természetesen éjjel nem lehetséges, midőn éppen a szükséges sűrűbb megszállás különös védőeszközökre szorulna. Az ellenséges légiaknák (vetőtorpedó) eme legnagyobb fajtájának hatása a tűzvonalban lévő tisztek és legénység egybehangzó jelentései szerint egy olasz 30,5 cm-es ágyú bombájának robbantóhatását messze felülmúlja. (Amiről magamnak is volt alkalmam meggyőződni.) Az óriási erkölcsi hatást, melyet az ellenség ezen harceszköz általi alkalmazásával el tud érni, legjobban azon tény világítja meg, hogy a 17. hadosztálynál egyedül a 3 utolsó hét leforgása alatt 22 elmezavar (őrülés és dühöngés) eset fordult elő kizárólag az élénk aknavető tűz által okozva. A sebesülések, melyeket ezen harceszköz okoz, nagyon különbözőek, de többnyire igen súlyos természetűek.”
Egy fel nem robbant macska a San Martino del Carsoban található 1. világháborús gyűjteményben
A magyar katonák macskákkal kapcsolatos történeteit hamarosan újabb bejegyzésekben is ismertetjük.