Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége halála, majd a végzetes bécsi döntés a hadüzenetről számos érdekesnek ígérkező alternatív tényt kínál vizsgálódásra. Előbb azonban arról, ami ténylegesen történt Szarajevóban. 1914. június 28-ának és az azt követő napoknak az eseményeit bizonyára nem szükséges részletesebben felidézni. Minden történelem tankönyv több-kevesebb részletességgel tartalmazza, hogy a boszniai hadgyakorlat megtekintésére érkező osztrák-magyar trónörökös, feleségével együtt látogatást tett a tartományi fővárosban, ahol azonban az ünneplő tömegen kívül egy hét főből álló összeesküvő csoport is várta. A merénylőknek a felületes biztonsági intézkedéseket kihasználva sikerült a magas vendégeket szállító gépkocsioszlop közelébe jutni, majd egy kézigránáttal elkövetett, kudarcba fulladt akciót követően a szerb diák, Gavrilo Princip Ferenc Ferdinándot és feleségét lelőtte.
Gavrilo Princip
Mivel a gyilkosság az elkövetők személye és az összeesküvés szervezőinek feltételezett kapcsolatai miatt összefüggésbe hozható volt Szerbiával, az Osztrák-Magyar Monarchia döntéshozói – miután előzőleg megszerezték Németország támogató jóváhagyását (Hoyos-misszió) – alkalmasnak látták az esetet arra, hogy a déli szomszéddal közel egy évtizede halmozódó megoldatlan ellentéteiket háborús konfliktus kiprovokálására használják fel. Oroszország azonban balkáni pártfogoltja védelmében szintén hajlandó volt kardot rántani, ami maga után vonta a szemben álló katonai szövetségek hadba lépését és ezzel az első világháború kirobbanását. Az osztrák-magyar háborús döntés meghozatalát késleltette, hogy a magyar miniszterelnök, gróf Tisza István kezdetben határozottan ellenezte a fegyveres megoldást, és elegendőnek tartotta volna a Szerbiával szembeni diplomáciai győzelem kivívását. Később azonban megváltoztatta álláspontját és a háború mellett szavazott, jóllehet kikötötte, hogy az nem végződhet a szávai királyságnak a dualista monarchia általi bekebelezésével. Ezek a megtörtént tények. Lássuk most azokat, amelyek megtörténhettek volna.
Ferenc Ferdinánd
Az 1914 nyarán történt eseményekkel kapcsolatban talán a legkézenfekvőbb más-tény a következőképpen hangzik: Ferenc Ferdinánd túlélte a szarajevói merényletet. Ez az apró, bár kétségkívül lényeges változtatás nyilván számos vonatkozásban módosítaná a történelem menetét, ám ezek közül bennünket egy bizonyos kérdés érdekel igazán, nevezetesen: vajon kitört volna-e a világháború az adott időben? A történészek túlnyomó többsége a trónörököspár meggyilkolását egyfajta katalizátornak tekinti, amely a világméretű fegyveres konfliktus keletkezésének mélyen fekvő okaihoz képest csupán esetleges jelentőséggel bírt. Azaz: Szarajevó nélkül talán nem lett volna háború 1914 júliusában, ám az alkalom és az időpont lényegében másodlagos, mert előbb vagy utóbb a felgyülemlett feszültségek úgyis kataklizmát okoztak volna. Ebben az összefüggésben nem is igazán izgalmas, mi lett volna, ha Princip és társai kudarcot vallanak. A történelmi determinizmus valamely válfajának híveitől persze nem is várjuk el, hogy alternatív tényekkel bajlódjanak. Számunkra azonban, ha komolyan el kívánunk töprengeni a fenti kérdésen, máris adódik az első feladat: pontosítanunk kell az eredeti feltételt. Nem mindegy ugyanis, milyen körülmények között élte túl Ferenc Ferdinánd a merényletkísérletet. Nyilván más következményekkel járt volna, ha a bűntettre egyáltalán nem kerül sor, mert az összeesküvőket még Szerbiában leállítják, vagy nem tudnak átjutni az osztrák-magyar határon, esetleg a boszniai hatóságok a nyomukra akadnak és még a tett elkövetése előtt leleplezik őket. Ám megtörténhetett volna az is, hogy minden úgy történik, mint a valóságban, csak Princip lövései célt tévesztettek. Egy elkövetett – bár sikertelen – merénylet már csak jogi szempontból is másként esik a latba, mint a csupán erre irányuló szervezkedés, és hasonlóképpen más a megítélése a két esetnek politikai súlyukat tekintve is. Csekély konfliktusgerjesztő hatására tekintettel ezért a leleplezett összeesküvést félretesszük, és leszögezzük, hogy Ferenc Ferdinándra igenis rálőtt a merénylője, de nem találta el. A következőkben tehát az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse ellen Szarajevóban elkövetett sikertelen merénylet más-tényét tesszük számításaink alapjául. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy ennél csekélyebb súlyú bűncselekménynek nem lehetett volna esélye arra, hogy Bécsben „ügyet” kreáljanak belőle.
Dragutin Dimitrijević
Volt-e ennek az alternatívának realitása? Természetesen volt, sőt, azt lehet mondani, hogy ennek a végkifejletnek volt minden emberi számítás szerint a legnagyobb valószínűsége. Maga Dragutin Dimitrijević ezredes, a hírhedt Apis (a szerb titkosszolgálat vezetője, az „Egyesülés vagy halál” nevű titkos szervezet egyik főembere), az akciót fegyverek és összeköttetések biztosítása révén lehetővé tevő legfontosabb személy is ez esetben valójában betlire játszott. Ő is úgy vélekedett ugyanis, hogy a merénylet az adott feltételek mellett egyszerűen nem sikerülhet. Ismerve az összeesküvés résztvevőinek felkészültségét és képességeit, valamint figyelembe véve a várható biztonsági intézkedéseket, egyszerűen nem juthatott más következtetésre, mint hogy az akció sikerének esélye egyenlő a nullával. A teljesség igénye nélkül soroljunk ide néhány ismert tényt. Princip és társai nem csupán amatőr merénylők voltak, hanem olyan civilek, akik nemhogy katonai kiképzettséggel, de még csak minimális fegyver- vagy lőismerettel sem rendelkeztek. Ezt felismerve kaptak ugyan némi lehetőséget a szervezőktől arra, hogy közülük néhányan egy belgrádi parkban pisztollyal egy pár lőszert elpufogtassanak (egy meglehetősen vastag fatörzsre lövöldöztek csekély eredménnyel), ám másik fő fegyverük, a kézigránát pontos célba juttatására senki sem oktatta ki őket. Néhányuknak ráadásul a látásával is komoly bajok voltak.
A cikk következő részét szeptember 21-én, kedden közöljük.