Borbély Kálmán tüzér főhadnagy hadiútja – 8. rész
A tűzkeresztség
Ekkor még semmit sem éreztünk a hadi helyzetből. Közben megtörtént az olasz hadüzenet is. Ekkor Esterházy az egyik szakasszal felment a hegyekbe, ott foglalt állást. Én nem tartoztam közéjük. A hegygerincen húzódott a vonal. Aztán mégsem jöttek az olaszok, nem történt semmi. Így aztán rövidesen visszajöttek a táborba. Július végéig ott voltunk az Obervellach melletti táborban. Kiképzés nem volt már, úgy hatott az egész, mintha üdülés lett volna. Időnként bementünk Villachba. Július végéig maradtunk ott, aztán parancsot kaptunk és megkezdtük a felkészülést az északi frontra történő utazásra. Így aztán rövidesen Galíciába kerültünk.
Villach korabeli képeslapon
Ekkor már a központi hatalmak sikeres offenzívát folytattak az orosz hadseregekkel szemben. Mi abba a frontszakaszba kerültünk, amely a Zlota Lipa folyó felé húzódott. Bothmer gróf, bajor tábornok volt a hadsereg parancsnoka. Osztrák-magyar és német csapatokból állt ez a hadsereg.
A Bothmer hadsereg támadási iránya
Nekünk változatlanul Esterházy volt a parancsnokunk, akit előléptettek őrnaggyá és tüzérosztály parancsnokká nevezték ki. Tisztikara lengyel tisztekből állt. Közvetlen parancsnokom Zsurek főhadnagy lett, a 30-as ezredtől. Még mindig a 8 cm-es ágyúkkal voltunk felszerelve.
8 cm-es ágyúcső és závárzat korabeli rajza
Rövidesen átestünk a tűzkeresztségen. Ezen a területen ugyanis olyan harmonikaszerű harcok voltak. Egyszer mi támadtunk és az orosz vonult vissza, máskor pedig ők támadtak és mi vonultunk vissza. Egy ilyen orosz támadás során kerültünk igen veszélyes helyzetbe, amelyből egy német ellentámadás mentett ki bennünket. Ráadásul ekkor, mint tüzér megfigyelő teljesítettem szolgálatot, ott voltam az első vonalban. A sikeres támadásaink eredményeként augusztus végére elértük a Sztripa folyót.
Tüzérek az orosz fronton
(Forrás: Magyar kódex 5, Az Osztrák-Magyar Monarchia, Kossuth Kiadó 2001)
Megemlítenék egy kritikus helyzetet, amelyből magyar honvéd tüzérek mentettek meg bennünket. Az oroszok nagy erőkkel támadtak, már áttörték a gyalogság állásait is. Veszettül lőttünk mi is, de egyre több volt a visszavonuló egység körülöttünk. Ekkor érkezett meg egy egész honvéd tüzér ezred. Csodáltuk őket, amit ezután csináltak! Még az úton kifogták a lovakat, hátravezették őket, és nem mentek állásba, hanem azonnal megkezdték a tüzelést. Olyan bravúrosan, hogy eldőlt a csata sorsa!
Később megtudtuk az orosz hadifoglyoktól, hogy ott járt az első vonalban a cár, éppen velünk szemben. Ezért akartak eredményt elérni, ami majdnem sikerült nekik.