Borbély Kálmán tüzér főhadnagy hadiútja – 10. rész
Huszárvirtus, avagy amikor a huszárok mentették meg a tüzéreket
Micsoda nagyszerű katonákkal találkoztam ott Galíciában! Egyikük Farkasházy Farkas Elemér huszár százados volt. Egy faluban voltunk beszállásolva, ott ismerkedtem meg vele. Mentem az utcán, és egyszer csak lövöldözést hallok. «Mi az Isten, már itt is harc folyik?» – gondoltam magamban.
Huszár éppen spanyollovast ugrat át a harcok szünetében. Orosz front, 1916
(Balla Tibor: Szarajevó, Doberdó, Trianon című könyvéből)
Közelebb mentem, és láttam, hogy az egyik udvaron egy huszár százados okítja a katonáit. Ez a százados volt a Farkasházy Farkas Elemér. Lekapta a katonák fejéről a sapkát, feldobta a levegőbe és átlőtte a pisztolyával. Azt mondta az embereknek, hogy nem kell félni a golyóktól, az úgy sem talál el, ha meg eltalál, akkor ez van. Ő volt az, aki a galíciai áttörés után összeszedett egy csomó csellengő lovas embert. Olyanokat, akik nem voltak sehová beosztva: huszárt, tüzért, dragonyost, szekerészt. Csak olyat, akinek lova volt. Ezekből szervezett egy lovas különítményt. Volt nekik egy géppuskás osztaguk is.
Vonuló huszárok az orosz fronton
Szókimondó ember volt ez a huszár százados. Egyszer Esterházy mellett voltam az ütegparancsnokságon, mint megfigyelő, amikor odajött hozzánk. Magyarul szólt Esterházyhoz, és mondta, örül annak, hogy magyar tüzérek vannak itt. Erre Esterházy azt válaszolta, hogy csak keveset tud magyarul, beszéljenek németül. Erre Farkasházy megjegyezte, hogy elég szomorú, hogy egy Esterházy nem tud magyarul! Azután németül beszéltek.
Aztán néhány nap múlva ismét találkoztunk Farkasházyval és csapatával. Előttünk a 101-es békéscsabai közös gyalogezred volt állásban. Nagyon leharcolt volt az ezred, gyenge harcértékkel. Eszterházy éppen e miatt közvetlen mögöttük elhelyezett egy üteget, mert ha támadás jön, az elől legyen. Hogy ez milyen bölcs dolog volt, rövidesen bebizonyosodott. Ugyanis kaptunk egy kozák lovastámadást, egy egész lovas ezred támadott meg bennünket. Gyalogságunk részéről szinte semmi ellenállás nem volt, a lovasok áttörték a vonalat. Már az előretolt üteget veszélyeztették. Olyan közel voltak a támadók, hogy időzített srapnellel lőtték őket, ami 100-200 méterre robbant.
Srapnel korabeli rajza
Később már kartácsra állított srapnellel lőttek, ami a cső előtt 8-10 méterre robbant. Elég nagy volt a veszteségünk, már minket is fenyegetett a támadás. Pedig elég keményen dolgoztunk, percenként 14-15 lövést adtunk le. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy egységes volt a lövedék. A csövek nagyon felmelegedtek, vizes pokróccal hűtöttük őket. Menekülésre már nem volt időnk.
Váratlanul megjelent Farkasházy a különítményével. Oldalba kapta a kozákokat, és olyan jól helyezte el a géppuskásait, hogy azok végiglőtték a kozákokat. Szinte elsöpörték a támadást a géppuskások. Rengeteg volt a halott és a sebesült. Mi megmenekültünk. A kozákokról tudtuk, hogy jó, hűséges, elit katonák. Soha nem húzták ki magukat a nehéz helyzetből. A bolsevik forradalom után ők nem lettek bolsevikok.
Orosz kozák katona