Borbély Kálmán tüzér főhadnagy hadiútja – 11. rész

Sebesülés, lábadozás, segédszolgálat

A karácsonyt is Galíciában töltöttük, és a következő tavaszt is. 1916. április 7-én egy baleset következtében megsebesültem, és kórházba kerültem. Mint kadet tűzmester, hat ágyúnak voltam a vezetője. Egyik nap egy orosz trénre tüzeltünk, mind a hat ágyú dolgozott. A töltés során kiderült, hogy a lövedék rossz, nem ment bele a csőbe.

Ágyú lőállásba vontatása Ágyú lőállásba vontatása

Az első tiszt ordított – lengyel volt, Bisopfnak hívták -, ordított, hogy «Megint a magyar ágyú nem lő!» Beugrottam az állásba, de ugyanabban a pillanatban a Psonka nevű tüzérnek sikerült a lövedéket benyomni a csőbe, és el is sütötte az ágyút. A cső visszaugrott és oldalba ütött. Súlyos belső zúzódást szenvedtem. Azonnal a tábori kötözőhelyre vittek, de látták, hogy komolyabb a sérülés.

Tábori elsősegélyhely Tábori elsősegélyhely

Egy ideiglenes tábori kórházba szállítottak tovább, amely a front mögött volt. Ott egy magyar ezredorvos kezelt. Tíz nap múlva kerültem olyan állapotba, hogy hátra szállíthattak egy jobban felszerelt kórházba. Rugós kerekű betegszállítóval vittek. Ott csak néhány napot voltam, mert tovább szállítottak egy német kórházba. Amikor már jobban lettem, megint tovább vittek, mégpedig Munkácsra, ahol gróf Schönberg birtokán berendezett kórházba kerültem. Állapotom folyamatosan javult. Összebarátkoztam egy magyar zászlóssal, akivel belógtunk Munkácsra a lányokat meglátogatni. A kórház vezetése ezt megtudta, és kirúgtak bennünket.

A munkácsi Fő utca korabeli képeslapon A munkácsi Fő utca korabeli képeslapon

Kórházvonattal Budapestre utaztunk és az István gimnáziumban berendezett kórházba kerültünk. Itt jó sorunk volt. Egy civil orvos volt az osztályos orvos, akinek elmondtam, hogy izületes voltam és a szívemmel is voltak problémák. Ez az orvos szólt a főtörzs orvosnak (alezredes volt), aki viszont nem találta olyan súlyosnak a problémákat, hogy segédszolgálatossá minősítsen. Pozsonyba küldtek tovább a hadtesthez, szuperkivizsgálásra. Ott aztán segédszolgálatosnak minősítettek.

Visszahelyeztek Sopronba és egy katonai raktárba osztottak be munkára. Nagyon untam a raktári munkát. Megtudtam, hogy Győrben Stoll tartalékos honvéd főhadnagy az ágyúgyár parancsnoka. Ezért jelentkeztem nála, hogy szeretnék odakerülni a gyárba. Sikerült is áthelyeztetnem magamat a győri ágyúgyár parancsnokságára. Irodai munkát végeztem, és otthon laktam a családomnál.