Tegnapelőtt fejeződött be blogunkon a Borbély Kálmán tüzér főhadnagy visszaemlékezéseiből készült tizenötrészes cikk-sorozat. Az első posztban a közzétevő, Rózsafi János részletesen beszámol arról, hogyan került kapcsolatba az idős első világháborús veteránnal, és említést tesz a roveretói harangról is. Németh Dóra olvasónk küldte az alábbi bejegyzést, amelyben a neten található olasz források alapján írta meg annak a bizonyos harangnak a későbbi történetét.
Újévi üdvözletében a Szentatya többször is utalt a roveretói Maria Dolens harangra, amelynek zúgását az élő tévékapcsolatnak köszönhetően szinte az egész világ hallhatta. A harang minden este 21:30-kor százat kondul a háborúkban elesettek emlékére, s mára a népek közötti egyetértés és testvériség szimbólumává vált.
A harang ötletét egy katolikus pap és újságíró, Antonio Rossaro adta, aki maga is Rovereto szülöttje volt. Az I. világháború kitörésekor Olaszország semlegességének elkötelezett híveként részt vett a háború- és osztrákellenes Alba Trentina kiadvány szerkesztésében. E tevékenysége miatt az osztrákok elfogatóparancsot adtak ki ellene. Később, a háború után segélyszállítmányokat juttatott Roveretóba, majd 1921-ben tért vissza szülővárosába, ahol a Közkönyvtár vezetésével bízták meg.
Az újjáépítés mellett elindult az emlékezés kultusza is. Olaszország-szerte ezerszámra létesítettek csontkamrákat, mauzóleumokat, katonai temetőket, és állítottak emlékműveket az első világháború áldozatainak. Roveretóban Rossaro kezdeményezésére megalapították a Hadtörténeti Múzeumot, és ugyancsak ő javasolta Trentino tartomány legnagyobb harangjának kiöntését a háború áldozatainak emlékére.
A harangot először 1924. október 30-án öntötték Trentóban az első világháborúban rész vett nemzetek ágyúinak bronzából. A harang öntésekor jelen voltak a harang későbbi keresztanyái is, akik arany ékszereiket dobták az olvasztótégelybe. Az elkészült remekmű Olaszország legnagyobb és egyúttal a világ egyik legnagyobb harangja lett, amelynek belsejében akár 12 ember is elférhetett volna. 1925. május 25-én, Olaszország hadba lépésének tízedik évfordulóján tartották a Fájdalmas Szűzanyáról (Maria Dolens) elnevezett harang keresztelőjét. A hivatalos avatási ceremóniára 1925. október 4-én, III. Viktor Emánuel király jelenlétében került sor.
Az elkészült alkotás Stefano Zuech szobrászművész keze munkáját dicséri. Az eredeti elképzelés szerint a harangon a tengeri, a szárazföldi és a légi csaták áldozatairól is megemlékeztek volna. A harang aljára, hullámmotívumok közé a tengeren elesettek emlékére a Piave-dal sorait tervezték felvésni. Középen az Adamello, a Baldo, a Zugna és az Ortigara hegyvonulatai jelképezték volna a szárazföldi áldozatokat. A harang felső részén pedig a légi ütközetekben életüket vesztett katonák tiszteletére repülőgépszárnyakat formázott volna meg a szobrász. Az eredeti tervet azonban Rossaróval történt egyeztetés után egy sokkal megkapóbb jelenet váltotta fel: a harang tartóján hat sas ült, a harang közepén pedig a megkínzott, de megdicsőült emberiség szimbóluma, az Ecce Homo jelent meg. A dombormű egyik oldalára két repülőgép, míg a másik oldalra a békét szimbolizáló pálmaág került. Lejjebb 32 darab 60 cm-es alak négy csoportra osztva az Indulás, a Harc, a Halál és a Győzelem allegóriáit jelenítette meg.
A harang életének első fejezete 1937. november 2-án ért véget, mivel a hangja már nem úgy szólt, ahogy kellett volna, ezért újra kellett öntetni, amire 1939. június 13-án, Veronában került sor. A második öntés előtt a domborművet újra kellett gondolni, mivel a harang méretét megnagyobbították, s egy része fedetlen lett volna. A feladat ismételten Stefano Zuechre várt, aki a harang felső részén meghagyta a Dormite in umbra noctis, laetamini in lumine Christi, dum aere iungo populos, et vestras laudes celebro feliratot, ám az írás alatt az eredeti elképzelésnek megfelelően a harangot három részre osztották, hogy a tenger, a szárazföld és a levegő áldozatainak is emléket állíthassanak. Felül az égbolt látható a csillagokkal. A csillagok állása az első világháború kitörésének napját, vagyis az 1914. július 28-i állapotot tükrözi, így látható az Orion, a Bika, a Szekeres és az Ikrek. Átellenben a háború befejeződésének, 1918. november 11-ének megfelelő állapot jelenik meg a Kígyótartó, a Herkules, a Korona, az Ökörhajcsár és a Nagy Medve csillagképekkel. 1950-ben XII. Pius pápa híres mondatát is rávésték a harangra: „Semmi sem veszett el a Békével, de minden elveszhet a Háborúval.”
1960 augusztusában a harang olyan súlyosan megrepedt, hogy lehetetlen lett volna megjavítani, ezért ismét újra kellett önteni. Ezúttal 1964. augusztus 1-én öntötték újra a Capanni harangöntödében. A harmadik harangot VI. Pál Pápa szentelte fel Rómában, a Szent Péter téren 1965. október 31-én. A harang visszatértét Roveretóba emberek ezrei követhették nyomon. Mai helyén 1966. április 10-én, Húsvétvasárnap szólalt meg újra.
A harangot mindenki a Béke szimbólumának, Roveretót pedig a Béke Városának tartja.