Egy magyar srapnel robbanása – ahogy Hemingway leírja

Kerestem valamit a napokban, és ismét belelapoztam Hemingway első világháborús regényébe. Véletlenül megakadt a szemem egy látványos srapnelrobbanás leírásán, a történet érdekessége, hogy minden bizonnyal egy magyar alakulat által kilőtt srapnelről lehet szó.

Ernest Hemingway 1918-ban Milánóban Ernest Hemingway 1918-ban Milánóban

Köztudott, hogy önkéntesként az amerikai író is megfordult a Nagy Háború olasz frontján, ahol egy egészségügyi alakulatban teljesített szolgálatot. Ebben az időszakban átélt élményei elevenednek meg a Búcsú a fegyverektől című regényében.

A cselekmény kiragadott részlete a Bensizza-fennsíkon játszódik, és az eseményekből beazonosítható a pontos időpont is: 1917. október 23., a caporettói támadás előtti nap. A helyszín érdekessége, hogy ekkor itt épp magyar alakulatokkal áll szemben az író alteregójának tekinthető főszereplő. Ez a regényben említésre is kerül: „azelőtt horvátok voltak a szemközti állásokban, de most magyarok vannak ott.”

Az Isonzó melletti frontvonal déli szakasza 1917. október 24-én Az Isonzó melletti frontvonal déli szakasza 1917. október 24-én

Ekkor a Bainsizza-fennsík déli részén, miként a fenti térképvázlaton is látható, a magyar területről kiegészített 53. gyaloghadosztály volt állásban, s indította meg másnap a támadást. Ebbe a hadosztályba népfelkelő ezredek tartoztak, közöttük a debreceni 3. népfelkelő gyalogezred is, amelyben a blogon korábban már említett dédnagyapám is szolgált. A srapnel kilövésére – valószínűleg – az említett hadosztály tüzérsége által kerülhetett sor.

A sebesült író az olasz fronton A sebesült író az olasz fronton

S következzen a srapnelrobbanás leírása: „Nem messze a lövészárkoktól, egy romba dőlt parasztház fölött, hirtelen srapnel robbant szét az égen, és kibontotta bodros füstfellegét; a puha füstpamacs közepén sárgásfehéren izzott föl a magja. Láttam a villanását, hallottam a becsapódását, aztán a füstpamacs széjjelhúzódott és elvékonyodott a szélben. Rengeteg srapnelgolyót találtam a házak omladéka között, a mi romos házunk előtt is tele volt velük az út; de a kötözőhely környékét aznap délután nem lőtték.”
(Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől. Európa Könyvkiadó, Bp., 1983.)