Történetek a Jakabffy család múltjából 1.
Jakabffy Gábor Béla olvasónk a Nagy Háború idejéből származó, családi vonatkozású történeteket küldött számunkra, amiket örömmel teszünk közzé. A most elsőként közreadott kis történet szájhagyomány útján maradt fenn a család emlékezetében.
Nagyszüleim a Nagy Háború idején Tordán éltek 13 gyermekükkel, ahol szálloda és étterem üzemeltetésén kívül fuvarvállalkozást is vittek. Igen elfoglalt üzleti életük ellenére azért gondoskodtak arról, hogy a gyerekek az akkori kornak megfelelő szigorú nevelésben részesüljenek. Jakabffy Árpád fiuk Gátalján született 1898. február 14-én. Az I. világháború kitörésekor önként jelentkezett a hadseregbe. A cs. és kir. temesvári 61. gyalogezred 8. századába osztották be, ahol rövid időn belül zászlós rangig vitte. Tőrrel az oldalán készült díszegyenruhás katonai képét a család nagyon sokáig őrizte. (A kép sajnos nincs a birtokomban.)
Életkép kutyával
Árpád nagybátyámnak volt egy német juhász kutyája, akit kölyök kora óta nevelt. Gazdáját hűségesen kísérte a nap minden percében, míg az be nem vonult. Árpád egységét az olasz frontra vezényelték. Kutyája a szülői házban egy reggel szakadatlan nyüszítéssel adta tudtára a családnak, hogy kifinomult állati ösztöne megérezte a tragédiát. Attól fogva nem ivott, nem evett. Pár hétre rá a tábori posta is megérkezett a szomorú hírrel. Jakabffy Árpád hősi halált halt a hazáért. Elesett tűzharcban 1917. július 12-én a Fajti-Hribnél. Az ezrednek az osztrák Tengermelléken (Küstenland) lévő, Sezanához tartozó lipai temetőjében temették el. Mindössze 19 éves volt.
A 61-esek temetője Lipánál korabeli felvételen