Első világháborús hadicélok – 2/2. rész
Az antant hadicéljaiban sem volt konszenzus a háború kezdetén. Angliának nem volt követelése a Monarchiával szemben, Németországot azonban veszélyesnek ítélte az európai status quo szempontjából. Meg akarta fosztani gyarmataitól és flottájától, azonban pont a már említett status quo miatt szüksége volt rá kontinentális hatalomként Oroszország és Franciaország ellensúlyozására.
Angol szatirikus térkép 1914-ből
Szövetségesével szemben Franciaország azonban olyan mértékben akarta Németországot meggyengíteni, hogy a jövőben másodrendű hatalom legyen. Ehhez természetesen elengedhetetlen volt Elzász-Lotaringia visszaszerzése. A Monarchiával nem voltak különösebb katonai céljai, azonban fontos volt számára a szövetségi rendszer fenntartása, emiatt vállalnia kellett a szövetségesek hadicéljait, ezért a háború folyamán az Ausztria-Magyarországgal kapcsolatos francia hadicélok a koalíció követeléseinek megfelelően alakultak. Franciaország fokozatosan kötelezte el magát a Monarchia felbontása mellett, azonban nem magával a Monarchiával volt ellenséges, hanem mint Németország elsődleges szövetségesével. A franciák a frontok megmerevedése után a Monarchia területeit olyan jutalomnak tekintették, melyeknek felkínálásával az oroszokat harcra, a semlegeseket az antant oldalán való harcba lépésre ösztönözhetik.
Oroszországra az antantnak elsősorban emberanyaga és nyersanyagkészlete miatt volt szüksége, az pedig külpolitikai érdekei miatt csatlakozott az antanthoz. Meg akarta erősíteni balkáni befolyását, továbbá meg akarta szerezni a Törökország uralta tengerszorosokat, melyek biztosították volna kijutását a Fekete-tengerről. A háborútól ugyanakkor a belső ellenzék lecsillapítását is remélte. Balkáni külpolitikájának célja a Monarchia befolyásának kiszorítása volt. Hajdú Tibor szerint már kezdetben hadicélja volt a Monarchia megcsonkítása, és ebből fakadóan az antant egészének is. A korabeli orosz lapok, memoárok, illetve diplomáciai iratok mind a kisebb balkáni népek területigényének kielégítéséről szóltak a Monarchia kárára, leszögezve azt is, hogy a kettős birodalom nem fog túlélni egy ilyen területi veszteséget. A szövetségesek hadba lépéséért cserébe területekkel fizetést mindhárom antant birodalom támogatta és aláírta a titkos szerződéseket. Oroszország kiesésével és az Egyesült Államok belépésével új helyzet állt elő, melyben az antant hadicéljai is megkérdőjeleződtek. Ez alkalmat adott volna a Monarchiának a kompromisszumos békére, ami azonban elmaradt. Ez a lehetőség táplálja azt az illúziót, hogy az antantnak nem volt célja kezdettől a Monarchia felbontása. A minimális orosz hadicél a Monarchiával szemben annak néhány területtel meggyengítése és trialista szerkezetűvé alakítása volt.
Olaszország számára az új háború újra megteremtette a „természetes határok” elérésének lehetőségét, azaz a Monarchia olaszok lakta területeinek elcsatolását. Mivel abbéli terve, hogy a támogatásért cserébe kompenzációként kapja meg, füstbe ment, hadat üzent az antanttal kötött titkos szerződésnek megfelelően.
A Monarchia feldarabolása a háború után
(Forrás: Wikipédia)
Végezetül meg kell emlékeznünk az Egyesült Államok hadba lépéséről is. Amerika eredeti koncepciója a távolmaradás volt a katonai küzdelmektől a semlegesség fenntartásával. Ugyanakkor a hadviselő európai államok fokozódó kereskedelmi igényét maximálisan kihasználta, ami főként az antant államaival realizálódott a Németországot sújtó tengeri blokád miatt. 1917 elején azonban az európai háború új helyzet elé állította az Egyesült Államok kormányát. Egyrészt a németek a korlátlan búvárhajóharc megindításával az USA kereskedelmi hajózásának fegyveres védelmét tették szükségessé, másrészt az orosz forradalom miatt számítani lehetett Oroszország kiválására a háborúból, ami az erőviszonyok Németországra kedvező változását idézte volna elő. Az Egyesült Államok a búvárhajóharcot adta meg casus belli-ként, de ez valószínűleg ürügy volt, a hadba lépés valódi oka Oroszország meggyengülése és forradalmi változásai voltak. Az orosz front meggyengülése ugyanis felvetette annak a veszélyét, hogy a központi hatalmak gyorsan lezárják ott a hadműveleteket, és teljes haderejükkel a nyugati frontra zúdulva megnyerik a háborút. Az így létrejövő német hegemónia pedig ellentétben állt az amerikai érdekekkel. Vagy egy ennél keményebb véleményt felhozva: Az Egyesült Államok azért lépett be a háborúba, hogy a tőle anyagilag függő Nagy-Britannia helyett megverje Németországot.
Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy valamennyi hadviselő fél anélkül üzent hadat, hogy részletesen kidolgozott tervei lettek volna a háború utáni rendezésre. A háború ismert következményeiről leszögezhetjük tehát, hogy nem egy előzetes koncepció eredményei voltak.