Egy tábori lap nyomában
Noszvaji nagyapjától származó egyetlen Nagy Háború idején készült családi emlékét blogunk egyik olvasója, Magyar Vilmos őrizte meg és bocsátotta a rendelkezésemre. A fotólappal kapcsolatos beszélgetéseink során még néhány személyes adatot és családi emlékezetszilánkot is felidézett a számomra, amelyekből egy különleges élettörténet részleteit ismerhettem meg. Hozzájárulásával a blog olvasóival is megoszthatom közös nyomozásunk eredményét.
Rohamtanfolyamon résztvevőket ábrázoló fotólap
A fenti fotólapot a kép jobb oldalán álló baka, Pataki Gyula küldte 1917. június 26-án Székelyvajáról haza szülőfalujába, az akkor a Borsod vármegye mezőkövesdi járásához tartozó Noszvaj faluba.
Pataki Gyula 1898. január 15-én született Noszvajon. A lap tanúsága szerint – a faluból származók többségéhez hasonlóan őt is – Miskolcra, a 10. honvéd gyalogezredbe sorozták. A harcoló alakulatok utánpótlásaként a gyalogezredek XXIX. menetzászlóaljait 1917 tavaszán küldték ki a hadszíntérre. A miskolci 10-es honvédek ekkor a román fronton voltak és a 39. gyaloghadosztály kötelékébe tartoztak. A fotólap alapján ebben az időszakban Pataki Gyulát és a képen látható társait rohamcsapat kiképzésre vezényelték. A lapon keresztben olvasható „M. Kir. 39. honvéd gyaloghadosztály kiképzési csoport parancsnokság” kék színű bélyegzőlenyomat is ezt erősíti meg. Érdekesség még, hogy a kiképzés helye, Székelyvaja a cenzúra által kék-piros színű ceruzával kisatírozásra került, de ettől még olvasható maradt.
A fotólap írott oldala
A fotólap szövegének átirata:
Feladó: Pataki Gyula
10. [honvéd gyalogezred] XXIX/2. M[enet]sz[áza]d
Hadtápposta 265
T. cz. özv. Elek Istvánné asszonynak
Noszvaj
u.[tolsó] p.[osta] Bogács
Borsod megye
1917. június 26-án
Rohamtanfolyamon 1917. május 28-tól június 19-ig Székelyvaján Maros-Torda m[egye].
Állósor jobbról: Linkecs András Egerszólát, Bárány József Miskolcz, Halász Sándor őrvezető, Hejőcsaba ……… Harsányi György Pozsony, Balogh Mihály Nyírvaja, Petrényi György Verpelét.
Tisztelettel: Pataki Gyula
Magyar Vilmos hallomáson alapuló emlékei szerint a lap címzettje a küldő nevelőanyja volt. Pataki Gyula végül a háborúból szerencsésen hazakerült, azonban az átélt borzalmak, a gyilkolás és a fronton szerzett sebesülése rendkívül súlyos lelki traumát okoztak a számára.
Pataki Gyula sebesülési kartonja a bécsi Kriegsarhivumból, amelynek tanúsága szerint a jobb kezét átlőtték
Hazatérve megfogadta, hogy nem fog fegyvert többé a kezébe, s hamarosan csatlakozott Jehova tanúinak követői közé is. Az élete végéig egyszerű földműves ember később a környék jehovistáinak vallási vezetője lett. Meggyőződése mellett a második világháború idején is kitartott, amiért munkaszolgálatra osztották be, sőt később Nagykanizsára internálták. Innen is szerencsésen haza került. A második világháború idején átélt közös megpróbáltatások alatt barátjává lett Vieder Alfréd egri zsidó fogorvos, aki a hazatérésüket követően az egész család fogorvosa volt.
Még az első világháborút követően megnősült, s Kovács Borbálával kötött házasságából hat gyermeke született: Etelka, Eszter, Gyula, Jolán, Lídia és Olga. Az 1950-ben balesetben elhunyt fiú kivételével a lányai ma is élnek. Gyermekei nem követték a vallását, amit ő sem követelt meg tőlük. A két háború megpróbáltatásai ellenére hosszú és teljes életet élt. Egészségi és erőnléti állapotára mi sem jellemzőbb, mint hogy 1979-ben, akkor már 81 évesen a noszvaji határban a szőlő kapálásakor a 21 éves, kisportolt, épp katona unokája sem bírta tartani vele a versenyt.
Az egykor rohamkiképzésen részt vett, és a Nagy Háború emlékét a lelkében élete végéig hordozó katona 1987-ben halt meg.