Molnár Ferenc haditudósítói működéséről már esett szó a blogon. Az író 1915 júniusában megfordult a pár nappal korábban visszafoglalt Przemyślben is. A jelképes jelentőségűvé vált erőd és város visszavétele az előző hetekben itt is több bejegyzésben szóba került. Molnár részletesen beszámolt a városban tapasztaltakról, külön kitérve a két és fél hónapos orosz megszállást helyben átvészelők élményeire is. Tudósítása szerint a város elfoglalását követően az oroszok tizennyolcezer zsidót üldöztek el otthonából. Lakásaik és az azokban található zongorák furcsa használatáról szóló beszámolót az író tollából idézzük.
Az orosz hadsereg bevonul Przemyślbe
(forrás: greatwardifferent.com)
Przemyśl
„Az üresen maradt lakásokat tisztek foglalták el, egy-egy hadnagy nem fogadott el hat szobánál kevesebbet. Mikor a polgármester helyettese megmutatta a parancsnoknak a mi szabályzatainkat, amelyek szerint hadnagynak egy szoba jár, azt felelték, hogy a przemyśli hadnagyok közt sok a gróf és a herceg és ezeknek legalább öt szoba, fürdőszoba és zongora kell. A zongorához általában szigorúan ragaszkodnak, bár állandóan egy és ugyanazon célra használják, nem tudom megérteni, mely egészségügyi ok miatt kell nekik ehhez éppen zongora.”
(Vajon a párizsi orosz alternatív művészek és a zongora kapcsolatáról szóló, „Á, hagyd, úgy sem értenék” csattanóval végződő vicc gyökerei nem ide vezethetőek vissza?)
Zongorán játszó orosz katona a háború idején egy pamíri városka szalonjában
(forrás: http://www.dw-world.de/dw/article/0,,4818870,00.html)