A hétvégén az Isonzónál jártunk. Utunk egyik célja a nagyváradi 4. honvéd gyalogezred Monte San Gabrielén, számunkra eddig ismeretlen helyen lévő negyedik emlékgúlájának a megtalálása volt.
Miért is voltak érdekesek számunkra ezek az emlékgúlák? Legelőször talán Kratochvil Károly, az ezred egykori legendás parancsnoka A magyar gyalogság című kötetben olvasható sorai tették azzá:
„A Monte San Michele és a Monte San Gabriele maga két hatalmas háborús emlék. Mindkettő örökké fogja hirdetni a m. kir. 20. honvéd hadosztály dicsőségét, hősiességét.
Vándor! Ha egyszer végigjárod azokat a véráztatta nekünk oly szent helyeket, akkor a Monte San Gabriele déli lejtőjén, a Monte San Michele északi lejtőjén, a 124 mp-on, San Martino del Carson és Nova Vasnál egyszerű cementtel összeragasztott, karsztkövekből épített két és félméteres gúlákat találsz, mindegyiken e felírással: »A m. kir. nagyváradi 4. honvéd gyalogezred hősi halottainak és dicsőséges harcainak emlékére.« Állj meg egy pillanatra, vedd le a kalapodat s mondj egy rövid imát azokért, akik mindhalálig harcoltak Istenért, Királyért, Hazáért!”
(Balla Tibor: Az Isonzói csaták. 1915. június 23. – 1917. szeptember 13.
In: Hermann Róbert szerk.: Fegyvert s vitézt… A magyar hadtörténet nagy csatái című kötetből)
A Doberdó-fennsíkot a Monte San Michelével és környékével már számtalanszor bejártuk, meg is találtuk az itteni két gúlát, a közismert San Martinóit és a kevésbé látogatott északit a nagyváradiak 1915 és 1916 nyara közötti harcainak helyszínét. Úgyszintén a Doberdót keletről határoló Vallone-völgy peremén, Nova Vasnál található harmadikat, ahol 1916 augusztusában és őszén küzdöttek a 4-es honvédek. Ezekre a helyszínekre a nagyváradi, székesfehérvári barátainkat is elkísértük, a nagyváradiakat ez is inspirálta egy ötödik helyi gúla építésére, s érdeklődő csoportokat is kalauzoltunk már ide. A negyedik isonzói gúla helye és állapota a Monte San Gabriele oldalában azonban még ismeretlen volt a számunkra. A terület egykor fontos jelentőséggel bírt, s különösen meg kell erről emlékeznünk a caporettói áttörés 95. évfordulójának évében. A Monarchia 1917. október 24-ei nagy offenzívájára nem kerülhetett volna sor, ha előtte a 20. honvédhadosztály és ezredei, soraikban a 4-es honvédekkel, nem akadályozzák meg az olaszok minden támadási kísérletét 1917 szeptemberében és októberében az akkoriban a délnyugati front kulcspontjának számító hegyen. Az ezred hadiútjával és a helyszín jelentőségével érintőlegesen már itt a blogon is foglalkoztunk.
(Doromby József és Reé László szerk.: A magyar gyalogság című kötetből)
Helyszíni kutatásunkban, mint eddig oly sokszor, most is San Martino del Carsó-i olasz barátaink voltak a segítségünkre. Kérésünkre a barlangász csoport kis múzeumát vezető Gianfranco Simonit megszervezte, hogy a területet jól ismerő szlovén kutatótársa, Gregor Cerne szombat délelőtt a rendelkezésünkre álljon. Ő már látott egy gúlára emlékeztető tárgyat azon a környéken, amerre mi is sejtettük…
Kora reggel, még a felmelegedés előtt vágtunk neki az útnak. Görz, a mai Gorizia szlovén túlfelén, Nova Goricában találkoztunk Gregorral, majd Kromberk felől kapaszkodtunk fel autóval a Monte San Gabriele, szlovénül Škabrijel déli lejtőjének szerpentinjén. A keskeny műút végén leparkoltunk, majd gyalogtúra következett a hegycsúcs irányába tartó kavicsos útvonalon.
Félórás kaptató végén megizzadva ugyan, de nagy örömmel fedeztük fel a gyalogút bal oldalán a romos állapotában is karakteres emlékgúlát, ami egyértelműen a társaira emlékeztetett. Az emlékmű a régi térképvázlatokon a déli ezredparancsnokságtól délnyugatra lévő 468-as magassági pontnak jelölt terület közelébe esett, GPS-ünk is megközelítőleg ezt a magassági értéket mutatta. A gúla helyének GPS koordinátája: N45.97357 E13.67162.
A romos állapotú emlékmű maradványai a környéken messze szétszóródva hevernek, egyes darabjai a közeli állásmaradványok között. Gregorhoz hasonlóan a helyiek többsége nem tud az itteni harcok elcsitulását követően Kratochvil Károly által emelt gúláról és annak a magyarok számára fontos történetéről, jelentőségéről.
Az emlékmű jobb sorsot érdemelne, magyar, szlovén, olasz civil szervezetek összefogásával, a terület szempontjából érintett hatóságok együttműködésével megmenthető és a vállalkozó kedvű túrázók által ugyanúgy látogatható emlékhely lehetne, mint a fentebb említett és a belinkelt posztokban látható, kiváló állapotban lévő, felújított három társa. Mi az első lépést megtettük ennek érdekében!
A túra résztvevői voltak balról jobbra: Stencinger Norbert, Rózsafi János, Gianfranco Simonit, Gregor Cerne, Pintér Tamás és a képen nem látható, a fotót készítő Vas Péter