Az elmúlt napokban sportszeretők milliói figyelték a sportolók küzdelmeit a Londonban zajló XXX. nyári olimpián. 1914-ben Budapest nyerte el az 1920-as olimpia rendezési jogát, amit a háborúval együtt elveszített…
A magyarok mindig híresek voltak a sport szeretetéről, a nemes küzdelmekről és már 1895-ben megalakult a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB). Magyarország az 1912-es stockholmi olimpián már százhuszonegy férfi sportolóval vett részt és két év múlva, 1914 júniusában eséllyel pályázott az 1920-as nyári olimpia megrendezésére. A reményt, hogy a magyar főváros megrendezheti a nagy vetélkedést 21 támogató szavazat támasztotta alá a szintén pályázó Antwerpen 7 szavazatával szemben. A szarajevói merénylet azonban elvágta az „olimpiai fonalat” és elsöpörte a budapestit megelőző 1916-os berlini olimpiát is… A frontokon zajló gyilkos harc ellenére azonban az olimpiai eszme megmaradt.
Muzsa Gyula országgyűlési képviselő, a MOB társelnöke, aki 1909-től a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tagja volt, 1916 februárjában arról tájékoztatta a Magyar Olimpiai Bizottságot, hogy az olimpiai szövetség a háborúra való tekintettel a székhelyét Párizsból semleges területre, a svájci Lausanne-ba tette át. Bejelentette azt is, hogy mivel a legutóbbi olimpiai kongresszuson az 1920-as olimpiai játékok színhelyéül Budapestet választották, Magyarország továbbra is fenntartja a rendezés jogát.
Muzsa Gyula a MOB társelnöke a háború idején
(forrás: Magyar Testnevelési és Sportmúzeum)
A bejelentésnek nagy visszhangja lett. A megrendezést támogatta a Magyar Olimpiai Bizottság társelnöke, a háború kitörése óta a fronton hadiszolgálatot teljesítő gróf Andrássy Géza (1916 júniusában már alezredes), a NOB tagja is. A „Külügy-Hadügy” 1916. június 11-i számában már olvasható az országosan elterjedt nézet: „Az 1920. év tehát a mienk és e jogunkon alakilag nem változtat az, hogy 1916. évi olimpiászt a háború miatt nem lehetett rendezni. Kétségtelen azonban, hogy mégis csak úgy rendezhetjük meg, ha a németek, kiknek joga előttünk van, abba beleegyeznek.” Talán kis „szúrásként”, de azt is odatették, hogy a németek biztosan tisztában vannak azzal, hogy lehetetlen lesz számukra négy év múlva a világ minden nemzetét Berlinben egyesíteni. A jelenlegi ellenfelek inkább eljönnek a központi hatalmak országai közül Magyarországra, mint Németországba. Ez óriási népszerűséget hozna az országnak, hiszen egy évig Budapest állna a világ érdeklődésének középpontjában. Még távoli ábrándnak tűnik az olimpia, de már foglalkozni kell vele, hiszen a stadion felépítéséhez idő kell.
Gróf Andrássy Géza
(forrás: OSZK MEK)
Nagy Béla dr., a Magyar Vívó Szövetség első elnöke is az olimpia mellett „kardoskodott”. A megrendezés illetékességéről írt cikke a sportkörökben élénk visszhangra talált. Kiemelte, hogy a NOB kifejezetten Budapestnek ítélte az 1920-as terminust. Ő is kiállt amellett, hogy az antant nemzetek közül a sport szempontjából kevésbé fontos orosz és olasz nemzettel áll az ország háborúban, s ha Franciaországnak és Angliának választani kellene, akkor inkább Budapestre küldenék képviselőiket, mint Berlinbe.
Az orosz fronton zajlott a Bruszilov offenzíva, amikor a hazai sportéletben egyre jobban az 1920-as olimpia megrendezési jogának kérdése került a középpontba. A „Külügy-Hadügy” 1916. június 25-i számában terjedelmes riportot közölt Muzsa Gyulával, hogy első kézből kapott információkkal tájékoztassa olvasóit. A sportvezető első gondolatait szó szerint idézem, mert ma is helytállóak: „Meggyőződésem szerint épp a sport, a testedző sport lesz az a terület, amelyen a háború megszűntével előreláthatóan leghamarabb és legsimábban indul majd meg a most egymással hadakozó nemzetek érintkezése, hamarább és simábban, mint pl. más, kulturális vagy gazdasági téren.” Muzsa Gyula kitért arra is, hogy a háborús évek alatt a nemzetközi sportélet megbénult, de a szervezeteket nem oszlatták fel és a NOB működése is folyamatos. Ez garancia arra, hogy a háború után a nemzetek intenzíven érintkezzenek a testnevelő sport terén. Azt gondolva, hogy a háború nem tarthat már sokáig, arra is kell gondolni, hogy az elmaradt 1916-os berlini olimpiát esetleg 1918-ban rendezzék meg, mint közbenső olimpiát. A stadion készen van Berlinben, a világverseny aránylag rövidebb előkészítési idő mellett sikeresen lebonyolítható. Az 1920-as olimpia megrendezésekor mérlegelni kell majd, hogy az ország az adott helyzetben alkalmas lesz e színvonalas versenyt rendezni? Hiszen biztosítani kell a körülményeket, stadiont kell építeni és erre már 1916-ban tervezni kell. A sporttársadalom rendelkezik olyan szervezőgárdával, amely képes egy világverseny sportszerű lebonyolítására. A háború viszont sok jó sportolótól fosztotta meg az országot. Reménykedni kell abban, hogy az évek folyamán az új nemzedék kellő előkészítés mellett megállja a helyét.
Korabeli képeslap Budapestről
(a szerző gyűjteményéből)
Muzsa Gyula a nehéz körülmények ellenére mégis bizakodó volt: „az alkotásokkal még várnunk kell, ami azonban nem jelenti azt, hogy az eszmét ébren ne tartsuk és amennyire csak a körülmények megengedik, megvalósítása felé ne törekedjünk.”
A MOB abban bízott, hogy 1920-ban a budapesti olimpia a harmónia jegyében fog megvalósulni. A történelem viszont mindent megváltoztatott. A háborút vesztesként záró Magyarországtól politikai döntés vette el a rendezés jogát, és a VII. nyári olimpiát a belgiumi Antwerpenben rendezték meg. Magyarországot és a Nagy Háború vesztes országait erre nem hívták meg.
(forrás: mob.hu)