Arcok a Nagy Háborúból 8.

A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Érsekcsanád első világháborúban elesett fiainak száma a kutatás mai állása szerint 59 fő volt. Közéjük tartozott a község történetével foglalkozó Kozma Róbert orosz fronton eltűnt ükapja, Horváth Mihály is.

 

Érsekcsanádról Borovszky Samu (1910) azt írja, hogy 453 házzal és 1856, túlnyomórészt református lakossal rendelkezik. „Postája helyben van, távírója Sükösd, vasúti és hajóállomása Baja.“ Lakosai többsége magyar; egyike azon településeknek, ahova a török hódoltság megszűnésével magyarok költöztek.

Érsekcsanád mai térképen Érsekcsanád mai térképen
(forrás: wikipédia)

1878-ban, amikor Horváth Mihály született, még Csanádnak hívták a községet. Mihály már érett, családos férfi volt, amikor elvitték a frontra. Feleségét és két kisgyermekét, Juliannát és Mihályt hagyta hátra. Hadiútjáról keveset tudunk: Mihály fia csak annyit mesélt dédunokájának, hogy apja az orosz fronton tűnt el, de a halálról hivatalos értesítést nem kaptak. (Erről napjainkban a bécsi kirendeltség sem talált dokumentumot.) Ifjabb Horváth Mihály (1911-2001) a családi sírkőre édesapja halálozási idejéhez az 1918-as évszámot vésette. Az apa egyszer volt itthon szabadságon, akkor fiának hozott néhány kisebb ajándékot. Lehetséges, hogy az alábbi fénykép is ekkor került haza, de az is lehet, hogy postán érkezett. A fotó mindig ott függött ifjabb Mihály ágya fölött, amikor 2001-ben meghalt, mellé temették.

Horváth Mihály (1878. augusztus 24. - ?) Horváth Mihály (1878. augusztus 24. – ?)

És akkor most jöhet a további nyomozás, találgatás. A fénykép alapján többet elmondani, ha lehet. A szerkesztőség a maga részéről a következőt tenné hozzá: az egyenruha minden bizonnyal régebbi típus, valószínű, hogy sötétkék vagy fekete színű lehetett. Kutatásaink során nem egyszer találkoztunk azzal az adattal, hogy a népfölkelőket (35 év felettiek) a régi egyenruhákban küldték ki a frontra. Horváth Mihály – kora alapján is – majdnem biztos, hogy népfölkelő alakulatba került. Hogy vajon melyikbe, azt a rá vonatkozó források nélkül nehéz lenne megmondani, valószínű, hogy valamelyik budapesti honvéd gyalogezredhez hívták be. A felvétel talán a frontra szállítás előtt készült (sajnos a fotón nem szerepel szöveg, hogy hol), miután már megkapták a fegyvert, és talán kimenő alkalmával, szuronnyal az oldalán vetette le magát a városban a fényképésznél. Érdekes, hogy a községben ismert egy hasonló fotó, amin egy másik, Horváth Mihállyal nagyjából egykorú katona, Paprika István szerepel, aki ugyanazt az egyenruhát viseli és szinte biztosra vehető, hogy a fénykép ugyanabban a műteremben készült (Paprika István a felvételen feleségével szerepel). Nagyon is lehetséges, hogy egyszerre vonultak be, és egyfelé vezetett az útjuk is. Sajnos a leszármazottak Paprika Istvánról sem tudnak többet, csak annyit, hogy 1916-ban vesztette életét az orosz fronton.

Paprika István feleségével, Cs. Felső Juliannával Paprika István Csanádon született 1877. augusztus 10-én, a család szerint az orosz fronton halt meg 1916-ban. A képen feleségével, Cs. Felső Juliannával örökíttette meg magát

Érsekcsanádon ma két emlékmű is őrzi a két világháborúban elesettek névsorát. 1938-ban állították a katolikus hívek a templom előtti keresztet, amire a Nagy Háborúban elesett katolikus katonák nevét vésték. Ezen szerepel Horváth Mihály neve is.

 (forrás: ersekcsanad.fw.hu)

A másik egy emlékoszlop a két háborúban elesettek neveivel, amit a községi önkormányzat emelt 1991-ben, és a községháza előtt áll. Paprika István és 18 további név egyik emlékművön sem szerepel.

 (forrás: ersekcsanad.fw.hu)

Update: Horváth Mihály halálának körülményei 2015. áprilisában a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár jóvoltából Kozma Róbert és a Nagy Háború Blog számára is ismertté váltak. A levéltár értékes digitalizálási programja keretében dolgozza fel az első világháborús holttányilvánítási aktákat, amelyek között megtalálták Horváth Mihályét is. Felesége vallomásából a következők derülnek ki: Horváth Mihály 1914 végén vonult be és a 20. honvéd gyalogezred 3. századában szolgált. 1916 őszén orosz hadifogságba került és 1918 tavaszán halt meg egy kórházban, az egyik visszaemlékező tanú szerint 3700 társával együtt éhínségben. Szkobelev város közelében temették el.