Katonai reptér működött a Laborc partján? A felvidéki Őrmező néhány különleges első világháborús vonatkozására Czimra Csaba, kassai gyűjtő hívta fel figyelmünket. Az általa küldött korabeli képeslapok alapján érdekes információk derülnek ki a Homonna közelében fekvő településről.
Az egykori Zemplén vármegyéhez tartozó Őrmezőt Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai című századfordulós monográfiája 215 házzal és 1039, nagyobbrészt tótajkú és római katolikus vallású lakossal rendelkező kisközségként írja le, saját postával, távíróval, vasútállomással, határában kőolajfinomító-teleppel. A környéket az Okolicsányiak, a Szirmayak és a Széchenyiek birtokolták. A község két kastélya közül a gróf Széchenyi Imréné által 1901-ben építtetett volt a díszesebb, amely sok értékes és nevezetes tárgyat őrzött, többek között egy óriási sèvres-i vázát, Vilmos német császár ajándékát, valamint Bismarck képét Lenbachtól, amit a kancellár ajándékozott Széchenyi nagykövetnek.
Özv. gróf Széchenyi Imréné kastélya Őrmezőn
(forrás: mek.oszk.hu)
Őrmező Zemplén vármegye térképén
Őrmező Szlovákia térképén
(Forrás: Wikipédia)
A települést az 1914-es novemberi orosz betörés alkalmával érte el közvetlenül a háború. Az oroszok elfoglalták Homonnát és a környező falvakat, felderítő egységeik eljutottak az Őrmező határában lévő Krivostianka magaslatig is. A visszavonuló osztrák–magyar csapatok a Krivostianka alatt, a Laborc folyón ideiglenes fahidat építettek. Minden valószínűség szerint ez a híd látható az alábbi képeslapon.
A falu öt napig állt a frontzónában, mígnem az oroszok végül visszavonultak. A front elvonulása után az itt maradt orosz hadifoglyokat munkára fogták. Erről tanúskodik az alábbi képeslap.
A Borovszkyban említett kőolajfinomító-telepet láthatjuk a következő lapon, amelynek érdekessége, hogy Csolnoky Endre, a Cs. és kir. 1. repülőszázad egyik őrvezetői rangú katonája adta postára 1914. november 12-én. (Lapjainak átiratát a mai helyesírás szabályai szerint közöljük)
Homonna 1914 9/XI
Kedves Katica! Soraimban tudatom, hogy már megint a hazámból írom e lapot. A lapot, melyet Aradon adott fel megkaptam, és egy levelet. Azt elfelejtette megírni, hogy mikor fog hazamenni, és nem tudom e lap otthon találja vagy nem. Ha megállunk, többet írok. Kézcsók Endre
Talán a vasúttól nem messze lévő kőolaj-finomító is szerepet játszhatott abban, hogy a Monarchia légiereje Őrmező és Barkó község között hozta létre egyik repterét. Csolnoky egy másik képeslapja szerint legalábbis a háború idején volt itt egy katonai repülőtér.
Az őrmezei képeslapra feladója ceruzával felírta, hogy „itt a repülőterünk”
Őrmező 1914 XI/16
Kedves Katica! Soraimban tudatom, hogy még ez ideig itt vagyunk Őrmezőn. A lapot megkapta, melyet innen küldöttem? Hogy meddig leszünk itt, azt nem tudom még most sem. Nagyon hideg idők járnak erre és fagyok. Mi újság otthon? Nem tudom mit csináljak most vasárnap du. Gondolatom az, hogy jobb lenne otthon, mert itt esik az eső. Kézcsók, Endre
Dr. Csonkaréti Károly A császári és királyi légierő című 2008-ban megjelent könyvében azt írja, hogy a háború első heteiben a Monarchia légiereje 13 repülőszázaddal rendelkezett, és 1914 végéig még további hármat állítottak fel. Az első háborús évben – így a fenti lap keletkezésének idején – ezek az alakulatok még csak fegyvertelen felderítési feladatokat láttak el. Az első század, amelynek parancsnoka Josef Smetana főhadnagy volt, előbb a szerb, majd az orosz frontra, Stanislau környékére került. Az alakulatot német Albatros felderítőgépekkel szerelték fel, amelyekkel Cortkow, Sambor, Stanislau és Stryj térségében végeztek felderítő repüléseket. Szeptemberben Homonnára vonták vissza őket. 1914 végétől a rossz időjárás miatt a repülések 1915 tavaszáig szüneteltek (ez alól csak a 3. század volt kivétel).
Csonkaréti Őrmezőt külön nem említi. Elképzelhető, hogy a parancsnokság, vagy a század egy része Homonnán tartózkodott, a reptér viszont Őrmező, pontosabban Barkó határában volt. Csolnoky petróleum-gyáros képeslapján is Homonna van címként és a keltezésben megadva, miközben Őrmezőt ábrázoló lapokat küld haza.
Az őrmezei képeslapon látható terület Barkó község határában, Barkó várából fényképezve (forrás: panoramio.com)
Az osztrák–magyar parancsnokság a légi felderítésnek köszönhetően mindenesetre naprakész információkkal rendelkezett az orosz csapatmozgásokról a Laborc és a Coróka völgyében. Az orosz csapatokat a magyar határ átlépésétől kezdve (Lupkói-hágó és Orosz-nyereg között, 1914. november 20.) egészen a Kárpátok lengyel részére való kiszorításukig (1914. december 13.) megfigyelték. Ennek köszönhetően szereztek tudomást arról is, hogy Kornyilov visszavonulóban van Homonnáról Szinnára, és indítottak ellentámadást, amelynek eredményeként november 27-én felszabadították a várost. (Erre vonatkozólag: Österreich-Ungarns Letzter Krieg 1914–1918. Erster Band: Das Kriegsjahr 1914.)
Az itteni felderítő repülések egyik érdekes fejezete olvasható az egyik cseh oldalon, ahol az 1. repülőszázadban szolgáló Maximilán Hesse és Otta Jindra november 14-i bevetését mesélik el. Fegyvertelen Albatros B-I (14-es számú) kétfedeles géppel szálltak fel, ám Duklától délkeletre, Królik Woloski fölött gépfegyverrel lelőtték őket. Az ellenséges vonalak mögött értek földet, és csodával határos módon kisebb karcolásokkal megúszták. Miután a súlyosan sérült géppel nem tudtak felszállni, leszerelték a legfontosabb műszereket és a repülőgépet felgyújtották, hogy ne kerüljön az ellenség kezébe. A Kárpátok nehéz terepén, többnapos, kimerítő menekülést követően végül sikerült átlépniük a frontvonalat és visszatérniük egységükhöz.
Köszönet Czimra Csabának a képeslapokért, a cseh, szlovák és német forrásokért, valamint a fordításokért.