Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója – 7. rész
San Martinónál a kézigránátozás, macskázás, tüzérségi tűz, vaklárma, eltévedt találatok, állásépítés, menázsiosztás körforgásában viszonylag nyugalmasan telnek a napok. Hősünknek így van lehetősége rácsodálkozni egy-egy új fegyverre, vagy bátor katonatársára, s mindezt megörökíteni naplójában. A lövészárokélet mindennapjai 1916. április 11-12-én.
Délelőtt 10 órától kezdve valahonnan a 7. kompanitól egy úgy nevezett inf[anterie] geschütz (valami lövészárok ágyúféle, még eddig nem volt alkalmam látni) lövöldöz zugunk jobbszárnya elé, az olasz előretolt állásra. A kislövegek, amint felettünk elsuhannak, olyan hangot adnak, mintha valami bogár röpülne. 11 órakor riadalom támad zugunk jobbszárnyán, s a következő percben korporal Kohajda kezében egy kis inf. geschütz gránáttal siet le a kompanie kommandó kavernába jelenteni, hogy az inf. geschütz a mi stellungunkba lő. Heim telefonon intézkedik, s a geschütz elhallgat. Mikor Kohajda kijött a kavernából, jobban szemügyre vesszük a kis gránátot, mely csak akkora, mint egy Lakos kézigránát. Kohajda azt mondja, ezt a gránátot elteszi emlékbe, mert amint dekungjában feküdt, a gránát épp feje mellé csapódott le, szerencséjére azonban nem explodált.
Gyalogsági ágyú a Doberdón
(A tizenhetesek 1914-1917 című kötetből)
Délfelé egy ordonánc jön a 13. kompanitól, valami jelentéssel, azt újságolja, hogy az este, mikor jöttek a stellungba, a pionir fassungstellénél századuk közé vágott egy 15-ös gránát, s 3 halottat és 5 sebesültet okozott a 13. kompaninak.
Délután a tiszti latrina és a beobachtungs stand mellett dolgoztatok 2 órától kezdve 7-ig. Kis időre átmegyek a 3. kompanihoz Jambrikhoz beszélgetni. A 3. kompani régi első vonalának dekungjai azon módon vannak, ahogy a digók legutoljára március 27-én lőtték. Most az előretolt álláson dolgoznak, s ez lesz majd a fővonal, mint Jambrik mondja, már dekungok is vannak benne készen.
Lakos kézigránátok eredeti csomagolásban
(A vipavai első világháborús múzeum gyűjteményéből fényképeztük a fenntartó engedélyével)
Este kiadja Heim parancsba, hogy a II. zug egész éjjel hányja a balszárnya elé a kézigránátot, hogy a digók újabb előre dolgozását, s előretolt stellungjának kiépítését megakadályozza. Mindjárt szürkületkor a II. zug meg is kezdi a kézigránátozást, melyben a zugnak a marssal lejött Vasas nevű három kitüntetéses rendkívül bátor fiúnak látszó zugsführere jár elő jó példával. A kézigránát harc egész éjjel tart részünkről, a digók nem felelnek. Mivel a zugunknak csupán 2 vödre van, Sánta 4 hosszabb lécet dróttal egymáshoz köt, s így egy kb. 8 méteres lécet kap, melynek végébe nagy szöget ver, melyet elgörbít horognak, s ezzel lemegy, hogy a ciszternába beleejtett sok vödör közül kihúzzon néhányat. Sikerül is neki 4 vödröt kipécézni, most zugunknak 6, schwarmomnak 2 vászon vödre van. Este a menázsival Ede ismét küld egy homokzsákban elemózsiát részemre.
1916. április 12. Reggel 7 órától ismét a beobachtungs standnál mélyíttettem a futóárkot. Erdei Tóni kadettel beszélek, ki Kovácsot jön meglátogatni századunkhoz. Most a 3. kompanihoz lett áttéve. Rendkívül barátságos hozzám, nem úgy, mint a másik önkéntes társaim: Kovács és Vass kadétok.
Délelőtt rövid időre lemegyek a III. zughoz megnézni az inf. geschützöt, mely most onnan lő a völgyben levő olasz állásokra. Csinos kis ágyúcska, visszafutó csővel, az emberek a hátukon is vihetik. Kalibere 37 mm. Mikor elsütik nem szól sokkal nagyobbat, mint egy fegyver. Az inf. geschützöt csak a múlt évben találták fel. Tüzérek kezelik, egy Dvorzsák nevű kadett a parancsnokuk, nagyon szívesen magyaráz meg mindent kérdezősködésemre.
Délfelé olasz repülők keringenek felettünk. Délután 2 óra tájban Vasas és Varró zugsführerek a tiszti latrina előtt hányják a digókhoz a kézigránátokat. Vasas egy Lakost a futóárok fölötti kézigránát hálóba üt dobás közben, s a gránát kiesik a kezéből. Vasas felkapja a kézigránátot, s újból eldobja. Pompás két fickó ez a két zugsführer. Heim is Molnár is gyönyörködve nézik hatalmas kézigránátdobásaikat. Délután 2 órától kezdve megint a beobachtungs stand mögött dolgoztatok.
½ 3-tól kezdve pontosan ¼ óránkint egy-egy, összesen 16 db 28-ast küld a digó a faluba. Az egyiknek egy hatalmas repeszdarabja a stellungunk elé esik. Hatalmasat robbannak a 28-asok, s óriási a füstjük. Heim és Molnár a futóárokból (hol dolgoztatok) kukkerozzák az explodálásokat. Mint beszédjükből hallom a falu közepén azt a házat lövik, hol a még meglevő tábla szerint egykor Antonio Vizintin szatócs üzlete volt. A 28-as üteg ½ 7-kor hagyja abba a tüzelést.
A naplóban is említett olasz gránátok típusai és osztrák-magyar puskagolyók
(Forrás: Kókay László hagyatéka)
Este szürkületkor a II. zug latrinája mellett a futóárok mögött elhelyezett 9 cm-es aknavető és egy kis luftos mine vetik be magukat. Az előbbi a 4. kompani elé lő, s mivel elsütésekor erősen szikrázik, ami elárulhatná hollétét, ezt avval próbálják ellensúlyozni, hogy az elsütése pillanatában fellőnek ugyanarról a helyről egy rakétát is, mely az olaszok figyelmét eltereli az aknavetőről. A luftos mine a II. zug elé lő, ez levegővel dolgozik, mely érdekesen sziszeg, mikor kilöki a lövedéket. A luftos mine a völgybe is lő, de főleg azért lett iderendelve, hogy a II. zug előtt épülő olasz előretolt állást nyugtalanítsa. Meglehetős éleseket explodálnak a minék, s erősen visszhangzik tőlük a környék. Azt mondják jó hatással dolgoznak, ámbár a bakák nem jó szemmel nézik, azt tartják, századunknak a digó a kis macskákért nagymacskákkal fog fizetni.
Légaknavető
(Forrás: a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány gyűjteményéből)
Este ½ 11. Dekungom ajtajában kanalazom a makarónis húslevest. Velem szemben lent a futóárokban egy vásárhelyi illetőségű telefonista csajkával kezében várja, mikor osztják a stábnak a menázsit. Hirtelen balról a 43-asoknál óriási fegyverropogás és rakétázás kezdődik, kölcsönösen mindkét részről, mely villámgyorsan terjed felénk is. Előttünk csak a digók kezdenek eszeveszetten lövöldözni és rakétázni, századunk nem lövöldöz, s így tovább jobbra az I. batalion sem. Az olasz rakéták fényénél láthatják őreink, hogy nincs baj előttünk semmi, s így senki se bolond századunkból (az őrök kivételével természetesen) a menázsizást abbahagyni. Gera haragosan morog a dekungban: „Mán mögén, valamelyik 43-as poszt egy karót digónak nézött!” Jót nevetek a mondáson, s közlöm a telefonistával, aki egyszerre artikulátlan hangon felordít az arcához kapva, amelyből, mint a rakéta fénynél látom, patakzik a vér. „Jaj meghalok!” – kiáltja köpködve a vért. Leteszem a csajkát, s a kompani komando kavernába vezetem, hol a szanitécek bekötözik. Kisül, hogy minden valószínűség szerint a 7. századtól vaktába kilőtt puskagolyó (a 7. kompanitól kilőtt golyók, ha az illetők ott nem vigyáznak századunk jobbszárnyának futóárkait flankírozzák) egyik fogából letört egy darabot, s arcát mindkét oldalt keresztülfúrta. Ez feltétlenül bebizonyosodott, mert a golyó a telefonista megsebesítése után a futóárok oldalához vágódott szikrázva, ezt Makai látta, s a szétlapult (saját) golyót keresve meg is találta. A telefonista nagyon meg van ijedve, de a szanitécek szerint sebe meglehetős könnyű. A lövöldözés nem tart sokáig. A 197-es magaslat bal (déli) oldalán valamelyik fél néhány hatalmas macskát explodáltat, mire síri csönd keletkezik mindkét részről, s mikor újból megszólalnak néhány pillanat múlva a fegyverek az éjjel megszokott tüzelés erősséget nem haladja túl a lövöldözés.
A szegedi születésű Kókay László 1915 tavaszán, 18 éves korában önként jelentkezett katonai szolgálatra. A helyi piarista gimnázium iskolapadjából vonult be a szegedi 46. közös gyalogezredhez, amelyben végigszolgálta a háborút. 1915 decemberében került az olasz fronton harcoló ezredhez. 1916 tavaszán részt vett a Doberdó-fennsíkon zajló küzdelmekben, a következő évben a Komeni-fennsíkon a Fajti Hriben vívott harcokban, majd 1918-ban pedig immár rohamszakasz parancsnokként a piavei átkelésben. A háború alatt vele történt eseményekről végig feljegyzéseket készített, amelyek később napló kötetekké álltak össze. A most közreadott sorozatunkban az 1916 tavaszán a Doberdón, San Martino falu határában átélt élményeit közöljük. A sorozatindító bevezető részben írtunk a naplóíróról, a napló történetéről és a forrásközlés módjáról is.
Következő rész: „Az egyik 28-as volltreffert csinál a mine raktárban”
Összes rész: Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója 1-41. rész