Talált hadsereg

2013.04.17. 06:44

A boldog békeidők világát idézi fel az itt bemutatott korabeli fotóalbum, amelynek fényképein az osztrák–magyar hadsereg katonáit láthatjuk viszont. Békés állóképek a Nagy Háború előtti monarchiás világból.

Az alábbi cikk eredetileg a Wang folyó versei blogon jelent meg.

Az osztrák-magyar hadseregnek a Bibliothèque Nationale-ban őrzött fotóalbumát 1914-ben tették közzé Párizsban. Mindössze tizenkilenc nagy méretű fotót tartalmaz (érdemes alább rákattintani mindegyikre a részletekért), s nem is a legkiválóbb fotósoktól, hanem szemmel láthatólag szerényebb képességű hadifényképészektől. Beállításaik sem azok a drámai kompozíciók, amelyek hamarosan képeslapokon, újságokban és a Nagy Háború Írásban és Képben típusú kiadványokban elárasztják majd a hátország olvasóközönségét, hanem inkább idilli csoport- és életképek, távol minden háborús fenyegetéstől. Az utolsó éveit élő Monarchia hadseregének az a békés, fáradt ragyogása tükröződik rajtuk, amelyet Joseph Roth, e hadsereg egykori katonája olyan nosztalgikusan fest le majd a Radetzky-indulóban. Nincs most kéznél a kötet, hogy idézetet merítsek belőle, de úgyis az egészet érdemes végigolvasni a teljes kép kedvéért.

A kötet képlistája nem adja meg, hol készültek a felvételek: ez valószínűleg katonai titok is volt. Az első kép azért talán beazonosítható: a 28. számú hadkiegészítő parancsnokság a cseh Elektronická encyklopedie historie szerint Píseken volt. A Google-térképen a város központja már bejárható: próbáltam beazonosítani az épületet, de egyelőre még nem sikerült.

1. Egy hadkiegészítő parancsnokság kapuja

Időközben Két Sheng – aki az osztrák-magyar tüzérek szentföldi szereplése (itt meg itt) kapcsán jócskán beleásta magát a Monarchia hadseregének szervezeti felépítésébe – kiderítette, hogy mivel a Landwehr és a K.u.K. hadsereg számozása párhuzamosan futott egymással, a fenti 28. számú kiegészítő parancsnokság nem Píseken volt (az a Landwehré), hanem Prágában, a Malá Stranán, a Pod Bruskou utcában, amelyet azért neveztek így, mert a föld alá kényszerített Bruska patak fölött vezetett.

Nagyobb térképre váltás

A kaszárnya elődjét – írja az „Üdvözöljük a régi Prágában!” blog – nem sokkal 1683 után emelték Prága első osztrák laktanyájaként. 1763-ban bontották le, hogy helyet adjon az A. Haffenecker és J. Jäger katonai építészek által tervezett, és 1779-ben befejezett parancsnokságnak, a 28. számú Humbertův (azaz Umberto olasz királyról elnevezett) ezred számára, amelyet a népnyelv csak „Pražské děti”, prágai gyerekek néven emlegetett, lévén, hogy a katonák többsége helyi jó családokból származott. Az ezredet 1915-ben oszlatta fel Ferenc József, miután a katonák egy része az orosz fronton átállt az ellenséghez: de erről majd az oroszországi cseh légióról tervezett bejegyzésben írunk részletesebben. A kaszárnyát valószínűleg 1922-ben bontották le, s ma a prágai villamosok transzformátorháza áll a helyén. Emlékét egyfelől az egykori sarkán a Bruskáról induló „U Bruských kasáren”, azaz a Bruska-kaszárnyáról elnevezett utca őrzi, másfelől pedig, utcánál maradandóbban, a Monarchia legprágaibb katonájának históriája:

„Ha volna itt egy kis tiszta diópálinka – sóhajtott a tábori lelkész –, az rendbe hozná a gyomromat. Olyat gondolok, amilyen Šnábl kapitány úrnak van a Bruskában. … Kérdezze meg Šnábl kapitánytól, hogy hol vásárolja azt a diópálinkát, és hozzon belőle két üveggel.” (Jaroslav Hašek: Švejk: Egy derék katona kalandjai a világháborúban)