A háború idején sok új népdal és nóta is született, illetve született újjá. A napokban az internetet böngészve is ilyenre bukkantam egy tábori levelezőlapon, amit nem akárkinek, hanem a neves író Tömörkény Istvánnak, a városi könyvtár és múzeum igazgatójának címeztek Szegedre.
A szegedi Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár Tömörkény Istvánról rendezett kiállítását bemutató oldalon találtam arra az 1916. április 13-ai postabélyegzővel ellátott fotólapra, amelyet Zombory Lajos, a kaposvári császári és királyi 44. gyalogezred, a híres „rosseb”-bakák törzsőrmestere küldött közeli ismerősének „Tekintetős Tömörkény István úrnak Szegeden.” A képen szereplő személyek közül balról a második személy törzsőrmesteri rangjelzést visel, tehát valószínűleg ő lehet a lap írója és a nóta lejegyzője.
(forrás: www.sk-szeged.hu)
A szegedi Kultúrpalotába küldött lap címzettje, a neves író ekkor az intézmény vezetője volt: 1904-től ő irányította a városi könyvtárat és az ennek a keretei között megszervezett múzeumot is. (A szegedi 46-osok blogról már jól ismert doberdói fája is az általa irányított Kultúrpalotában nyer majd elhelyezést három hónappal jelen tábori lap születése után.)
Tömörkény István (1866–1917)
(forrás: www.mek.oszk.hu)
S következzen a Tömörkény Istvánnak küldött lap átirata a nóta szövegével:
Kedves Pista bátyám!
Hogy is van az a Nóta!?…
Túl a Tiszán… haj az Orosz határon;
Sok sírhalom emelkedik újhanton
Ott van (itt lesz) az én apám (és én)
is el temetve; de sok könnyet hullajtottam érette.
Vajon harangoztatott-e!? az öreg Pálfi utódja. 1879. III/18.
(forrás: www.sk-szeged.hu)
A küldő személyének azonosításával és az utolsó sorok értelmezésével megkerestem Kukkonka Juditot, a Somogyi-könyvtár helyismereti gyűjteményének könyvtárosát, a kiállítás összeállítóját, akinek a segítségéért itt is köszönetet mondok. A tőle kapott információk alapján Zombory Lajos valószínűleg Tömörkény korábbi, a háború alatt is szolgálatot teljesítő katonatársa lehetett, akivel az író levelezést folytatott. Tudva levő, hogy amikor Tömörkény fia az iskolából a frontra került, az aggódó apa maga is katonai szolgálatra jelentkezett, s 1916-ban bennmaradt az ötvenévesek sorozásán, mint régi szegedi negyvenhatos katona, aki Boszniában is szolgálatot teljesített. Be is akart vonulni és csak Somogyi Szilveszter polgármester, mint hivatali felsőbbség tilalma tudta ettől a szándékától visszatartani. Az 1879. március 18-ai dátum a szegedi nagy árvíz dátumához közeli időpont, de nem pontos, mert az 1879. március 12. A „Pálfy” név Pálfy Ferenc polgármestert jelentheti (1824–1907), aki az árvíz idején „harangoztatott.” Az utódja ekkor, a már említett, 1915-től szegedi polgármester Somogyi Szilveszter.
A fenti lapok és a Tömörkény Istvánról összeállított kiállítás anyaga itt érhető el.