Kajon Árpád a korábban már megismert, szinte tudományos alaposságú fotógyűjtési és speciális újraszínezési szenvedélye mellett a haditechnikai eszközök iránt is nagy érdeklődést mutat. Tőle kaptuk az alábbi vendégposztot, amelynek megírására a hét elején Kókay László naplójában a rakétapisztoly használatáról olvasottak ösztönözték.
A szóban forgó jelzőpisztolyt eredetileg a német császári hadsereg rendszeresítette 1894-ben. Az osztrák–magyar haderő tőlük vette meg a gyártás jogát és Leuchtpistole M04 néven rendszeresítette 1904-ben. Több fegyvergyár is gyártotta.
Osztrák-magyar rohamcsapat tagjai, a középen ülő szakaszvezető övében jelzőpisztoly látható (forrás: flickr.com/photos/paranoid_womb)
A fegyver űrmérete 26,5 mm, hossza 35 cm, súlya 1,32 kg. A működése rendkívül egyszerű: a sátorvas előtt futó kart kissé előretolva a fegyvercső reteszelése kiold és így az előrebillenthető. A lőszer betöltése után a csövet hátrabillentve az a zárt állásban rögzül. Az elsütőszerkezet egyszeres működésű, azaz minden lövéshez kézzel kell felhúzni a kakast.
A rakétapisztoly elsütőszerkezete
(A szekszárdi Baka múzeum gyűjteményéből, fotó: Tálosi Zoltán, további képek a pisztolyról Kókay László naplójának ebben a részében)
A kakas felhúzása után a fegyver tűzkész. Az elsütőbillentyű meghúzásakor a kakas rácsap az ütőszegre, ami a csappantyúra ütve beindítja a hajítótöltetet. A cső előrebillentésekor a hüvelyvonó kissé kitolja a hüvelyt, ami így könnyen megfogható és kivehető. Ezután a következő lőszer betölthető.
A jelzőpisztoly szerkezeti rajza
(forrás: heeresgeschichten.at/sonstiges/leuchtpistole/leuchtpistole1.htm)
A pisztolyhoz rendszeresített eredeti lőszer 102 mm hosszú és kb. 100 g tömegű volt. A rézből készült hüvely aljában 2 vagy 5 g lőpor volt hajítótöltetként. Erre került két filckorong, majd a világítótöltet (magnézium), arra egy újabb filckorong. Erre jött még egy parafakocka, egy parafahenger és végül lezárásként egy kartonkorong. A rézhüvelyek hatszor újratölthetőek voltak.
A jelzőtöltény metszeti rajza
(forrás: heeresgeschichten.at/sonstiges/leuchtpistole/leuchtpistole1.htm)
Később további lőszereket is rendszeresítettek a pisztolyhoz. Egyrészt különböző színű jelzőtöltényeket: piros, zöld és sárga színekben. Ezeknél már csak a hüvelyfenék készült rézből, a hüvely palástja már impregnált kartonból volt. A világítótöltet színét a kupak színével és alakjával is jelölték, így könnyebben meg lehetett találni a keresett színt még sötétben is. A töltetek kb. 10 másodpercig égtek, a világítótöltet pedig egy kb. 200 lépés átmérőjű kört világított be.
Az ún. „M” jelzőtöltények több, különálló világítótöltetet tartalmaztak, amik csak a röppálya tetején gyulladtak be. Az ilyen jelzéseket messzebbről észre lehetett venni, de csak 5 másodpercig égtek.
Tölténytáska a jelzőtöltényekhez
(Rest-Ortner-Ilmig: Des Kaisers Rock im 1. Weltkrieg kötetből)
Rendszeresítettek ejtőernyős töltényeket is, ezek lassabban ereszkedtek lefelé, így nagyobb területet világítottak be. Az ejtőernyő miatt azonban vigyázni kellett a széljárásra, nehogy a saját csapatok fölé sodródjon, megvilágítva azokat.
A világháború után számos utódállam rendszerben tartotta még sokáig, így a Magyar Királyi Honvédség is.
Végül egy filmfelvétel a német jelzőpisztolyról, amiben jól látható a pisztoly mérete, nyitása és zárása is.