Kik voltak a dragonyosok? Honnan sorozták őket? Miért nevezte őket a magyar népnyelv kakastarajosoknak? Na és hogyan látta és örökítette meg a dragonyosokat Tömörkény István? Következzen egy kis csapatnem-ismertetés Csapó János fotógyűjteményéből származó fotók segítségével.
A dragonyos eredeti, 17. századi értelmében lovon szállított gyalogos katonát jelent – a későbbi évszázadok során a dragonyosok egyre inkább a hagyományos csatadöntő nehézlovasságba tagozódtak be. Az osztrák hadsereg úgynevezett „német” lovasságát: a nehézlovassághoz tartozó vérteseket, dragonyosokat és a könnyűlovassághoz sorolt svalizséreket a magyar népnyelv egységesen a vasasnémet névvel illette, historizáló sisakjukat pedig nem átallotta kakastarajosnak titulálni.
Dragonyossisak egy korabeli katalógusból
Megjegyzendő, hogy a nehézlovasság ebben az időben nem pusztán a katonák által viselt páncélt jelentette, hanem a katonák és a lovak kiválogatásánál is előnyt élveztek a nagy termetű emberek és állatok.
Dragonyos ügyességi jelvénnyel
A 19. század második felében a haditechnika fejlődése azonban feleslegessé tette a vasasnémetek földrengető lovasrohamait: 1860-tól a vértesek letették a vértet, 1868-tól pedig egységesítették az osztrák-magyar birodalom lovasságát. A 12 vértesezredet innentől dragonyosnak nevezték, az addigi két dragonyosezred a 13. és 14. hadrendi számmal került a sor végére s a katonák és a lovak termet szerinti szelekciója megszűnt.
Dragonyos tizedes sajátos szabású tábori sapkában, ügyességi jelvénnyel
A lófelszerelés és a fegyverzet is egységes lett (bár az ulánusok 1884-ig megtarthatták pikájukat), a dragonyosokat jóformán csak a díszes tarajos bádogsisak emlékeztette a régi időkre. Egyébként buzérvörös nadrágot és világoskék waffenrockot hordtak, télen prémmel bélelt bekeccsel, ugyancsak világoskék színben. Tábori sapkájuk ugyanolyan buzérvörös posztóból készült, mint a huszároké.
Dragonyos vállra vetett bekeccsel. A bajusz hiánya a 14. ezredre utalhat.
A világháború kitörésekor a Monarchia 15 dragonyos regimenttel rendelkezett. Túlnyomórészt cseh-morva, illetve osztrák területről kapták a kiegészítést. Kivételt a román/ruszin legénységű 9. valamint az 5. ezred jelentett, amelyben enyhe szlovén túlsúly mutatkozott az osztrák etnikum mellett. A többi ezred legénységének zömét csehek alkották, csak a 3. és 4. regiment volt szinte 100%-osan osztrák. Magyar honosak csak elenyésző számban szolgáltak dragonyos alakulatokban, jobbára tisztként.
Dragonyos tizedes, lövész és lovas ügyességi jelvényekkel, Jubileumi Kereszttel, 1908 után. Valószínűleg a 3. ezred katonája.
Alább egy áttekintő táblázat a dragonyos alakulatok főbb adataival (1914):
| Név és ezredtulajdonos | Alapítva | Békehelyőrség | Hajtókaszín/gombszín |
| Nr.1 „Ferenc császár” (cseh) | 1768 | Brüx | sötétvörös/fehér |
| Nr.2 „Paar gróf” (cseh) | 1672 | Tarnopol | fekete/fehér |
| Nr.3 „Frigyes Ágost szász király” (alsó-ausztriai) | 1768 | Bécs | sötétvörös/sárga |
| Nr.4 „Ferdinánd császár” (felső-ausztriai/salzburgi) | 1672 | Enns | fűzöld/fehér |
| Nr.5 „I. Miklós cár” (stájer/karintiai/krajnai) | 1721 | Görz | császársárga/fehér |
| Nr.6 „IV. Frigyes Ferenc Mecklenburg-Schwerin nagyhercege” (morva) | 1701 | Przemyśl | fekete/sárga |
| Nr.7 „Lotharingiai herceg” (cseh) | 1663 | Stanislau | kénsárga/fehér |
| Nr.8 „Montecuccoli gróf” (cseh) | 1618 | Jaroslau | skarlátvörös/sárga |
| Nr.9 „Albrecht főherceg” (galíciai/bukovinai) | 1682 | Brody | fűzöld/sárga |
| Nr.10 „Liechtenstein herceg” (cseh) | 1631 | Krakkó | kénsárga/sárga |
| Nr.11 „Császár” (morva) | 1688 | Brünn | skarlátvörös/fehér |
| Nr.12 „Nyikolaj Nyikolajevics Oroszország nagyhercege” (morva/sziléziai) | 1798 | Olmütz | császársárga/sárga |
| Nr.13 „Szavojai Jenő herceg” (cseh) | 1682 | Klattau | buzérvörös/fehér |
| Nr.14 „Windisch-Graetz herceg” (cseh) | 1725 | Brandeis an der Elbe | buzérvörös/sárga |
| Nr.15 „József főherceg” (alsó-ausztriai/cseh) | 1891 | Żólkiew | fehér/sárga |
A cs. és kir. 13. (Savoyai Jenő herceg) dragonyosezred katonái
(forrás: Richard Knötel: Uniformenkunde Neue Folge I. Nr. 48.)
Az alapítási évszámokból látható, hogy a legtöbb ezred igen gazdag történelemmel rendelkezett. E történelem részeként két dragonyosezred igen fura kiváltságokat élvezett: a 8-as dragonyosok jogelőd alakulata 1619-ben elkergette Bécsből a Hofburg előtt tüntető protestánsokat. A haditettért II. Ferdinánd német-római császár a következő privilégiumokat adományozta az egységnek:
Évente egyszer zárt rendben felvonulhattak kürtszóval a Hofburgba, ott három napon keresztül toborozhattak. Ilyenkor az ezred parancsnoka bejelentés nélkül a császár elé járulhatott, teljes fegyverzetben. Az uralkodó megígérte továbbá, hogy soha nem oszlatja fel az alakulatot, katonáit pedig nem sújtja halálbüntetéssel.
Mindezek mellett Mária Teréziát akár szűkmarkúnak is vélhetnénk, hiszen a 14-es dragonyosokat csupán a kötelező bajuszviselés alól mentette fel azért a helytállásért, amit elődeik az 1757-es kolini csata során tanúsítottak.
A patinás ezredek tisztikarában szép számmal képviseltette magát a birodalmi arisztokrácia, sőt külföldi uralkodóházak tagjai is szolgáltak osztrák-magyar dragonyostisztként.
Dragonyos és örökös tartományokból sorozott (közös ezredbéli) gyalogos baka
1918 után a dragonyosokon jórészt az Osztrák és a Csehszlovák Köztársaság osztozott. Előbbiben két ezred alakult, utóbbiban majd’ húsz évvel a Monarchia bukása után, 1936-ban valamennyi lovasezred dragonyos titulust kapott. A cseheknél egyébként mai is tetten érhető némi nosztalgia a csapatnem irányában: Dobřany-ban egy helyi sörfőzde Dobřansky Dragoun nevű söre az ott állomásozó dragonyosokra emlékeztet.
Dragonyos az Osztrák Köztársaságból 1918 után
Végezetül egy rövid szemelvény Tömörkény Istvántól 1912-ből, velős összefoglalásaként mindannak, ahogy az egyszeri magyar baka látta a dragonyost:
A kaszárnyában azonban azért nem veszhettek össze a legények, mert a mindenekről intézkedő felsőbb katonai igazgatás gondoskodott arról, hogy ugyanabba a kaszárnyába az egymásra agyarkodó magyarok közé oda helyezzen a középső helyre egy cseh dragonyos regimentet is. A magyarok részéről a gyűlölködés tehát közösen eme kocsisok ellen irányult, mint olyan lények ellen, akik a király úrnak való dicső szolgálatot istállószemét talicskázásával töltik el, és olyan rézbográcsot raknak a fejükre, hogy halat lehetne benne főzni. Szerencsére azonban a nyelvi határok választófalat vontak a különböző nemzetek indulatos fiai közé, és a csehek békességben nyakalhatták a mondhatlan számú söröket. Csak csendes megvetésben volt részük, amit ők – hatalmas testű, nehézlovassági mohamedemberek – még csendesebb megvetéssel viszonoztak.
(Tömörkény István: Sabotage)