Kép-zavar

Ha Kosztolányi írt volna versciklust a szegény képszerkesztő panaszairól, bizonyára megörökíti benne az első világháborúval ilyen-olyan kapcsolatban álló könyvek illusztrálásával megbízott szakemberek örök fájdalmának forrását: hogy a szarajevói merényletről nem maradt fenn egyetlen egykorú fényképfelvétel sem.

 

Ismerünk képeket, amelyek közvetlenül a pisztolylövések előtt készültek, és ismerünk olyanokat, amelyek nem sokkal a gyilkosság után keletkeztek. Úgy látszik azonban, hogy magát a merénylet pillanatait nem sikerült megörökítenie egyetlen akkori fotósnak sem. Így aztán, ha a képszerkesztő nem fanyalodik arra, hogy korabeli rajzokat használjon fel (amelyek pontosságával kapcsolatban jogosan merül fel kétely), akkor leginkább azt a képet veszi elő, amelyen egy sötét ruhás fiatalembert vesznek éppen őrizetbe és amelyik köztudomásúlag Gavrilo Princip, a merénylő elfogását ábrázolja. Vagy nem is ő van a képen, hanem egy másik merénylő: Nedeljko Čabrinović, aki a kézigránátot hajította a trónörökös gépkocsijára? Ha képzeletbeli statisztikát csinálnánk az ominózus kép aláírásaiból, kétség kívül nagy fölényben volna az első változat: jóval több esetben azonosítják a főszereplőt Princippel, mint Čabrinovićcsal. Ám a statisztikában kéne helyet biztosítanunk egy harmadik rubrikának is.

  

  

A kép, amely NEM Gavrilo Princip elfogását ábrázolja A kép, amely NEM Gavrilo Princip elfogását ábrázolja

Valójában ugyanis a nevezetes képen nem Princip elfogása látható, és nem is Čabrinovićé. Ferdinand (Ferdo) Behr az, akit éppen elfognak, Princip egyik jóbarátja, aki jelen volt a merényletnél és bele is avatkozott a pisztolylövéseket követően kialakuló közelharcba. A fotón utólag ismerte fel saját magát és erről a korabeli sajtóban be is számolt. Mindez nem újdonság, a merénylet történetét feldolgozó számos szakmunka tartalmazza. (Vladimir Dedijer közel fél évszázaddal ezelőtt megjelent, angol nyelven is hozzáférhető művében – The Road to Sarajevo – még a Behr-féle beszámoló forrását is megadja.) Ennek ellenére makacsul tovább él a legenda, úgy látszik kiirthatatlanul. Talán most a centenárium alkalmából eljött az ideje, hogy leszámoljunk vele. Ez persze nehéz lesz, ha még a BBC is tovább terjeszti