1914. augusztus 17-én Gorodoknál a Monarchia huszárait lovasrohamra vezényelték az őket felkészülten váró orosz állások ellen. A hősies, de értelmetlen akcióban, az orosz tüzérségtől és géppuskáktól kaszálva, majd pedig a visszavonulás során a támadásban résztvevő 5. honvéd lovashadosztály 50%-os veszteséget szenvedett. J. Sz. Tihockij orosz századparancsnok részese volt az eseményeknek, amiről a két háború között rövid könyvecskét jelentetett meg.
Az elmúlt század harmincas éveiben jelent meg Jevgenyij Szergejevics Tihockij 24 oldalas könyvecskéje, amelynek témája a gorodoki lovasroham volt. Hogyan emlékezett vissza a csatára, és vajon szolgálhat-e az orosz szerző új információkkal a történtekről? Ezzel foglalkozom itt következő „recenziómban”.
Először is, mit tudunk általában a száz évvel ezelőtt megtörtént ütközetről? Froreich Szabó Ernő altábornagy vezetése alatt az 5. honvéd lovashadosztály, a 15. lovasdandárral és két gyalogos zászlóaljjal erősítve, augusztus 16-án Satanów község mellett kierőszakolta a Zbrucz határfolyón való átkelést azzal a céllal, hogy felderítse a térségben lévő orosz csapatok csoportosításait és akadályozza azok felvonulását. Másnap, a két gyalogos zászlóaljat a Kozynánál kiépített táborban hagyva, elindult Gorodok városka felé, ahol a 2. kombinált kozák hadosztály állásai voltak kiépítve. Gorodok elé érve Froreich altábornagy parancsot adott a lóháton való támadásra. A 23. dandárnak (6. honvéd huszárezred és 7. honvéd huszárezred) az ellenséges arcvonal közepét kellett megtámadnia, a 15. dandár (2. dragonyos és 11. ulánus ezred) pedig a város déli részére támadott. A parancs viszont módosítva lett úgy, hogy a dandár parancsnokán múlik, hogy lóháton vagy gyalog támadnak. A 23. dandár viszont nem kapta meg a módosító parancsot, ezért 16.00 óra körül lovastámadást hajtott végre, amely a heves géppuska és ágyútűzben katasztrófába torkollott. Mivel nem sikerült Gorodokot bevenni, Froreich altábornagy elrendelte a visszavonulást a Kozynánál lévő táborba. A hadosztály visszavonulása éjszakáig tartott és sötétedés után a csapatok összekeveredtek, ráadásul Satanówhoz érve pánik tört ki, amely során felbomlott a rend, és az egyes csapatok kozák támadást feltételezve a sötétben tüzet nyitottak egymásra. Froreich altábornagyot másnap holtan találták, fejbe lőtte magát. A hadosztály az ütközetállományának kb. a felét elveszítette.
Ahogyan azt a könyv előszavában Pjotr Nikolajevics Krasznov megállapította, a publikáció egyik nagy erénye abban rejlik, hogy a szerző nem csak a saját tapasztalatára és információira alapozott, hanem felkutatta és felhasználta a csatáról szóló osztrák és német forrásokat is. Amint a végén kiderül, e könyv megírására az ihlette a szerzőt, hogy korrigálja a másik fél „pletykakampányának” állításait. Az első két fejezet a háború előtti időszakról szól, és a háború kitörésének napjairól. A harmadik fejezet a hadosztály határhoz való felvonulását tárgyalja. Igazán izgalmas a negyedik fejezettől kezd lenni, hiszen itt már az augusztus közepi osztrák–magyar tapogatózásokról ír, amelyek alapján Zigalin tábornok, a hadosztály parancsnoka megállapította, hogy Satanów környékén várható a betörés. A Zbrucz folyóhoz négy századot küldött, a hadosztály pedig Gorodoknál kezdte kiépíteni állásait.
Amikor augusztus 16-án 11.00 órakor elkezdte az 5. lovashadosztály az átkelést a Zbrucz folyón, az 1. kozák sorezred három százada próbálta ezt sikertelenül megakadályozni. Az egyik század parancsnoka a szerző volt. A következő öt óra alatt a hadosztály sikeresen átkelt a folyón, és az 1. kozák sorezred Lisovodyhoz vonult vissza. Zigalin tábornok elkezdte csapatainak összpontosítását Gorodoknál. Az estére beérkező gyalogsággal együtt végül 6 zászlóaljjal, 24 századdal, 10 géppuskával és 14 könnyű ágyúval rendelkezett.
Augusztus 17-én reggel 8.40-kor megindult az 5. lovashadosztály Gorodok irányába. A nyolc századból álló elővéd gr. Bisinnger tábornok vezetése alatt dél körül kiszorította a kozákokat Lisovodyból, és azt elhagyva továbbnyomult Gorodok felé, ahol a századai heves harcokba keveredtek. Ezen harcok alkalmával említi Prónay Sándor századát (1/3), amely nagy veszteségeket szenvedett, és maga a parancsnoka is elesett.
Az orosz erők a következő felállásban voltak: Gorodoktól nyugatra az éjszaka során beásta magát a gyalogság, a 14. ezred egy zászlóalja és a 60. ezred két százada. Két géppuskával rendelkeztek. A jobb szárnyon kettesével el volt helyezve a hadosztály 8 géppuskája. Ezek között a 1. kozák sorezred négy csoportba osztva foglalt állást. A bal szárnyon a Doni kozák dandár helyezkedett el. A hadosztálytartalékot az 1. volgai kozákezred alkotta.
Két órakor megszólalt a honvéd lovashadosztály tüzérsége és egy órával azután a hadosztály főerői is megérkeztek. Négy órakor kezdődött a lovasroham, amely rosszul végződött a 23. dandár számára (17 tisztet, 450 huszárt és 650 lovat veszített). Ezek után az oroszok jobb szárnyán lovascsata bontakozott ki, amikor azok két géppuskával elkezdték lőni a 8. honvéd huszárezred két századát, melyek rohammal válaszoltak. A géppuskák segítségére sietett a kozák sorezred 3. és 5. százada. A géppuska tűztől megritkított huszárszázadokat visszaverték (ezek mindkét parancsnokukat elveszítették), de maguk is kb. 30 főnyi veszteséget szenvedtek, ami a szerző szerint az orosz veszteségek felét alkotta.
Hat óra körül elkezdődött az 5. honvéd lovashadosztály visszavonulása a Kozynai táborba és Zigalin tábornok elrendelte, hogy az 1. volgai kozákezred 3. százada kövesse a visszavonuló hadosztályt. Ezeknek az éjszaka folyamán sikerült három, a pánik kitörése után hátrahagyott ágyút és a szanitécek vonatának egy részét zsákmányul ejteniük.
Az utolsó fejezetben a szerző Kövess tábornoknak a gorodoki csatáról szóló jelentését idézi, és négy pontban vitatja (több-kevesebb sikerrel) annak néhány részletét, amelyek szerinte az orosz fél eredményeit kisebbítik:
- Sérelmezi, hogy Kövess a jelentésben csak az 5. honvéd lovashadosztályt említi, hiszen abban több egység is rész vett.
- Vitatja a lovashadosztály tüzérségének az eredményességét, hiszen jelentősebb károkat nem okozott.
- Kövess azon jelentését, hogy a kozák hadosztály a csata után visszavonult Gorodokból, pontatlannak tartja. Arra hivatkozik, hogy az ezrede parancsnoksága még hét órakor Gorodokban vacsorázott néhány foglyul ejtett tiszt társaságában.
- Nem ért egyet azzal, hogy a Kozináig való visszavonulás értelmetlen volt. Szerinte más lehetőség nem volt.
- Kövess azon állítását, hogy a lovashadosztályt visszavonulása során az ellenség nem üldözte, igaztalannak mondja. Bár kénytelen bevallani, hogy egy század nem jelent komoly erőt, mégis épp ennek a századnak a felbukkanásával próbálja magyarázni a kitört pánikot.
A könyvecske legnagyobb erénye, hogy sok érdekes adattal szolgál a gorodoki csatáról, ezért fontos forrást képez a kutatók számára, leginkább az orosz egységek mozgásáról, felállásáról. Ma több helyen is (például itt) az interneten letölthető, elolvasható orosz nyelven.
Manno Miltiadesz és Nemes György gorodoki lovasrohamot ábrázoló, bronzból öntött emléktáblája. Jelenleg a Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán, az egyik falvégen látható. A domborműről további információk a budapestfolyoirat.hu és a kozterkep.hu oldalakon
A fenti írás szerzője Pavol Rusnák, történész-muzeológus, az érsekújvári Thain János Múzeum munkatársa.