Kovács György háborús naplója – 28. rész
Kovács György tovább folytatja katonai kiképzésünket! Mai rövidke történetében a tábori őrssel ismerkedhetünk meg…
Tábori őrsön. Sokat voltam tábori őrsön igazán mondhatom, hogy abból is kivettem a részemet úgy, mint minden rosszból, ami a világháborúban megtörtént és végbement.
A tábori őrsnek nagyon fontos a feladata, mert attól függ az egész hátra lévő csapatok biztonsága. Némely parancsnok még meg is szokta válogatni a tábori őrsre kiküldött embereket, mert bizony a tábori őrsnek éber embereknek kell lenni, mert ha a tábori őrs elalszik, akkor veszve van a főcsapat is és mind azok, akik hátra vannak, mert a tábori őrs bizony legelöl van az ellenség előtt. És a képen is látható, hogy egy jóval előrébb van, erősen figyel, amíg a többiek beszélgetnek és pipázgatnak, de azért őnekik is figyelni kell a látóhatárt.
Kovács György 1875-ben a Somogy megyei Kastélyosdombón született és 1949-ben itt is hunyt el. Árva gyermekként nevelkedett, miután a szüleit korán elvesztette. Felnőtt fejjel, pásztoroktól tanult meg írní és olvasni. A háború előtt már megházasodott, egyetlen leány gyermeke, Emília 1908-ban születetett. Az első világháborút a magyar királyi pécsi 19., majd a budapesti 30. honvéd gyalogezred katonájaként szolgálta végig. Mesék az első világháborúról – forrásközlemény sorozatunknak ezt a címet is adhattuk volna. Kovács György írásai ugyanis egymásba fonódó meseszerű történetekként elevenítik meg a Nagy Háború eseményeit. Azonban csak a stílus háryjánosi, a leírt tartalom maga a háború drámai és naturális valósága, ahogy Kovács György és sok millió társa azt átélte. A napló történetéről és a forrásközlés módjáról a sorozat első részében adtunk részletesebb ismertetést.
Előző rész: Irtózatos volt nézni is
Következő rész: Példázat a rossz tisztekről