Kovács György háborús naplója – 29. rész
A saját rossz tisztek néha többet ártottak a seregnek, mint az ellenség. Legalábbis háborús mesélőnk mai történetének ez a tanulsága…
Jelentem alássan százados úrnak, az ellenség hatszoros erővel jön felénk! – így jelentett egy becsületes szakaszvezető Naranczénál [helyesen: Rarancze – a szerk.] aki tábori őrség parancsnoka volt.
Bejött jelenteni, hogy hátrább vonuljunk, mert rémséges haderővel jön az orosz. Sajnos a durva tiszt rárivallt, hogy talán már megijedtetek! Előre és támadni! – adta ki a százados a parancsot. A szakaszvezető visszafelelt neki, hogy kár lesz, mert gyengén állunk és mindnyájan itt veszünk.
A büszke tiszt kirántotta a Browningot és belelőtt szegény szakaszvezetőbe, azzal a mondással, hogy gyávák nem kellenek a harctéren. Nem sokára a nagy orosz haderő megtámadott bennünket és egykettőre megsemmisítette az ezredünket, alig maradtunk néhányan, akik szerencsésen elmenekültünk. Csak annak örültem, amikor menekülés közben egy árokban találtam szétroncsolt fejjel a századost. Úgy kellett neki, mert ha pár kilométerrel hátrább vonulunk a hegyek közé, akkor jobban felvehettük volna a harcot az oroszokkal, miután már jött egy jó csapat velünk szembe, akiket a mi segítségünkre küldtek Naranczé alá.
Igazán mondom, hogy sokszor a rossz tisztek miatt vesztette el a sereg a támadást és a rossz parancsnak köszönheti sok szegény katona a törött lábát és halálát. Mert nem kímélték az emberiséget csak hajtották tűzbe-vízbe, akkor is, amikor nem lett volna muszáj.
Kovács György
Kovács György 1875-ben a Somogy megyei Kastélyosdombón született és 1949-ben itt is hunyt el. Árva gyermekként nevelkedett, miután a szüleit korán elvesztette. Felnőtt fejjel, pásztoroktól tanult meg írní és olvasni. A háború előtt már megházasodott, egyetlen leány gyermeke, Emília 1908-ban születetett. Az első világháborút a magyar királyi pécsi 19., majd a budapesti 30. honvéd gyalogezred katonájaként szolgálta végig. Mesék az első világháborúról – forrásközlemény sorozatunknak ezt a címet is adhattuk volna. Kovács György írásai ugyanis egymásba fonódó meseszerű történetekként elevenítik meg a Nagy Háború eseményeit. Azonban csak a stílus háryjánosi, a leírt tartalom maga a háború drámai és naturális valósága, ahogy Kovács György és sok millió társa azt átélte. A napló történetéről és a forrásközlés módjáról a sorozat első részében adtunk részletesebb ismertetést.
Előző rész: Mire való a tábori őrs?
Következő rész: Gazdátlan paripa