Kovács György háborús naplója – 32. rész
Kovács György minden különös dolgot megfigyelt és megörökített a harctéren rajzban és írásban egyaránt, legyen az szép, avagy hátborzongató. Ez utóbbiakból volt a több, amiről a mai kép és mellé írt pár soros feljegyzés is tanúskodik…
Eltorzított fej, koponya nélkül ült egy fatörzs mellett. A gránátszilánk levágta a fej koponyáját. Csodálatos dolgokat lehetett látni a harctereken. Ezen kis rajz, amit ide beragasztottam a Kirlibabai-hegységből származik, amire egy előrevonulás alkalmával bukkantam rá.
Orosz katona volt szegény bajtárs. Kerestem nála a halálcéduláját, meg akartam tudni, hogy mégis hova való lehetett abba a nagy Oroszországban, de nem találtam nála.
Kovács György 1875-ben a Somogy megyei Kastélyosdombón született és 1949-ben itt is hunyt el. Árva gyermekként nevelkedett, miután a szüleit korán elvesztette. Felnőtt fejjel, pásztoroktól tanult meg írní és olvasni. A háború előtt már megházasodott, egyetlen leány gyermeke, Emília 1908-ban születetett. Az első világháborút a magyar királyi pécsi 19., majd a budapesti 30. honvéd gyalogezred katonájaként szolgálta végig. Mesék az első világháborúról – forrásközlemény sorozatunknak ezt a címet is adhattuk volna. Kovács György írásai ugyanis egymásba fonódó meseszerű történetekként elevenítik meg a Nagy Háború eseményeit. Azonban csak a stílus háryjánosi, a leírt tartalom maga a háború drámai és naturális valósága, ahogy Kovács György és sok millió társa azt átélte. A napló történetéről és a forrásközlés módjáról a sorozat első részében adtunk részletesebb ismertetést.
Előző rész: A három kozák