Sáfrány Géza, a miskolci 10-es honvédek ezredparancsnokának hagyatékából
A Magyaros elleni rohamtámadásról már számos tanulmány, cikk született, hiszen egyedülálló haditett volt. Ebben a posztban most az erdélyi végeken zajló események mögé, a mindennapokba pillantunk be a m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezred parancsnoka, Sáfrány Géza naplója alapján.
Az ezredparancsnok a következőket jegyzi le naplójába, még az orosz fronton, 1916. augusztus 27-én: „Románia hadat üzen! Az ezred legénységi deputatió kéri, vigyenek hazánkba, az oláh ellen!” Az ezredet a román frontra vezénylik. A betört ellenséget az őszi hónapokban a határok mögé vetik vissza az osztrák-magyar csapatok.
A tisztikar újévi ajándéka. 1917. január 1.
A felirat: „Szeretetünk tovább kísér a boldogabb újévben is”
A román hadsereg a békeidőben kiépített állásokban tartotta a frontot a határ magasságában, de a Magyaroson (¤1340) a doberdói Breit József által vezetett kassai 39. honvéd hadosztály tudott állást kiépíteni. 1916 decemberében azonban a románokat felváltó, erőfölényben lévő oroszoknak sikerült elfoglalniuk a Söverjes (¤1358)–Névtelen-kúp (¤1367)–Magyaros–Lápos (¤1188) magaslatokat. A magaslatok a birtoklónak jelentős harcászati előnyt biztosítottak, így létfontosságú volt ezeknek a visszavétele, amit egy meglepetésszerű rohamtámadással terveztek megvalósítani 1917 márciusában.
A Magyaros elleni rohamra a 39. honvéd hadosztályból kiválasztott 10-es honvédeket a Csíkzsögöd település mellett kialakított gyakorlótéren képezték ki. Itt a felderítő repülőgép felvételei alapján építették meg az állásokat és készültek a tervezett támadásra. A legutolsó gyakorlatra 1917. február 27-én került sor, amit Karl Litzmann német gyalogsági tábornok, hadseregcsoport-parancsnok is megtekintett. A magas rangú német tábornok érkezésére külön felkészítették a legénységet, ám egy váratlan esemény is történt: „A gyakorlat után Litzmann parancsára az ezred négyszögben állott fel. Legénység be lett tanítva, ha a Kegyelmes úr megérkezik és »Jó napot honvédek« fogja üdvözölni az ezredet, mindenki hangosan együtt, egyszerre válaszolja: »Jó napot Kegyelmes Úr!« Ez így is történt és a Kegyelmes Úr nagyon örült ennek. Azután magyar nyelven szép magyar kiejtéssel, alig 1-2 kisebb hibával a maga készítette elég hosszú, szép üdvözlő dictióval köszöntötte, dicsérte és buzdította az ezredet. Mire az ezred hatalmas éljenzéssel válaszolt. Litzmann távozása után Csanády is úgy köszöntötte az ezredet »Jó napot honvédek!« Erre azonban nem volt előkészítve és betanítva a legénység és erre úgy válaszolt egy része: »Adjon Isten!« Hát ez nekem is igen kellemetlen volt, ami a beosztott tisztek közbelépésével elkerülhető lett volna. A közös ebédnél persze ezen jót nevettek, maga Csanády is.”
Csíkzsögöd, 1917. március 1.
Csíkzsögödnél még ma is jól kivehetőek a gyakorlótér lövészárkai
(Fotó: Takács Róbert)
Sáfrány alezredes külön sorokat is szentel Litzmann jellemének, és leírja a német egy érdekes észrevételét is: „Litzmannról erről a híres, kiváló német generálisról meg kell itt is említenem, hogy a háború alatt vasszorgalommal tanult. Magyar tisztjeitől magyarul is megtanult, úgyhogy a legénységgel tudott érintkezni. Csíkzsögödön minden nap délután, estefelé ellátogatott a legénységi szállásra anélkül, hogy nekem jelezte volna és órahosszat beszélgetett velük, tanult tőlük. Szemlén sokszor mondta a honvédeknek szemtől-szemben, és ez igen tetszett nekik. Egyik vacsoráján hosszasan beszélgetett velem s elmondta a Szózat első strófáját, kifogástalanul, szép kiejtéssel s azt mondta, ilyen gyönyörű verset egy más nemzetnél sem talált. Különösen tetszett neki és ismételgette: Hazádnak rendületlenül légy híve… Kérdezte aztán, hogy lehetséges az, hogy osztrák tisztek egész életükön át szolgálnak Magyarországon, magyar ezredekben és nem tudnak magyarul, nem tartják érdemesnek megtanulni az önök szép nyelvét, hogy legénységükkel a saját anyanyelvén beszéljenek? Megmondtam véleményemet mire egyebek között ezt mondta: schlendrianen. Nagyra értékelte a magyar honvéd vitézségét, szerette őket, elhalmozta kitüntetésekkel, kórházban is felkereste a sebesülteket és ott adta át a kitüntetéseket.”
A Magyaros elleni támadást szigorú titoktartás övezte. Hogy ezt mennyire sikerült megtartani, az alábbi bejegyzésből kiderül: „Jellemző, hogy a Magyaros-actiót a legnagyobb titokban kellett előkészíteni, Csíkzsögödön már az iskolás gyerekek kiabálták egymásnak az utcán: visszavesszük a Magyarost! Bár azt sem tudták, hol van az…”
Az ezred harcálláspontja az 1917. március 8-ai támadásnál. A telefonáló személy Sáfrány Géza
A magaslatok 1917. március 8-án ismét a Monarchia csapatai kezébe kerültek, a következő bejegyzések már a diadal után íródtak.
1917 júniusában az alezredest fia, Géza meglátogatja a fronton, ahol közösen járják be a Magyaros-Lápos védvonalat.
Csoportkép az Úz völgyében, a felső sorban balról a harmadik ifjabb Sáfrány Géza
Az ezred egyik festője, Kövér Gyula a Ludovikán tanuló ifjabb Sáfrány Gézáról egy karikatúrát készített, aminek a címe: Az átöltözés pompásan sikerült.
Az ifjabb Sáfrány Gézáról Kövér Gyula által készített karikatúra
Kövér Gyula (1883–1972) festőművész, grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Münchenben folytatta tanulmányait, majd Párizsban. Hosszabb ideig külföldön működött, kiállításai voltak Párizsban, Rómában, Madridban és több más európai nagyvárosban. A Magyar Nemzeti Galériában található több alkotása. A tartalékos tiszti iskola után az orosz harctérre került az ezredhez, ahol 35 hónapot szolgált.
Júliusban egy a legénységtől kapott kedves meglepetésről ír: „Házfelszentelés. Míg én a kirendelt deputatióban voltam, az ezred bajtársaim a rozoga, nedves, alacsony, sötét düledező bódélakásom helyett a Magyaros patak által képzett vadvirágos kis szigeten, fenyődorongból egy gyönyörű kis erdei pavilont készíttetett a műszaki század embereivel. Azt egy műasztalos által remekelt ággyal, arctállal, 2 fotellal, 1 éjjeli szekrénnyel berendezte. A tábori lelkész is szép szent képekkel, fenyőgallyakkal szépen feldíszítette, reflektorral felszerelte. Midőn én este megérkeztem, s mit sem sejtve ballagtam fáradtan a parton felfelé, kigyulladt egy nagyobb reflektor és előttem állott a remek pavilon, a tornácán a tábori lelkész és két oldalt tőle félkörben az ezredszázadainak legénységi küldöttsége. Dömötör tábori lelkész sót és kenyeret adva át, az ezred nevében üdvözölt visszatérésem alkalmából, s mint az ezred ajándékát felajánlotta a »Gizella«–lakot szállásul. Képzelhető, hogy a meghatottságtól alig tudtam kellően megköszönni a bajtársi szeretetnek ezt a páratlan szép megnyilatkozását. Midőn a szobába léptem, pazar fényben úszott a kis palota, lelkem mélyéig meg voltam hatva. Ennek a »háznak« a felszentelése volt ma, a nyugalmasabb napokban, kedves bajtársi körben, jó hangulatban. A kis »Gizella« sziget igen ízlésesen lett parkírozva, szép hídon lehetett oda jutni, a Magyaros patak egyik ágánál vízesés volt készítve, a víz egy kis tóba gyülekezett,- a tóban pisztrángok vickándoztak, a tavacska kifolyásán egy kis malomkerék zakatolt diszkréten. A park közepén egy jó nagy kerek filagoria, – étkező helyiség, hol nyugalmas időkben Palócz Kálmán miskolci cigányprímás kitűnő zenekara mellett sok kedves, kedélyes órákat töltöttünk.”
„Lakásom a Magyaroson, Gizella lak.”
Sáfrány Géza balról a 3. személy
A Gizella-lak belülről
Az alakulathoz több alkalommal is küldöttség érkezett. Még az orosz fronton, a Strypa mellett tett látogatást Miskolc város küldöttsége, de az egyházi méltóságok is megjelentek a 10. honvéd gyalogezrednél. A tiszántúli református egyházkerület országos hírű püspöke, dr. Baltazár Dezső már Erdélyben kereste fel az ezredet. Sáfrány Géza naplójában több oldalon keresztül olvashatunk az 1917. augusztus 16-án érkező Heves vármegyei küldöttségről: „Heves vármegye küldöttsége a hevesi főispán Dr. Vas János és a gyöngyösi polgármester által vezetve érkezik a hadosztályhoz. A küldöttség fogadása a Magyaros patak hídjánál. Nagy reflektor gyulladt ki, meglepően három helyről, ami káprázatos fénnyel világította be a völgyet és a küldöttséget, amit a feldíszített hídnál mi is nagyobb küldöttséggel vártunk. S mikor a hídhoz értek a völgy három helyéről piros-fehér-zöld rakéták szálltak föl. Ebben a miliőben üdvözöltük a küldöttséget, mire a főispán válaszolt ékes szavakkal. Természetesen nálunk volt a kedélyes vacsora, melyen én köszöntöttem kedves vendégeinket. Vacsora után a vendégek a tábori szállásaikra mentek, ahol jó kemény fekhelyek várták őket. Korán, a reggeli elfogyasztása után, a küldöttség több csoportra osztva, egy-egy idősebb tiszt vezetése mellett indult a Magyaros-hegyterület egész védelmi vonalának bejárására, a Heves megyei legénység felkeresésére. Ennek megtörténte után a Magyaros-oldalán harcszerű játék bemutatása volt, melynek keretében a főispán egy nagyobb pénzösszeget adott a Hadiözvegy és árvaalap céljaira, amit rögtönözve kellett megköszönnöm.
1916 tavaszától öltött szervezett formát a hadiözvegy- és árvaalap, amely emléklapokat, levelezőlapokat, fotóalbumot, karikatúragyűjteményt, sapkajelvényeket készíttetett. Kotuzowban mozit nyitottak, kuglizót és népligetet létesítettek, amelyeknek bevételei szintén az alap vagyonát növelték.
Utána a gallysátorban hideg büfé. Délután pihenő és a látogatókkal való kedélyes beszélgetés, majd uzsonna volt. Azután szívélyes búcsúzkodás. Mire délután 6-kor indulás a hadosztály parancsnoksághoz vacsorára. A küldöttségről sok fényképfelvétel készült, Kövér Gyula főhadnagy-festőművész a küldöttség minden tagjáról külön karikatúrát is rajzolt. […] A küldöttség nagy mennyiségű szeretetadományokat, csomagokat is hozott, amit a mai napon osztottunk szét a Heves megyei legénység között.
Én Dr. Csutorás László egri ügyvéd, jogakadémiai tanár, ügyvéd bátyám fiatalkori jó barátjától kaptam 10 liter príma egri bikavér vörös bort, saját termelésből. Ezt én elosztottam az ezredtörzs és a zászlóaljparancsnokok között. Hazulra és a feleségem részére eltetettem néhány kis üveggel, hogy majd hazaküldöm.”
Úzvölgyi ezredparancsnokság, Magyaros
Az ezredalbumban leírtakat olvasva még átfogóbb képet kaphatunk a hevesiek látogatásáról. Az album szintén kiemeli a küldöttség bőkezű adományait, egészen pontosan meg is határozza annak mértékét, 8 teherkocsinyi szeretetcsomagról ír. Szintén az album alapján tudhatjuk meg, hogy a Hadiözvegy és Árvaalapot a küldöttség 17.000 koronával támogatta. Kiderül az is, hogy milyen tevékenység zajlott a „harcszerű játék” során: „Drótsövényt ostromoltak meg kézigránátok pokoli robbantásaival, ollókkal a csapatok; az első átjutó csapat egri volt. Ugyancsak egy egri honvéd nyerte meg 52 méteren túljutó dobásával a kézigránátvető számot. Általában a pompás harci játékokban csaknem valamennyi első díj az egrieknek jutott, sőt egri volt a legtöbb díjat nyerő is, akit díjain felül 14 napi szabadsággal jutalmaztak” – olvasható a Sassy Csaba által összeállított A volt M. Kir. Miskolci 10. Honvéd Gyalogezred világháborús emlékalbuma című kötetben.
Sáfrány alezredes 1917. szeptember végi bejegyzéseiben azt olvashatjuk, hogy betegszabadságra megy mellhártyabaj és reuma miatt. Több hetet tölt Besztercebányán és Trencsénteplic gyógyfürdőjében.
Sáfrány Géza egyenruhája és kitüntetései. A kép bal oldalán láthatjuk a 10-esek emlékjelvényét.
November végén tér vissza a harctérre és 27-i bejegyzésében már az ezred jövőjéről ír: „Az ezred más harctérre van kiszemelve! ½ 1. 2. zászlóalj leváltva!” Az 1917. december 1-jei bejegyzésben pedig már tényszerűen közöl az ekkor már ezredessé előléptetett Sáfrány Géza: „Az ezred irány Ojtoz! Román harctér!”
Magyaros 1917 feliratú emlékfokos
A napló és a képek rendelkezésre bocsátásáért itt is köszönetet mondok a Sáfrány családnak, akik a 10-es Honvéd Hagyományőrző Egyesület kezelésébe helyezték a gazdag hagyatékot. Az Egyesület és a Herman Ottó Múzeum közös munkájának nyomán a közönség 2017-ben –az 1917-ben megnyitott 10-es honvéd hadikiállítás centenáriumának alkalmából – tekintheti meg a Sáfrány Géza hagyatékából megrendezett kiállítást. A megnyitóról természetesen a Nagy Háború Blog is hírt fog adni.