Száz évvel ezelőtt, 1916. július 8-án a volhíniai csatatéren szerzett halálos sebesülésébe Werchy kórházában belehalt Békessy Béla huszárszázados, a magyar királyi debreceni 2. honvéd huszárezred tisztje, vívó, nyolcszoros magyar bajnok, az 1912-es stockholmi olimpia ezüstérmes kardvívója. A „szilárd jellemű, élénk kedélyű, önérzetes, igen jó szellemi képességekkel” rendelkező Békessy korának meghatározó alakja volt. Sportolói és katonatiszti pályáját magas szakmai felkészültség jellemezte. Nemcsak huszárjai rajongtak érte, de ő is ragaszkodott katonáihoz. Mi sem bizonyítja jobban elhivatottságát és beosztottjai iránti elkötelezettségét, mint az, hogy 1916-ban visszautasította a Ludovika Akadémia tanári állását, hogy szeretett huszárjait ne kelljen a fronton hagynia. Élete és halála például szolgál a felnövekvő sportoló és katona ifjak számára.
Békessy Béla
Békessy Béla 1875. november 16-án született Debrecenben. Édesapja, Békessy László, gazdasági főiskolát végzett. 1869-ben a pallagi Magyar Királyi Felsőbb Gazdasági Tanintézet tanárává nevezték ki, de a Semsey család gazdasági igazgatójaként is tevékenykedett. A Semsey családtól munkája elismeréséül egy úti ezüst készletet kapott, melyet ma a Békessy-hagyaték örökösei őriznek. Édesanyja, Tamássy Berta a híres debreceni gyógyszerész, Tamássy Károly lánya volt.
Békessy László és Tamássy Berta
A család az anyai nagyapától hozományként kapott Péterfia utca 13. szám alatti házban élt.
Tamássy Károly patikus
A házaspárnak hat gyermeke született. A legidősebb Jenő, majd Béla, Berta, Géza, Ilona és végül László. Noha vallásukat tekintve római katolikusok voltak, a gyerekeket mégis református iskolába íratták. A fiúk a Református Kollégium, a lányok pedig a Dóczy Gimnázium tanulói lettek.
Béla 1885-től a Református Kollégium tanulója volt. 1890-ben, miután az ötödik osztályt befejezte, élt azzal a lehetőséggel, hogy 16 évesen jelentkezhet a Ludovika Akadémia tényleges állománybeli tisztképző tanfolyamára.
A Református Kollégium 1890-ben végzett 5. osztályának év végi eredményei
Az 1883. évi XXXIV. törvénycikk rendelkezett a Ludovika Akadémia új képzési rendszeréről. Három tanfolyamot rendszeresítettek, úgymint tényleges állománybeli tisztképző tanfolyam, szabadságolt állománybeli tisztképző tanfolyam és felsőbb tiszti tanfolyam. A tényleges állománybeli tisztképző tanfolyam valójában egy négy évfolyamos iskola volt, amelyre évenként hatvan, a hadköteles kort még el nem ért, 14–16 éves növendéket vettek fel. A hatvanból tíz tanuló állami költségen, húsz félfizetéses, harminc pedig magánalapítványok támogatásával tanulhatott. A katonai szakismereteket nyújtó elméleti és gyakorlati tárgyak mellett nagy gondot fordítottak az általános műveltségre is. Előtérbe került az általános emberi nevelés. Az Akadémia olyan erkölcsi, magatartásbeli és viselkedési normákat vezetett be, amelyek megtartásával a katonatiszti pálya rangját a korábbiakhoz képest magasabbra emelték. A nevelés középpontjába a feddhetetlen erkölcsű, jó modorú, illemtudó, magas szintű szaktudással rendelkező férfieszményt állították. A negyedik évfolyam végeztével ünnepélyes keretek között avatták fel a növendékeket. 1892-től a honvédelmi miniszter minden sikeresen végző növendéket hadapród-tiszthelyettessé nevezett ki.
Békessy Béla a Festetich-féle alapítvány ösztöndíjában részesült. Tanulmányait „megfelelő” eredménnyel végezte, és 1895. augusztus 18-án avatták tisztté.
A tanári kar és a hallgatók csoportja 1895. június 11-én. Középen ül Szvetics József parancsnok, a képen 1. számmal jelölt személy Békessy Béla
A magas termetű, erős testalkatú Békessy már akadémistaként és fiatal tisztként is számos sportágban kipróbálta magát. Minősítvényi táblázataiban a „különös ügyessége” rovatban a vívás mellett feltűnik az úszás, a kerékpározás, a teniszezés, a kerékpározás, a lovaglás és az evezés.
Jó úszó volt, ami nem meglepő, hiszen huszárként „úsztatási gyakorlatok” részeként gyakran kellett élő folyón átkelnie. Már a magyar királyi váci 6. honvéd huszárezredben szolgált, amikor főhadnagy társával, Flótás Ferenccel Vácnál elsőként úsztatták át a kb. fél kilométernyi Dunát. Az átkelés során azt tapasztalták, hogy ezen a szakaszon a folyó túlságosan veszedelmes és sebes, így az ezredet bevinni nagyon kockázatos. Ezért az elrendelt úsztatási gyakorlatot nem a nagy Dunán, hanem a szentendrei Duna-ágban, Tahitótfalunál hajtják végre. A gyakorlat mégis tragédiába torkollott. Balogh István huszárkáplár elmerült a folyóban. Békessy főhadnagy utána ugrott, mivel azonban a katona éppen aznap nyiratkozott, nem tudta megragadni üstökét, és kimenteni a habokból.
Lovasként is a legjobbak közé tartozott. Számos versenyen bizonyította lóra termettségét. A hadsereg számára szervezett díjlovagló- és akadályversenyek elismerései és helyezései is erről árulkodnak.
1900 áprilisában a debreceni 2. honvéd huszárezred lovasjátékot rendezett, amelyen szép sikerrel szerepelt. Az eseményről a Budapesti Hírlap április 11-i száma is beszámolt.
1906. október 7-én a holicsi versenyen Czigány nevű lovával 3. helyezést ért el. A következő év májusában a bécsi díjlovagló versenyen Álmos nevű lovával nyújtott teljesítményéért dicsérő elismerést kapott.
Legjelentősebb lovas eredményét 1907-ben a budapesti díjlovagló verseny A kategóriájában érte el: I. helyen végzett és a király tiszteletdíját is elnyerte.
Tagja volt a budapesti Neptun Evezős Klubnak. 1904-ben a budapesti regattán a kezdők versenyében nevezte egyesülete. A versenyt 19-én tartották, az eredményekről nem találtam információt. Békessy Degré Lajoshoz hasonlóan inkább túraevezős volt, nem tartozott a kimondott versenyzői körbe.
A Váci Sport Egyesület 1904-ben tiszteletbeli tagjává választotta. A Nagy Háborút követően mindkét klub emléket állított a harcokban hősi halált halt tagjainak. A Neptun Evezős Klub 1923-ban döntött arról, hogy a világháborúban elesett sporttársaknak kegyeleti jelet emelnek székhelyükön, a kertben.
Az egylet 1923. és 1924. évi jelentéseiben vastag gyászkeretben közli a kilenc elhunyt nevét, akik a következők voltak: Békéssy Béla, Enökl Viktor, Brenner István, dr. Gallus Béla, Császár Elemér, dr. Hegedűs Béla, Degré Lajos, dr. Heinrich Ferenc ifj., Torday Lajos dr.
A Nemzeti Sport 1925. július 22-i számának Evezés rovatában az alábbiak olvashatók az ünnepségről: „A Neptun budapesti evezős egylet megkapó ünnepség keretében leplezte le klubházának kertjében a napokban a hazáért hősi halált halt kilenc egyleti tag emlékére állított kőemléket. Az ünnepségen a hősi halottak hozzátartozóin kívül nagy és előkelő közönség vett részt. A bajtársi együttérzésnek szép és magasztos tanujelét adták ismételten a többi egyletek, amennyiben az emlékünnepélyen igen nagy számmal vettek részt.”
A váci evezősök is emléktáblával tisztelegtek a háborúban elesett klubtársaik előtt. Ezen a táblán a második név Békessy Béláé.
A váci evezősök emléktáblája
Legnagyobb sportsikereit azonban vívásban aratta. Első jelentős eredményét 1900-ban a debreceni vívóversenyen érte el, ahol az első helyen végzett. Még ugyanabban az évben a hadsereg vívóversenyén Budapesten ezüstérmes lett. 1902-ben az országos kardvívó-bajnokságon első díjat kapott, emellett övé lett a magyar királyi honvédelmi miniszter díja is. A Szegeden rendezett versenyen harmadik helyezést ért el, valamint övé lett a szegedi hölgyek tiszteletdíja is. 1903-ban az országos bajnokságon megismételte előző évi sikerét. A hadseregbajnokságon aranykeretes ezüstérmet kapott. 1904-ben az országos kardvívó bajnokságon ismét első, és megkapta József Ágost főherceg tiszteletdíját is. Tőrvívásban második helyezést ért el. 1906-ban nemzetközi vívóversenyen Triesztben aranyérmet szerzett. A hadseregbajnokságon tőrvívásban első, míg kardban második lett. Az országos bajnokságot kardvívásban megnyerte. 1907-ben kardvívásban immár hatodik bajnoki címét szerezte.
Az olimpiákra is esélyesként pályázott. 1904-ben ugyan szerepelt a St. Louis-i olimpiára küldendő vívók között, de szolgálati elfoglaltságra hivatkozva a hadügyminisztérium nem engedélyezte a részvételét. Az 1906-os athéni, majd az 1908-as londoni olimpiai játékokon sem szerepelhetett. Ennek oka az volt, hogy a katonasportolók nem vállalták a közös, osztrák–magyar színekben történő versenyzést. Ez utóbbin azért sem vett részt, mert a családi legendárium szerint abban az évben jegyezte el Lenck Delinkét, és ifjú menyasszonyát nem akarta itthon hagyni. A nemzetközi sikert az 1912-es stockholmi hozta meg neki. Ez volt az az olimpia, amelyen a magyar sportolók önálló táblával és saját zászló alatt vonulhattak a megnyitóünnepélyen, és Ferenc József ezúttal engedélyezte a katonasportolók részvételét. A katonatiszti vívókkal megerősített kardcsapat elsöprő sikert aratott. A nyolcas döntőbe a hét magyar kardozón kívül csak az olasz, Nedo Nadinak sikerült bejutnia. A Budapesti Hírlap 1912. július 19-i száma így számolt be a magyar házi döntőről:
A Budapesti Hírlap 1912. július 9-i számának részlete
A stockholmi olimpián elért eredményének bejegyzése minősítvényi táblázatában
Az 1912. évi olimpián a kard egyéni mellett tőrvívásban és párbajtőrben is elindult. Tőrvívásban a 7. helyen végzett.
Visszatérve katonai pályájára: 1895. augusztus 18-án kezdte meg katonai pályafutását a magyar királyi debreceni 2. honvéd huszárezredben, hadapród tiszthelyettesként. Ebben a beosztásban 1896. november 1-jéig volt. Ekkor kapta meg hadnagyi kinevezését. 1896-97-ben a dandártiszti iskola hallgatója volt. 1897. október 1-től 1898. február 1-jéig a bécsújhelyi császári és királyi torna- és vívómesteri tanfolyamon vett részt. 1899-ben utásztiszti tanfolyamot végzett. 1899. november 15-től a magyar királyi váci 6. honvéd huszárezredhez vezényelték. A következő év november 1-jén főhadnaggyá nevezték ki.
Minősítvényi táblázatának erről szóló részlete
Békessy Béla főhadnagyi egyenruhában
1904-ben ideiglenes pótkeretparancsnok lett. Még ugyanebben az évben a központi lovas iskola hallgatói között találjuk. A következő években elvégezte a császári és királyi lovaglótanári intézetet.
A kiváló tereplovas Békessy ezredeivel számos terepgyakorlaton vett részt. Ezek során az ország több vidékéről szerzett hasznos tapasztalatokat. Az alábbi képet a kisbéri kiképzésre indulása előtt küldte magáról. A képen látható üzenet címzettje sajnos ismeretlen.
Békessy terepgyakorlat közben
1908-ban eljegyezte Lenk Delinkét, akit 1909. január 2-án a budai várban található Zsigmond-kápolnában vezetett oltárhoz.
A Pesti Hírlap 1908. március 10-i számának híradása az eljegyzésről
A Budapesti Hírlap 1909. január 2-i számának híradása az esküvőről
A kép néhány héttel eljegyzésüket követően, 1908. február 24-én készült
1910. május 1-jei hatállyal századossá léptették elő, majd 1911-ben visszahelyezték eredeti ezredéhez, a debreceni kettes huszárokhoz. Még ugyanebben az évben a 4. század parancsnokává nevezték ki. 1913-ban az 1. század vezetésével bízta meg parancsnoka.
A Békessy-század tisztjei 1914 augusztusában Porubszky hadnagy, Olsavszky hadnagy, Majorossy tartalékos hadnagy, Pálffy százados, Békessy százados, Schneider tartalékos hadnagy, Illésházy hadnagy
A Nagy Háború kitörését követően a 2. huszárezred katonái is megkezdték a háborúra való felkészülést. Eredetileg a szerb fronton kellett volna harci feladatokat ellátniuk, de az augusztus 5-i orosz hadüzenet és az orosz front megnyitása megváltoztatta a terveket. A Széchenyi utcai laktanyában megkezdődött a fegyverzet ellenőrzése és karbantartása. Ennek részét képezte a kardok élesítése is.
Kardok köszörülése a laktanyában 1914 augusztusában
Az ezred II. osztályánál, a nagyváradinál már augusztus 4-én megtörtént az eskütétel. A debreceni I. osztálynál erre csak augusztus 16-án került sor. A laktanya udvara megtelt érdeklődőkkel, akiknek lelkes éljenzése közepette tették le esküjüket a harcba indulók.
Az ezredtörzs I. osztályának eskütétele 1914. augusztus 16-án a Széchenyi utcai huszárlaktanya udvarán
1914. augusztus 20-án a 11. lovashadosztály kötelékébe tartozó ezredet bevagonírozták és mintegy húszezer ember lelkes éljenzése közepette elindították Galíciába. Az állomáson a híres cigányprímás, Magyari Imre és bandájának zenéje kísérte a huszárokat. Azonban nem a teljes ezred kelt útra ezen a napon, hanem csak az ezredtörzs és a debreceni I. osztály 1. százada, valamint Nagyváradról a II. osztály 4. százada. Augusztus 22-én délután két órára érkezek meg Lembergbe. Az ezred többi részei 22-én, 23-án és végül 24-én érkeztek meg ugyanide. Így 24-én délutánra végre együtt volt az egész ezred.
A 11. honvéd lovashadosztály Lemberg mellett, Kamionka-Strumilowanál esett át a tűzkeresztségen. Békessy és az általa vezetett 1. század bátorságával és vitézségével jelentősen hozzájárult az első és második lembergi csaták, a decemberi limanovai és 1915 tavaszán a gorlicei áttörés sikeréhez. 1915 tavaszán Békessy százados az I. osztályt vezette. Ő volt a parancsnoka annak az alakulatnak, amely a hátráló orosz csapatok üldözését kapta feladatul. Május 12-én, a gorlicei áttörés tizedik napján kezdte meg alakulatával az üldözést. Átkeltek a Wisloka folyón és rajtaütöttek az orosz járőrökön. 115 oroszt ejtettek foglyul. Ezek között egy távbeszélő-szakasz is volt, a parancsnokuknál, egy zászlósnál megtalálták az aznap éjjel érkezett hadseregparancsot. Eszerint az oroszoknak minél gyorsabban vissza kellett volna vonulniuk a San folyó mögé. Békessy a birtokába került parancsot azonnal továbbította, majd tartalmát megosztotta az egységét nyomon követő német és magyar csapatok parancsnokaival. Másnap Pryzelbe vonult be az egység, ahol rajtaütött egy élelmiszerraktárat felgyújtani akaró orosz utóvéden. Az ellenséges katonák egy részét megölték, másik részét foglyul ejtették. A sértetlenül kezükre került raktárból bőségesen pótolták az előző napokban kimerült készletüket. A továbbnyomulás során kenyér- és lisztkészletével együtt egy hadtestsütöde is a kezükre került. További 70 foglyot ejtettek. Az egység bevonult Rzochowba, ahol a lakosság enni- és innivalóval kínálta a huszárokat. Békessy százados azonban nem késlekedett, azonnal kiadta a parancsot az előrenyomulásra. Május 16-án 45 km-es menet után osztályával bevonult Grodziskóra, ahol az ezred osztályai tíz napi széttagoltság után ismét egyesültek.
Az egység élén tanúsított személyes bátorságáért és eredményes parancsnoki tevékenységéért az 1916. február 27-én Bécsben kelt uralkodói parancs szerint megkapta a hadidíszítményes 3. osztályú Vaskorona-rendet.
Honvédségi Közlöny 1916 személyes ügyek 711. o.
A háború alatt számtalanszor igazolta bátorságát, hősiességét. Kitüntetései is igazolják kivételes katona mivoltát. Kétszer kapta meg a signum laudist, de magáénak tudhatta a katonai érdemkereszt 3. osztályát és a német vaskereszt 2. osztályát.
Katonái élén derekasan küzdött 1915. augusztus 20-a és 22-e között a chworostowi és komarow-novoszielki előretörés ütközeteiben.
1916-ban a Galuzia körüli harcokban a lövészosztály parancsnokaként tevékenykedett. Április-májusban Volhíniában pihent az ezred. A napi munka mellett volt alkalom a szórakozásra is. Május 8-án került sor a tavaszi Concours megrendezésére. A lovasok pompás természetes akadályokon bizonyították lovas tudományukat. Békessy százados utasításai szerint teniszpályát és sportteret építettek, ahol délutánonként komoly versenyek zajlottak. Már dörögtek a Bruszilov-offenzívát előkészítő orosz ágyúk, amikor megrendezték a gránátdobásból, 400 méteres futásból és teniszversenyből álló tusát. A versenyen az első helyen Hamar főhadnagy és Gyurkovics hadnagy végzett, egyformán 15 ponttal. A második helyen is holtverseny alakult ki. 12 pontot gyűjtött Békessy százados és Lévay főhadnagy.
Májusban rövid szabadságot kapott. Ekkor készült róla az utolsó kép, amelyen feleségével, Delinkével látható.
Békessy Béla és felesége 1916 májusában
Július hónapban Békessy százados a lövészosztály parancsnokaként tevékenykedett. Segédtisztje Streicher Andor zászlós lett. Július 5-én az orosz támadás közben megbomlott rendet igyekezett visszaállítani. A visszavonuló lengyeleket próbálta megállítani, sikertelenül. Hauerfalváról Galuzia felé lovagolva haslövést kapott. A családi feljegyzések szerint nem hagyta magát a sebesültszállító szekérre feltenni, hanem lova hátán ment a kórházig.
Az örökösök feljegyzéseinek részlete Békessy halálának körülményeiről
Ezredtársa, Beöthy-Zsigmond László Nincs szebb, mint a huszár című visszaemlékezésében viszont az írja, hogy az ingoványos, lápos réteken keserves fáradtsággal lefektetett „dorong” utakon a sebesülteknek, különösen a súlyos sérüléssel szállítottaknak olykor halálos volt az utazás. „Békessy Béla honvédhuszár kapitányt, kardvívó világbajnokság, s annyi katona- és férfierény kimagasló hősét haslövéssel vitték ezeken az utakon, aminek szörnyű kínjaira a katonahalál tett pontot.” Pontatlanságai ellenére (nem kapitány, hanem százados; nem nyert világbajnokságot, ellenben olimpián ezüstérmet) is érdekes adalék.
Három nappal később Werchyben sebesülésébe belehalt. Ideiglenesen Soszysznon temették el.
Békessy Béla a ravatalon
Sírja Soszysznon
Ideiglenes sírja
1917-ben földi maradványait a család hazaszállíttatta, és a Fiumei úti temetőben díszsírba helyezték el. Innen fontosabb halottak temetkezési helykijelölése miatt a debreceni köztemetőbe szállították, ahol feleségével együtt jelenleg is nyugszik.
Sírja a debreceni köztemetőben
Nevét és emlékét Debrecenben utca őrzi. A debreceni vívóklub az ő nevét vette fel. A Kossuth laktanyában áll emlékhelye. A Debreceni Értéktár Bizottság 68/2015. (05.20.) sz. bizottsági határozata befogadta, és egyhangúlag elfogadta a Békessy Béla olimpikon pályafutására, mint helyi értékre tett javaslatot.
Az életút összeállításában nyújtott segítségükért köszönetet mondok Csanak Évának (Huzella Elekné) és dr. Dalmy Dénesnek, a Békessy- és Dalmy-hagyaték örököseinek a hagyatékhoz való hozzáférésért és szóbeli kiegészítéseikért. Tőlük kaptam a Hadtörténeti Levéltárban őrzött minősítvényi táblázatokat, amelyek munkám alapját adták. A fényképek többségét is a féltve őrzött családi archívumból küldték meg részemre. Külön köszönöm a segítségét Kovalik Andrásnak, a Kinizsi Természetbarát Egyesület alelnökének, aki Békessy evezős múltjához adott értékes adatokat és fényképet.