Arcok a Nagy Háborúból 16.
A most következő fotókat és háborús anekdotát Jakatics Árpád tanár úr (Dér Zoltán visszaemlékezéseinek közreadója) küldte el nekünk. A rövid kis írás saját gyerekkori emlékeinek felidézése, egy olyan generációé, amely még ismerte az első világháborús veteránokat, és közvetlen forrásból hallgatta háborús történeteiket.
A Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében című kötet olvasgatása közben felidéződött emlékeimben nagyanyám néhai bátyja, aki gyermekkoromban gyakorta mesélte első világháborús élményeit. Katonás ember volt a 40-es, 50-es években is, miként a bizonyságul mellékelt későbbi képek is bizonyítják. Magas rangot nem ért el, csak altiszt (hivatalszolga) volt a városházán Sopronban, magas „állást” se töltött be, legfeljebb „magas ülést” a köztisztasági vállalat első locsolókocsijának kezelőjeként, a víztartály mögött. Viszont kitűnő mesélő volt. Vasárnap délelőtt a miséről hazafelé menet mindig betért hozzánk, ilyenkor szivarra gyújtott, s mondta háborús történeteit. Nagyanyám nemcsak a szivarfüst miatt mordult rá, hanem talán azért is, mert az ő ura már a harcok első évében ott pusztult a fronton, s magára hagyta egy apró kisfiúval és egy még meg sem született kislánnyal.
Pista bácsi, a locsolókocsi-kezelő
Azóta is sajnálom, hogy gyerekként nem próbáltam lejegyezni Pista bácsi „meséit”. A legtöbbet Doberdót és az Isonzót emlegette. Egyszer, amikor a fedezékben a felettes tiszt ki-kinézegetett a kémlelő nyíláson, Pista bácsi figyelmeztette, hogy vigyázzon, mert rosszul jár. A következő pillanatban az olaszok belőttek a „kulcslyukon” (így maradt meg bennem), és fejbe találták a tiszt urat.
Iván István altiszt
Ez a nagybátyám Iván István (1885-1964) soproni lakos volt. A kötet függelékében (336. o.) megtaláltam, hogy soproni alakulat is részt vett a harcokban. Egyetlen katonakori fénykép maradt Pista bácsiról, igaz, nem a doberdói fronton készült. Ennek másolatát (hátoldalával együtt) most mellékletben elküldöm.
Iván István a jobb szélső bajuszos személy
A fotó hátoldalán: Magyarok bosnyákok, lengyelek és csehek között az 1917 évi Erdélyi havasokból