A 17-es népfelkelők utolsó háborús karácsonya
1917. december 24. A negyedik háborús szentestét töltötték milliók távol az otthontól, szeretteiktől. Nem volt ez másképp a magyar királyi székesfehérvári 17. népfelkelő gyalogezred esetében sem, akik Gyimesbükk térségében állomásoztak, és a fegyverszüneti tárgyalások után joggal reménykedtek, hogy ez lesz az utolsó háborús karácsonyuk…
„November 1-én érkezik meg Gyimesbükkre az augusztus 22-e óta kikülönítve volt II. zászlóalj az Ojtozi szorosból, s ott mint hadseregtartalék helyezkedik el. Ezen a napon vonult be szabadságról Urváry ezredes is és újból átvette az ezred parancsnokságát.” – emlékezik a két világégés között megjelent emlékalbum a magyar királyi székesfehérvári 17. népfelkelő gyalogezred 1917 novemberi helyzetéről. Mivel az alakulat I. és III. zászlóalja már korábban megérkezett a térségbe, immár a teljes ezred a Gyimesi-szorosnál szolgált.
A magyar királyi 17. népfelkelő gyalogezred alakulatainak helyzete, 1917 november-december (Forrás: A m. kir. székesfehérvári 17-ik honvéd gyalog- és népfelkelőezredek története. Szerk. márkosfalvi Sipos Gyula)
A szemben álló orosz csapatokkal a helyzet ekkor már meglehetősen békés volt: egy alkalommal – december 10-én – a Camuga-völgyben állomásozó csapataiktól egy zászlóalj parancsnoka öt tiszt kíséretében átment a magyar állások előtt található műszaki akadályokhoz, hogy az időközben hivatalossá vált fegyverszüneti egyezményt közösen ünnepeljék az ezredtörzzsel. Másnap az ezredparancsnok több századparancsnoka kíséretében viszonozta az orosz tisztek látogatását, akik ebéddel várták az egykori ellenséget. A békés körülmények között végre reális esélye volt annak, hogy a lehetőségekhez mérten zavartalan, nyugodt légkörben készülődjenek a szeretet ünnepére a sok megpróbáltatáson átesett népfelkelők.
Barátkozás az orosz fronton
(NHKA)
„December 20-áig teljes nyugalomban marad az ezred állásaiban, amikor az I. és II. zászlóalj elhagyta azt, s Gyimes, Gyimesbükk és Tarhavaspatakán szállásolták el. A III. zászlóalj állásban maradt, s a biztosító szolgálatot az ezred egész vonalában ellátta. 1917. december 24-én, a szentkarácsony estét, ezen helyzetben ünnepli az ezred. Az I. és II. zászlóalj karácsonyfája a Gyimesbükki pályaudvar fölött a hegyoldalban állott, egy 6—8 méter magas élő ősfenyő, melynél a két zászlóalj tisztjei és legénysége gyülekezett, élükön Urváry ezredes ezredparancsnokkal. Weszelowszky tábori lelkész beszéde közben apró villanykörték gyulladtak ki, amelynek hatása alatt gyönyörűséges templommá varázsolódott meghatódott népfelkelőink szívében a Gyimesi szoros. Senki meghatottabb szívvel nem énekelte még a Himnuszt, mint ahogyan karácsonyesti áhítattal a csukaszürke sereg a Gyimesi hegyoldalban énekelte. A III. zászlóalj fenn a Mt. Palosu 1189-es kupon ünnepli a szentestét.
Gyimesbükki vasútállomás
(Forrás: vasutallomasok.hu)
Amikor a sötétség beállt, a legmagasabb fenyőfán kigyúltak a villanylámpák. Alighogy felhangzott a magyarok éneke, az oroszok elhagyva állásaikat, hosszú sorokban jöttek, s ők is körülállták a Palosui karácsonyfát. Leomlottak a negyedféléves ellenségeskedések elszigetelő falai. Fegyver helyett imára kulcsolódtak a kezek, s együtt énekelte a magyar és orosz a karácsonyi éneket.
Ünnepség után az ezred tisztjei a gyimesbükki pályaudvaron közös vacsorán vettek részt, a legénységnek ugyancsak kiadós ünnepi étkezése volt. Éjfélkor az egész ezred részére misét tartott a lelkész.”
Karácsonyi képeslap a háborús időkből
(NHKA)