Kedves olvasóink! Az év utolsó napján, mint az már nálunk itt a blogon lassan hagyomány, felelevenítjük az év legolvasottabb, legnépszerűbb posztjait. Közzétesszük a 12-es listát, amelyet az oldal forgalmát mérő statisztikai adatok alapján állítottunk össze. Tartsanak velünk a 100 évvel ezelőtti történetek megismerésében, a közös emlékezésben jövőre is! Jó olvasást és boldog új évet kívánunk – a szerkesztők.
2017 legolvasottabb posztjai
1. Stencinger Norbert: „Hullák, hullák, mindenütt hullák”
Harcok a Halál hegyén a 11. isonzói csatában – Monte del Morte, azaz a Halál hegye – így nevezték el az olaszok a Monte San Gabrielét a 11. isonzói csata során, amikor 1917 augusztus-szeptemberében folyamatosan nagy erővel támadták a 646 méteres magaslatot. A hegy az ott zajló harcok hevessége, a körülmények és az elszenvedett veszteségek miatt rászolgált a nevére….
2. Molnár Tibor: Huszárballada
A szabadkai 4-es népfelkelő huszárok 1914. szeptember 6-ai kölpényi tragédiája – A Monarchia Szerbia ellen 1914 augusztusában indított sikertelen támadását követően, 1914. szeptember 6-án szerb csapatok keltek át a Száván, s törtek be a Magyar Királyság területére. A Szávakölpénynél öngyilkos ellentámadásra bevetett szabadkai népfelkelő huszárok két szakaszát elfogták, és véres színjáték vette kezdetét. Az egyházi holttányilvánítási iratanyagban fellelt tanúvallomások alapján pontosan rekonstruálhatók az események.
3. dr. Lippai Péter: Egy legenda nyomában az Isonzó partján
Bertalan Árpád 100 évvel ezelőtti haditettének emlékére – Vitéz Bertalan Árpád őrnagy (posztumusz alezredes) legendás személyiség volt. Leginkább mint a magyar katonai ejtőernyőzés atyja vált ismertté a témával foglalkozó kutatók és a fegyvernem mai katonái számára. Azonban még az utóbbiak közül is csak kevesen tudják, hogy Bertalan Árpád – akkor hadnagy – alig pár nappal 19. születésnapja után egy rohamjárőr parancsnokaként olyan haditettet hajtott végre az éppen 100 éve lezajlott caporettói áttörés első napján, amelyért a katonai bátorságért adható akkori legmagasabb magyar és osztrák–magyar kitüntetést is megkapta.
4. Horváth Jenő: „What cause it all?”
A caporettói áttörésről – Az olasz haderő az első világháborúban 1917 őszéig 11 nagy csatát vívott az Isonzónál az osztrák–magyar hadsereggel. Valamennyiben az olaszok támadtak. A 11. isonzói csataután az olasz hadvezetés úgy számolt, hogy újabb nagy csatára majd csak 1918 tavaszán kerül sor. 1917. október 24-én azonban osztrák–magyar és német támadás kezdődött, amely Caporetto környékén átszakította a frontot. Caporetto szimbolikus jelentést kapott: az olaszoknál a hadsereg és a nemzet katasztrófájaként, a németeknél, az osztrákoknál és nálunk ellenkezőleg: csodaként emlegették.
5. Pollmann Ferenc: Valahol Olaszországban, avagy ne bántsátok a szürke galambot!
Élénk médiaérdeklődés mellett mutatta be a Duna TV 2016. december 16-án a Szürke senkik című első világháborús filmet, amelynek forgatókönyvét Köbli Norbert írta, rendezője pedig Kovács István volt. A kritikákat olvasva megállapítható, hogy a tv-film sikert aratott, sőt, akad a vélemények között néhány egészen elragadtatott hangnemben íródott cikk is. Pollmann Ferenc most következő írásában hadtörténeti szempontból elemezte a filmet – a cikk végén pedig Csunderlik Péter történész véleménye is elolvasható (a szerk.).
6. Horváth Jenő: „Sírva mentek előre a katonák”
A 10. isonzói csata olasz szemmel – 1917. május 12-től június 5-ig tartott az immár 10. isonzói csata, amelyik minden korábbinál nagyobb veszteséget követelt a szembenálló felektől – különösebb eredmény nélkül. Olasz oldalról rendkívül súlyosak voltak a veszteségek.
7. Kajon Árpád: A Nagy Háború színesben
A fekete-fehér világháborús fényképek és filmfelvételek alapján az embernek néha az a tévképzete támad, hogy ez a korszak a valóságban is ilyen szürke volt. Persze tudjuk, hogy nem, csak nehéz elképzelni mindenféle támpont nélkül, pusztán az adott képet vagy felvételt nézve. Ezért is népszerűek az utólag színezett képek, melyek segítségével felidézhetünk egy-egy korabeli pillanatot, nagyjából úgy, ahogy a valóságban is kinézhetett. A színezéshez alapvetően kétfajta ismeretre van szükség: egy technikaira, magának a színezésnek az elvégzéséhez, illetve egy történelmire, amivel a színeket meghatározzuk.
8. Bánkuti Ákos: A magyarosi rohamtámadás 100 éves évfordulójára emlékezve
Száz évvel ezelőtt, 1917. március 8-án a magyar királyi miskolci 10. honvéd gyalogezred rohamkiképzést kapott századai és a 39. honvéd hadosztály többi egysége visszafoglalta az oroszoktól Erdély keleti határán a stratégiai fontosságú Magyaros-hegycsoportot. – Bánkuti Ákos barátunk is megemlékező írást küldött számunkra az eseményről, amelynek az emlékét a budakeszi szervezetük évek óta a helyszínen is igyekszik ápolni.
9. Takács Róbert: Egy nőnapi diadal a Magyaros-tetőn – 1917. március 8.
1917. március 8-án délelőtt a Csíkszentmárton fölé emelkedő Magyaros-tetőn a magyar honvédek komoly fegyverténnyel jegyezték be magukat a Nagy Háború történetébe. A támadás értékét nem az elért eredmény nagysága, mélysége, hanem annak hatékonysága és precíz végrehajtása emelte a mindenkori hadtörténeti kutatások fókuszába.
10. Bánkuti Ákos: A tarhavasi két oszlop
Erdély „ezeréves” határán a Keleti-Kárpátokban, 1916. augusztus végétől másfél éven át folyt a küzdelem a betörő román, majd az orosz csapatokkal. A határvonalat alkotó Tarhavas-hegyről a Tatrosba futó Tarhavas-patak völgyében száz esztendővel ezelőtt történt eseményeket idézzük fel. – Bánkuti Ákos írása következik, aki budakeszi szervezetével évek óta a helyszínen is igyekszik ápolni az ott elesett magyar katonák emlékét.
11. Pintér Tamás: Nincs irgalom
Imre Gábor naplója az orosz frontról, 11. rész – Amire vártak, bekövetkezett. Éjszaka megindult az oroszok támadása. Párbajt vívtak a géppuskák, majd megszólalt a tüzérség is. A szögesdrótok elé jutottak az oroszok és a jobb szárnyon be is törtek. Megindult az ellentámadás, a géppuskáé, majd a kézigránátoké lett a főszerep. Élet-halál harc az éjszakában…
12. Pintér Tamás: „Jobb élő gyilkosnak lenni, mint hősi halottnak…”
Imre Gábor naplója az orosz frontról, 8. rész – A hajnali frontális támadás után a betörési pontról oldaltámadásra indul hősünk vezetésével a félszázad. Boros géppuskái is beavatkoznak a harcba. Az újabb sikeres rohamot követően megszállják és biztosítják az elfoglalt területet, ahol Balogh – jó céllövőként – sorra teríti le az orosz lövészeket…
Imre Gábor naplóinak összes fejezetét elolvashatja itt.
Legnépszerűbb posztok 2010-2017
A blog 2010-es indulásától kezdve mért olvasottsági mutatók alapján az örökranglista 2017-ben a következőképp alakult:
- Pintér Tamás: A Doberdó fogalma
- Kiss Gábor: Családfakutatás a Hadtörténelmi Levéltárban
- Örömkatona: Isonzó, Doberdó csataterei napjainkban
- Kiss Gábor: Harci gázok alkalmazása az első világháborúban
- Sallay Gergely: Osztrák–magyar hadikitüntetések az első világháborúban
- Babos Krisztina: Két dal a Doberdóról
- Pollmann Ferenc: Limanova, magyar győzelem
- Bálint Ferenc: Az osztrák-magyar hadsereg egyenruhái 1914-ben
- Balla Tibor: Az első világháború legsikeresebb hadművelete az olasz hadszíntéren – a caporettói áttörés
- Bálint Ferenc: Az osztrák–magyar katonák felszerelése és az egyenruha változásai az I. világháborúban
- Hermann Róbert: Mire jó a levéltár?
- Szőts Zoltán Oszkár: A központi hatalmak hadicéljai