2016. november 19-én háromnyelvű emléktáblát avattak fel Szlovákiában a mezőlaborci pályaudvar falán, amely egy elfeledett vasúti szerencsétlenségre hívja fel a figyelmet. A szlovák szöveg fordítása a következő: „1916. szeptember 26-án egy lupkówi állomásról a mezőlaborci állomásra tartó, benzintartályokkal megrakott tehervonat hátulról nagy sebességgel nekiment egy kórházvonatnak, amely a keleti frontról hozott betegeket és sebesülteket. A vonat roncsai két napig égtek, a katasztrófa hivatalosan rögzített áldozatainak száma 140 volt, a közvetlen részvevők többről számoltak be. Emlékezzünk rájuk és minden háború áldozatára. Sorsuk ösztönözzön bennünket a megbékélésre.” A megdöbbentő baleset emléktáblája azonban három kérdést is felvet. Mikor volt pontosan a baleset? Hol történt? Miért nem tudtunk róla?
Az Első Magyar–Gácsországi Vasút az 1869-ben engedélyeztetett és Legenye–Mihályitól Homonnán át Lupkówig vezető vasútvonal volt, amelyet Galíciában Zagórzon át Przemyślig terveztek. A részvénytársaság 1870-ben alakult meg 31,5 milliós alaptőkével, de mind a magyarországi területen mind a galíciai oldalon már a munka elején pénzügyi nehézségek támadtak, ezért a vállalat 1872-ben államsegélyt kért.
Az Első Magyar–Gácsországi Vasút egyik részvénye
(forrás: hwph.de)
Sok gondot okozott az alagút építése, valamint a sok földcsuszamlás is. Magyarország és Ausztria is folyamatosan támogatta a társaságot: a budapesti kormány készpénzzel, kölcsönök engedélyezésével adott segítséget, de azzal a feltétellel, hogy az egész vonalon a második vágányt is megépítsék, ami 1888-ra megtörtént. Végül 1889-ben a magyar kormány megvásárolta a magyar területen levő 120 km hosszúságú vonalat.
Az Első Magyar–Gácsországi Vasút vonala piros vonallal jelölve
(forrás de.wikipedia.org)
A vasút gyorsan fejlődni kezdett, és 1887-ben már 586 000 tonnányi árut és 339 000 személyt szállított. 1889-től a több mint 266 km hosszú vonal a magyar és az osztrák államvasutak tulajdona lett. Przemyśltől a magyar határig osztrákok működtették, onnan a Sátoraljaújhely melletti Mihályi állomásáig a MÁV kezelésében volt. Az osztrák részt 1905-ben államosították, de közvetett módon folyamatosan biztosította a Bécs, Budapest és Lemberg közötti közlekedést.
A mezőlaborci pályaudvar utcai homlokzata a „boldog békeidőben”
(forrás: gallery.hungaricana.hu)
A mezőlaborci pályaudvar Vidrány felőli szakasza
(forrás: gallery.hungaricana.hu)
Az Első Magyar–Gácsországi Vasút az első világháborúban óriási stratégiai jelentőségre tett szert, különösen Przemyśl ostroma idején, mivel jelentős mennyiségű utánpótlást szállított a városba, visszafelé pedig galíciai kőolajat hozott.
A Nagy Háborúban megrongált mezőlaborci pályaudvar
(forrás: photogallery.abell.sk)
A kárpáti harcok idején az oroszok és az osztrákok számára is rendkívül fontos szerepet játszott a szállításban, ezért mindkét fél gyorsan helyreállította a pályát. 1915. június 6-án az államvasutak kibocsátott hirdetményében olvastuk, hogy a nappali gyorsvonatpárt Budapest és Mezőlaborc között újra indították.
Az Egri Újság 1915. június 9-én közölte a menetrendet is: „Az 1601/401. sz. vonat indul Mezőlaborcról 4:.00 reggel, Sátoraljaújhelyből 7:45, Miskolc személyi pályaudvarról 9:40 délelőtt, Füzesabonyból 10:48, Hatvanból 11:53, érkezik Budapest Keleti pályaudvarra 1:00 délután. A 404/1604. sz. vonat indul Budapest Keleti pályaudvarról 2:00 délután, Hatvanból 3:21, Füzesabonyból 4:39, Miskolcz személyi pályaudvarról 6:00 este, Sátoraljaújhelyből 8:05, érkezik Mezőlaborcra 11:50 éjjel.”
Ludwig von Stockert osztrák vasúti mérnök, az osztrák állami vasutak magas rangú tisztviselője és oktatója szerint az 1915-ben történt mezőlaborci vasúti szerencsétlenség egy olyan ráfutásos baleset volt, amely a nyílt pályán történt. A ráfutás a vasútnál is olyan ütközés, amikor egy vonat úgy fékez, hogy hátulról megtolja az előtte közlekedő másik vonatot. Az osztrák mérnök Eisenbahnunfälle című 1920-ban megjelent könyve alapján a katasztrófa a következőképpen történhetett.
1915. szeptember 26-án este két vonat is jött az Első Magyar–Gácsországi Vasút vonalán Galícia felől. A pályán a menetirány szerint volt egy 25 ‰ –es lejtő. Elől haladt a 920a számú kórházvonat két húzómozdonnyal és két tolómozdonnyal.
1914-ben egy kórházvonaton a lelkész egy sebesülttel beszélget
(forrás: metropostcard.com)
Ezt a szerelvényt követte a 924a jelzésű tehervonat egy-egy húzó- és tolómozdonnyal. A tehervonat 30 tartálykocsiban petróleumot szállított. Egyes hírek szerint rekvirált lovak is voltak a szállítmányban a tehervonat kísérő kocsijában ráadásul – szabályellenes módon – egy kiránduló társaság is helyet foglalt. A tehervonat a Lupków és Vidrány közötti lejtőn hirtelen 80 km/h sebességre gyorsult fel – mert valószínűleg a fékek felmondták a szolgálatot – és átment két állj jelzésen is. Az összeütközés a vidrányi és a mezőlaborci állomás között történt. Az ütközés olyan hatalmas volt, hogy a hátulról szétroncsolt vonat az eredeti hosszának egyharmadára zsugorodott össze.
Kisiklott mozdonyok Németországban a Nagy Háború előtt
(forrás: abload.de)
Az első vonat mindkét tolómozdonya kisiklott, és a szerelvények vagonjai is lefordultak a sínekről. A tartálykocsik súlyosan megrongálódtak, a petróleum folyni kezdett a hegyről lefelé, majd robbanásszerűen meggyulladt és lángolni kezdett. Ekkor kezdődött a rémálom a több száz tehetetlen sebesült katona számára, akik azt gondolták, hogy már megszabadultak a háború szörnyűségeitől. Egyik pokolból ugyanis egy másik pokolba estek.
Kisiklott és lángoló tartálykocsik 2016 júniusában az Egyesült Államokban
(forrás: en.wikipedia.org)
Stockert szerint csak 36 személy halt meg, köztük a tehervonat összes dolgozója – 2 személy kivételével, aki korábban leugrott, de ez a szám nyilvánvalóan csak a szigorú cenzúrával magyarázható. Az emléktábla felirata szerint hivatalosan 140 volt a halottak száma, ami mai fogalmak szerint akár a 280 főt is elérhette, és 80 ló is elpusztult. A 2016-ban tartott megemlékezésen Martin Drobňák a Klub vojenskej histórie Beskydy (Beszkidek Hadtörténelmi Klub) vezetője elmondta, hogy a halottakat a közeli Vidrány község mellett temették el, ahol a klub adatbázisa szerint az 1. világháborús temetőben 205 katona nyugszik, de valószínűleg az 5 mezőlaborci 1. világháborús temetőbe is kerültek a baleset áldozatai, ahol több mint 2000 különböző nemzetiségű katona van eltemetve.
Az emléktábla leleplezése során Kamil Kočiško a Klub priateľov železníc východného Slovenska (Kelet-szlovákiai Vasútbarátok Klubja) vezetője mint szakember azt feltételezte, hogy a szerencsétlenséghez hozzájárulhatott az óriási forgalom miatt túlórázó osztrák és a helybeli személyzet kimerültsége, a folyamatos műszaki ellenőrzés hiánya és a karbantartás elmulasztása.
1981-ben megjelent csehszlovák vasúti térkép részlete a helyszínről
(forrás: vlaky.net)
A hatalmas katasztrófáról – egyelőre – csak egyetlen tudósítást találtunk a korabeli sajtóban, amely 1915. szeptember 26-ra helyezte az eseményt. Az emléktáblán azonban az 1916-os évszám látható, amit a vasúttörténet kutatóinak még tisztázniuk kell. Addig lássuk az Egri Újság 1915. szeptember 28-i számának leírását.
„Óriási vasúti szerencsétlenség a mezőlaborci vonalon
Nyersolajszállító tehervonat belefutott egy szaladó vonatba. – Lángokban a pályatest.
Az Egri Újság tudósítójától – Eger, szeptember 28.
Hétfőre virradó éjszaka megrendítő vasúti szerencsétlenség történt a miskolcz-mezőlaborci vasútvonal legfelső szakaszán Lupkow és Vidrány között. A Magyar Államvasutak e felső szakaszán az osztrák államvasutak tartják fenn a közlekedést s osztrák vasutasok vezették azt a tehervonatot is, amely a megrendítő katasztrófát előidézte. A katasztrófa tagadhatatlanul nagy, de a róla kolportált hírek bizonyára erős mértékben túlozták a valóságot. A szerencsétlenség borzalmait mindenesetre fokozta az a körülmény, hogy az a tehervonat, amely az összeütközés előidézője volt, nyers olajat szállított, amely az egymásra torlódó tartályokban a mozdonyok tüzétől meggyulladt s lángba borította az egész pályatestet, ami a helyreállítási és a mentési munkálatokat rendkívüli mérvben fokozta. [Így! Helyesen akadályozta.]
A szerencsétlenség
A szerencsétlenségről érkezett első hírek közölték, hogy tegnap este 9–10 óra között az osztrák államvasutak személyzete által vezetett, nyers olajat szállító tehervonat eddig még pontosan ki nem derített okból a lejtős pályán megfutott. Szakértők úgy vélik, hogy a tehervonat nem rendelkezett elegendő fékkocsival, illetve a fékek ereje gyönge volt a lejtős pályán, amelyet az eső különben is sikamlóssá tett, kellő biztossággal lekötni a vonatot. A tehervonat a mozdonyon és szerkocsin kívül csupa vastartályokból állott, amelyek telve voltak nyers olajjal.
Hogy történt a szerencsétlenség?
A nagy katasztrófa részleteiről a következőket jelentik: Az első vonat vezetője rendes sebességgel vezette vonatát, amelynek végéhez kapcsolva két mozdony volt a hozzávaló szerkocsikkal. A mozdonyok, úgynevezett félmeleg mozdonyok voltak, melyek tűzszekrényeiben tűz volt még. A lejtős, sikamlós pályán fékeveszetten rohanó petróleum-vonat teljes erővel nekifutott az előtte haladó vonatnak. Az összeütközés rettenetes volt. Három mozdony roncsai hevertek szanaszét és pillanatok alatt óriási magasságú lángok csaptak fel. A nyersolajat a mozdonyok tűzszekrényeinek tüze felgyújtotta. Az égő petróleum széjjel ömlött, valóságos lángtenger vette körül a felborult kocsi roncsokat.
Mentés és helyreállítási munkálatok
Az érthető nagy izgalomba az első pillanatokban még a helyszínen nem lehetett áttekinteni a katasztrófa nagyságát. Szűkszavú jelentés jött tehát csak Miskolczra az üzletvezetőséghez. Itt nyomban intézkedtek, hogy úgy innen mint Sátoraljaújhelyről rögtön segélyvonatok induljanak a helyszínére megfelelő személyzettel, kötszerekkel és orvosokkal. Azonnal kiment a balesetvizsgáló bizottság is. Az egész mentőakciót Kun Viktor üzletvezető intézi, aki külön vonaton ment éjszaka a helyszínére. A helyszínen nyomban – dacára az óriási tűznek, amelyben 15–20 méterre is felcsaptak a lángok – hozzáfogtak a mentéshez és a pálya helyreállításához, ami teljes erővel folyik. Egyúttal megindíttatott a hivatalos vizsgálat is.”
A 2016. november 19-én felavatott emléktábla a mezőlaborci pályaudvar falán
(forrás: kvhbeskydy.sk)
A szlovákiai emléktábla adatai arra késztethetik a vasúttörténészeket, hogy pontosan meghatározzák, hol történhetett a katasztrófa, hány ember halt meg és újabb iratokat keressenek pl. a MÁV levéltárában, hogy Magyarországon is méltó módon tiszteleghessünk az áldozatok emléke előtt. Addig is egy jó hír: 2017 nyarán hétvégenként újraindult Mezőlaborc és Lupków között a személyforgalom az Első Magyar Gácsországi Vasút szakaszán.
A mezőlaborci pályaudvar napjainkban
(forrás: blog.sme.sk)