Ünnepek idején különösen fájdalmas messze lenni szeretteinktől. Amikor egy katona levelet ír haza, írás közben gondolatban újra otthon van, még akkor is, ha közben átvonuló repülő, esetleg ágyúdörgés van körülötte. Az itt következő rajzos tábori lapok is erről tanúskodnak.
1915.III.25.
Feladó: Varga Endre e. ön. tizedes
30. honv. gy.ezred 10. század
Tábori posta 354
Címzett: Tekintetes Womgler Gyula úrnak
Budapest Országház utca 11. I.em.9.
Az első lapon lévő rajzot a háború szimbólumai uralják: a fent köröző repülőgép, az ágyú és a töltények. A nyúl hátán a puska valószínűleg töltve van és gazdája készenlétben áll, hogy bármikor használhassa. Ezt mutatja, hogy mancsa szigorúan fogja a fegyverszíjat, miközben ünnepel a másik kezében tartott itallal. Az éles lőszer, töltött tojás egy szarkasztikus metafora. A tojás az új élet szimbóluma, míg a lőszer célja az ölés.
Varga Endre a m. kir. budapesti 30. honvéd gyalogezred egyévi önkéntes tizedese ezredével a Kárpátokban, a Beszkidekben harcolt az oroszok ellen. Az ezred ekkor a sikertelen sokoliki-i támadás után csendesebb napokat élt meg. A levelezőlap megírásakor már értesülhettek Przemysl elestéről. Majd nem sokkal később a 21. vadászzászlóalj vette át a kiépített byczk-i védőállásukat. A III. zászlóalj – melybe Varga Endre is tartozott – Malomrétre indult.
1916. IV. 16.
Feladó: Kadett aspirant Balassa (Balassa Miklós hadapródjelölt)
I.R. 69. 8. Feldkomp
Feldpost 90
Címzett: Nagyságos Frank Irénke úrleánynak
Budapest IV. Váci u. 47. Angolkisasszonyok
A második levelezőlapon a robbanó tojásoktól menekül a húsvéti nyúl. Feladója, Balassa Imre hadapródjelölt, a cs. és kir. székesfehérvári 69. gyalogezred katonája ekkor ezredével az orosz fronton állásharcot vívott Panasowka, Cholodziany Sud mellett a Zwyzin-Czepiele-Pieniaki vonalban valahol. A levelet 1916. április 16-án postára adták, hogy nagyjából húsvétra hazaérjen. Az ezrednapló szerint nem történt különösebb említésre méltó esemény. „Április 14-én Panasowkán az egyik tartalékszázad körletben vigyázatlanságból tűz ütött ki és dacára az esős nedves időnek több ház és szín leégett. Április 23-ig a rendes munkálatokat az orosz tüzérség rajtaütésszerű tűzcsapásai zavarják, de a mi tüzérségünk sem marad adós. 23-án – húsvét vasárnapján – napsütéses idő és teljes csend, mert az oroszok is húsvétjukat ünneplik. Az ünneplés helyenként barátkozássá fajult, amit azután az orosz tüzérség egy-két jól irányzott srapnel lövéssel szüntetett meg.”
Barátkozó osztrák–magyar és orosz katonák
Szerző: Fórizs Lehel