A 8a kaverna története a Monte San Michelén
Kutatásainknak is köszönhetően ma már egyre többen keresik fel a Doberdó-fennsíkot. Az egykori súlyos harcok központját, a Monte San Michele területét körbejárva több helyen látni sötéten tátongó, félig betemetődött, beomlott kavernabejáratot. Valamikor igen sok munkát követelt a megépítésük, és nagyon fontos volt a feladatuk, hiszen az élőerőt védeni kellett mindenáron. Ezek közül a 8a számon nyilvántartott kaverna történetét ismertetem, amely több érdekességet is tartogat.
Ha megvalósulnak azok a tervek, amelyek a 8a-hoz köthetők, akkor a Monte San Michelén nem egy kavernával, hanem a ma is látható Schönburg- és Lukachich-alagút mellett egy újabb alagúttal számolhatnánk. Lássuk, mit is lehet tudni a 8a kaverna történetéről.
Az egykori 8a kaverna helye műholdas felvételen
Az 1915 nyarán nagy veszteségekkel lezajlott harcok után már a kora őszi hónapokban elkezdődött a kavernák építése. Kisebb kavernákat fúrtak az első fővédelmi vonalban, nagyobbakat a mögöttük húzódó ún. „felvételi állásban”, valamint a második védővonalban. Kavernák épültek a dolinákban is. Ezek a sziklába vájt üregek némi védelmet adtak a tüzérségi tűz alatt, és bennük voltak elhelyezve a tartalékok, parancsnokságok, segélyhelyek, raktárak. A megépített kavernákat beszámozták. Tudható volt az is, hogy hány ember befogadására alkalmasak csendesebb napokban, valamint tűzcsapások alatt. A 8-as számú kaverna a 6. védelmi szakasz (Biene) mögötti ún. „Vérvölgyben” épült meg. (A 8a kavernáról és a „Vérvölgyben” végzett terepkutatásról további információk ebben a posztban olvashatók.)
A 8-as számú kaverna a „Vérvölgyben”, a 8a pedig a „Névtelen dolina” mellett volt
(Forrás: HM HIM Hadtörténelmi Levéltár)
A 8a kaverna építése csak 1916 februárjában kezdődött el, ezért a kavernák számsorában nem kapott önálló számot, hanem mint „alkaverna”, a 8-as számnak lett alárendelve. A 6. és a 7. védelmi szakasz találkozásának közelében építették meg, közel a felvételi álláshoz. Előtte a két védelmi szakasz találkozásánál egy ma is még jól látható géppuskafészek épült, egy kis kavernával a kezelők számára. Ez a fontos támpont is megkövetelte, hogy legyen mögötte egy nagyobb létszámú tartalékot befogadó, védett hely.
Egykori géppuskaállás maradványa a 6. és 7. védelmi szakasz találkozásánál
(A szerző felvétele)
A 7. védelmi szakasz mögötti felvételi álláshoz vezető felvezető árkot a Monte San Michele keleti oldalán, a kezdődő lejtős tereprészen építették meg. Ez a 8a kaverna fúrásának kezdetekor előny volt, adott némi védelmet a munkások számára. Mint a korabeli felvételen is látható, a bejáratot igyekeztek homokzsákokkal is megerősíteni.
A 8a kaverna bejárata korabeli fotón…
…és a fénykép hátlapja
(Forrás: MNL Veszprém Megyei Levéltára)
A kaverna továbbfúrására már 1916 májusában döntés született. Tervezett méretei: szélessége 300 cm, magassága 250 cm, a hosszát 22 méterre tervezték. A harci körülmények biztosan befolyásolták a munkavégzést, de 1916. június 26-án már 12–13 méter hosszú volt a kaverna.
A 8a kaverna meghosszabbításának terve
(Forrás: HM HIM Hadtörténelmi Levéltár)
Az 1916. júliusi súlyos harcok idején valószínűleg csökkent a kavernában végzett munka mennyisége, mert a következő híradás csak augusztus 1-én olvasható róla: „A dandár javasolja, hogy a 8a kaverna kedvező harcászati fekvése miatt a kaverna egy alagúttal legyen összekötve a B7 mögötti felvételi állással. Az alagút kaverna, ami még építendő, kb. 20 méter lenne. Így kb. fél zászlóalj elhelyezhető lenne.”
Erre a munkára azonban már nem került sor, mert az 1916. augusztus 6-án kezdődő olasz offenzíva igen gyors sikereket ért el. Elfoglalták a Monte San Michelen húzódó fővédelmi vonalat, és a mögötte húzódó felvételi állást is. A 8a kavernát szintúgy. Augusztus 7-én 01 óra 25 perckor a m. kir. nagyváradi 4. honvéd gyalogezred parancsnoka, Kratochvil Károly ezredes parancsot kapott az ellenség által megszállt állások visszafoglalására. Rajnoga Ambrus őrnagy vezetésével a Halász- és a Szakács-század indult meg a 7. és a 8. védelmi szakasz visszafoglalására. A Halász-század 05 óra 14 perckor kezdődő támadásának célja a 8a kaverna visszafoglalása volt. Az ellenség szívósan védekezett, ezért a támadás elakadt, Halász főhadnagy megsebesült, Rajnoga őrnaggyal megszakadt az összeköttetés.
Reggel 6 órakor Kottán hadnagy vezetésével a 8. század kapott támadási parancsot, hogy foglalja vissza a 7. védelmi szakasz jobbszárnyát. A század két szakasza rajvonalban, két szakasz pedig a második vonalban felfejlődve indult támadásra. Az olasz tüzérség erős tűz alá vette őket, és a 8a kaverna körül elhelyezett olasz géppuska jelentős veszteségeket okozott. Kottán hadnagy is súlyosan megsebesült, ezért Marék hadapród vette át a századparancsnokságot, és folytatódott az előnyomulás. Ám a veszteségek olyan nagyok voltak, hogy a támadást be kellett szüntetni.
Augusztus 8-án a sötétség beálltával a Mayer-csoportba tartozó Ákos őrmester és járőrtársai kaptak parancsot a 8a kaverna felkutatására. A sötétben sikerült megközelíteniük a bejáratot és az ott állást foglaló olaszokat elűzni. Azok visszavonultak az elfoglalt felvételi állásba, és magukkal vitték a kavernánál használt géppuskájukat is.
Ennek a jelentésnek kézhez vétele után Marék hadnagy csoportja újra parancsot kapott a kaverna elfoglalására. Saját honvédjeivel és a cs. és kir. karánsebesi 43. gyalogezred 16. századának részeivel előnyomult, és megtámadta a felvételi állásba visszavonult ellenséget. Kézigránátharc kezdődött, és ez idő alatt Ákos őrmesteréknek sikerült bemenni a 8a kavernába, melyet üresen találtak. Mivel a támadó csoport jobbszárnyát olasz átkarolás fenyegette, vissza kellett vonulniuk.
A 8a kaverna utolsó visszafoglalási kísérlete az augusztus 9-én virradatkor kezdődő ellenséges támadáshoz köthető, amikor az olasz gyalogság nagy erőkkel megtámadta a Mayer-csoportot. Már 60 lépésnyire megközelítették a rajvonalat, amelyet heves puskatűz alá vettek. Aztán hirtelen visszafordultak, és visszafutottak. Marék hadapród ezt a pillanatot felhasználva támadásra indult honvédjeivel. A támadáshoz csatlakozott a Maurer-század is. Elérték a 8a kaverna bejáratát, és a közeli kúp felé is előretörtek. Mivel nem volt tüzérségi támogatásuk, és egy közeli dolinából már támadásra fejlődött fel az ellenség, a bátran előretörő csoportnak vissza kellett vonulni.
Itt lezáródik az egykori 8a kaverna története. 1916. augusztus 10-én megtörtént a Doberdó-fennsík kiürítése, olasz kézbe került a bő egy éven keresztül oly sok vérrel és szenvedéssel megvédett fennsík. A 8a számú kaverna is más szerepet kapott, s már nem a magyar alakulatok „kedvező harcászati fekvésű” műszaki létesítménye volt: nem épült újabb magyar alagút sem a Monte San Michelén… Az olaszok átalakították a bejáratát, de miután mára feltöltődött, napjainkban már csak két betonsáv látható.
Az egykori 8a kaverna ma még látható bejárata
(A szerző felvétele)