Kétéves előkészítő szervezés után, 2019. július 17–21-e között a gödöllői Teleki Pál Egyesület szervezésben 18 önkéntes a magyar hadisírgondozó és a helyi szlovén illetékes szervekkel egyeztetve megtisztította a szlovéniai Volčja Draga településen található I. világháborús osztrák–magyar katonai temető 507 sírkövét. Munkájukról blogunk régi lelkes követője, a Gödöllői Református Líceum Gimnázium tanára, Danku István küldött a számunkra képes beszámolót.
A munkálatok megkezdése előtt kikértük és megkaptuk a temetőben nyugvó soproni katonák adatait. A Hadisírgondozó Igazgatóság akkori vezetőjének, Horváth Lajos úrnak a leveléből (2017. október 04.) azt is megtudtuk, hogy „A szlovéniai Volcja Draga város osztrák–magyar katonatemetőjében nyugvó katonák egy része szolgált csak a cs. és kir. 76. gyalogezredben, ugyanis a háború után az olaszok a környékbeli kisebb sírkertekben eltemetett katonák maradványait is ide temették át. Az akkori feljegyzések szerint 1566 hősi halált halt katona sírhelye a temető.”
Tehát a temető mostani képi látványa korántsem a háború alatti soproni 76-os temető állapotát mutatja, de így is örömmel és izgalommal indultunk útnak, mert végre megvalósíthattuk a bennünket régóta foglalkoztató restaurálási tervünket.
A munka során először megtisztítottuk a sírköveket a mohától és a szennyeződésektől. Ezután a már régen leesett névtáblák rögzítőcsavarjainak helyén maradt lyukakat tüntettük el speciális, gyorsan kötő habarccsal, majd mindegyiket tartósítószerrel kezeltük, ami megvédi őket a víztől és fagytól.
A temetőt körbevevő kerítés betonlábazatát is megtisztítottuk a lerakódott kosztól, és nagynyomású vízsugárral lemostuk.
A helyi tűzoltóság gondoskodott a szükséges vízmennyiségről, újságírók és riporterek látogattak el hozzánk, munkájuk eredményét másnap már hallhattuk és olvashattuk is.
Renče-Vogrsko önkormányzatának vezetése szeretettel fogadott bennünket, sőt, kitüntetett figyelemmel és segítséggel támogatta munkánkat.
Tariq Žigon polgármester úr bemutatta városukat, Anja Sedevčič mezőgazdasági és turisztikai szakértő beavatott bennünket a katonai temetőkkel és egy béke park jövőben megvalósításra váró kivitelezésével kapcsolatos terveikbe, s miután Maša Klavora a kobaridi Pot Miru – Béke Ösvénye – turisztikai szervezet egyik vezetője is megtartotta rövid tájékoztatását, meglátogattuk a leendő park helyszínét, a közeli Vinisce melletti osztrák–magyar árokrendszert és kavernákat.
Akik az értékmentő munkát végezték:
- Aszódról: Csobán Pál (tanár úr a gödöllői líceumból) és fia, Csobán Csaba;
- Kartalról: Lados József és fia, Lados Tamás, László Tibor és Buzás István;
- Veresegyházáról: Módy Péter okleveles restaurátor és fia Módy Péter;
- Gödöllőről: Besse Aladár, Csellár Ádám, Kristály György, Radó Gábor, Sándor István, Tasnádi Zoltán, Tóth József, Varga Árpád és jómagam, Márton Danku István, a Gödöllői Református Líceum Gimnázium tanára.
Köszönet illeti a segítségért a Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóságtól Horváth Lajos igazgató urat és Veresné Bokor Évát, a Hadtörténelmi Levéltárból Dr. Kiss Gábor őrnagy urat. Köszönetet mondunk Ernesta Drole asszonynak, a szlovén Kulturális Örökségvédelmi Intézet Nova Gorica-i vezetőjének az engedély megadásáért, Bánkuti Ákos úrnak, a Budakeszi Kultúra Alapítvány kuratórium tagjának a közvetítő segítségéért, a szlovén nyelvű fordításokért Lebar Tamás jogász úrnak Lendváról. Az angol nyelvű fordításokért dr. Buzás Zsuzsannának, a tolmácsolásért dr. Tóth József egyetemi tanárnak, csapatunk tagjának. Bolevácz László ügyvezető úrnak köszönettel tartozunk az időtálló tábla ajándékként való elkészítéséért! (Ilka Hungaria Kft. Kompresszor Szerviz) Köszönjük a gödöllői Teleki Pál Egyesület anyagi támogatását dr. Fábry Mihály tanár úr vezetésével. Külön köszönettel tartozom munkahelyemnek, a Gödöllői Református Líceum Gimnázium igazgatóságának, Bajusz Árpádnénak és Csobánné Egle Klára asszonynak az utazáshoz nyújtott anyagi támogatásért, mely jelentősen csökkentette kiadásainkat. Nagy-nagy köszönet a nagyszerű önkéntes csapat tagjainak is, kik első kérésemre azonnal vállalkoztak a munkavégzésre, sőt természetesnek találták, hogy a szállás- és egyéb költségeket is maguk állják.