Képek az asztalfiókból 15.

Mai képünkön egy délceg honvéd tűzmestert láthatunk, aki díszben üli meg a lovat az 1913 júliusában készített fotólapon. Öltözetén a nemsokkal korábban felállított honvéd tüzérség díszegyenruhájának a jellegzetességei is jól megfigyelhetők.

 

A képen a honvédség újonnan felállított tüzérségének egyik tűzmestere (a tüzérségnél az őrmester megfelelője) látható díszben, 1913 júliusában.

Gyula tűzmester díszben, lovon

A honvédtüzérség felállítását hosszú politikai huzavona előzte meg. Az osztrákok sokáig hallani sem akartak róla, még elevenen élt 1848–49 emléke bennük. Mikor már hajlottak volna rá, akkor pedig a magyar parlament akadályozta évekig a dolgot. Végül az 1912. évi honvédségi törvény rendelkezett a honvédtüzérség létrehozásáról. Eredetileg 1913–16 között évente két tábori ágyúsezred és kétévente egy lovas tüzérosztály felállítását tervezték, majd ezután következtek volna tábori tarackos alakulatok. A balkáni feszültségek miatt végül módosítottak az ütemterven, és az 1913-ra előirányzott két ezreden és a lovas tüzérosztályon kívül további 8 db két üteges tábori ágyúsosztály is felállítanak.

Honvédtüzér alakulatok 1913-ban:

csapattest állomáshely
1. tábori ágyúsezred Budapest
1. tábori ágyúsosztály Veszprém
2. tábori ágyúsosztály Hajmáskér
3. tábori ágyúsosztály Nyitra
4. tábori ágyúsosztály Nyitra
5. tábori ágyúsosztály Nagyszeben
6. tábori ágyúsosztály Lugos
7. tábori ágyúsosztály Zágráb
8. tábori ágyúsosztály Zágráb
8. tábori ágyúsezred Lugos
1. lovas tüzérosztály Szeged

 

Az eredeti tervek szerint a tüzérek nem kaptak volna díszruhát, csak csukaszürke gyakorló- és menetöltözetet. Végül mégis lett díszruha, a nadrágot kivéve, ami maradt az eredetileg tervezett csukaszürke térdnadrág, ez jól látható a képen is.

A fekete csákó csak a címerben és a rózsában különbözött a közös hadsereg tüzércsákójától. Ezen fekete – trombitásoknál vörös – lószőrbokréta ölelte körül a magyar korona és az uralkodói névjel dombornyomásával díszített sárga fémrózsát, majd a csákó bal oldalához simult.

Az ún. tüzérségi dolmány a közös tüzérség kávébarna kabátja volt skarlátpiros gallérral, vállszalagokkal, vállperecekkel és kézelőkkel, egy sor tüzérségi gombbal, melynek gallérjára és kézelőire a gyalogsági dolmány zsinórzatát varrták skarlátpiros zsinórból. A lábbeliként bakancsot viseltek, a lovasítottak (mint a képen látható tűzmester) bőr lábszárvédővel és felcsatoló sarkantyúval.

A tábori ágyús csapattesteknél csak a lovasított altiszteknek (mint a képen) volt ismétlőpisztolyuk, és 1877. mintájú, könnyített lovassági kardja, a többiek oldalfegyverként a régi Werndl-féle kardszuronnyal, lőfegyverként ismétlőkurtállyal, a hajtótüzérek karabéllyal voltak felfegyverezve. A lovas tüzérosztály minden tagja kardot és karabélyt kapott.

Gyula tűzmester díszben, lovon

A fotón szereplő tűzmesterről sajnos csak annyi derül ki a képeslap alapján, hogy Gyulának hívták, és menyasszonyával Szarvasról küldte ezt a lapot 1913 júliusában. Tudomásom szerint Szarvason nem volt tüzéralakulat ekkoriban.