1918 tavaszán egy új és minden korábbinál veszélyesebb „háborús találmány” kezdte tizedelni a hadviselők táborát. A spanyolnáthának elnevezett influenzajárvány nem válogatott a különböző országok egyenruhásai között. A magyar királyi miskolci 10. honvédgyalogezred tábori újságjában a betegség az 1918 októberi számokban jelent meg először. A tábori lapban közölt írások a korszakra és a frontkatonákra jellemző – manapság már néha nehezen értelmezhető – sajátos bakahumorral írnak kezdetben a súlyos áldozatokat követelő járványról.
A poszt írásának kezdetekor nem igazán gondoltam, hogy hirtelen aktualitása is lesz. Sajnos a napokban a híradások legfontosabb témája a nemrég Kínában felbukkant és naponta egyre több áldozatot követelő koronavírus járvány. Itt most az első világégéshez köthetően a spanyolnáthával foglalkozom, néhány tábori újságcikkből szemezgetve, azok alapján felidézve a 100 évvel ezelőtt pusztító járvány megjelenését és elterjedésének az emlékét.
Az influenzajárvány első megbetegedései 1918 márciusában történtek a Kansas állambeli Fort Riley katonai támaszponton
Az 1918. október 1-jén kiadott 10-es honvéd számban egy Miskolcon kifejlesztett megelőző technikáról kapunk összefoglalót.
„Nem fog ki rajtam a spanyolnátha. Nem akkor kell gyógyítani a betegséget, mikor megvan. Védekezni kell előtte! Hát tudja tegnap este az Avason védekezési estélyt rendeztünk a spanyolnátha ellen. Igen, védekezési estélyt. Jó mádi borocskát ittunk. Kilenc óra felé már az asztalon lejtettem nemzeti táncunkat, éltetve Noét, hogy már a bibliai időkben feltalálta ezt a kiváló orvosságot. Diktum-faktum, így védekezünk mi a spanyolnátha ellen. Jövünk lefelé, hát csak úgy érzem, hogy kitört rajtam a spanyol betegség. Lefeküdtem valamelyik síremlék mellé s egyre hangoztattam, hogy nekem 80 fokos lázam van.”
Az 1918. október 15-i számban pedig a Spanyolnátha című orvosi szakvéleményt is olvashatjuk egy interjú keretében, melyet Thurzó Nagy László közölt az újság hasbájain. Abban megegyezhetünk, hogy az „orvosi állítások” a mai napig megállják a helyüket! Szóval felkészülni, mert nagy igazságok olvashatók lentebb!
„– Mit tud kedves doktor úr, a spanyolnátha eredetéről?
– Elsősorban szemtelenség, hogy a spanyolok maguknak vindikálják ennek a nagyszerű betegségnek a feltalálását. Hisz a neve is mutatja, hogy ókori eredetű. Az nem nátha, hanem náthán. A másik nemtelen eljárásuk az volt, hogy nem közölték velünk a betegség bacillusát, hanem saját védjegyüket ráütötték. Egyedüli háborús találmány, melyet az összes hadviselő félnél átvettek. Képzelheti, hogy a háború után – mikor a nemzetközi egyezmény szerint a szerzői, gyártási jogokat védik – mekkora kártérítést fogunk fizetni Spanyolországnak.
– Miben látja, doktor úr, a spanyolnátha tüneteit?
– Abban, hogy az illető beteg!
– Hallatlanul szellemesnek tetszik lenni!
– Természetesen. Mikor az egyén érzi, hogy közérzete nem normális, vagy beteg, vagy pénze nincs, ami egy kutya. Ha félre beszél – lázas, vagy bolseviki, ami egyaránt veszedelmes. Ha annyira rosszul van, hogy szétküldik a gyászjelentését és eltemetik, akkor meghalt.
– Pompás diagnózis! Most már azt tessék elárulni, hogy kell ellene védekezni!
– Nem kell megkapni!
– Pompás!
– Természetesen ezt nem tudja mindenki megtenni. Hogy ne lenne kapós, mikor mindenki megkapja, aki akarja; még jegy sem kell hozzá. Fontos védelmi intézkedéseket kellene tenni. Így be kellene zárni mindazokat a helyeket, hol az emberek jönnek össze: színház, mozi, villanyos, vasút, posta, telefon, piac, vásárcsarnok, üzlet, utca. Mindenkit külön elzárni, így legalább a titkos árdrágítók is ülnének. Szóval teljes elszeparálás.
– De hisz akkor megáll a föld!
– Az nem lenne baj. Ez az öreg sárgolyó is addig forog itt a világűrben – hol tudvalevőleg meglehetősen hűvös az ájer – míg szintén náthás lesz, ez pedig kissé kellemetlen lenne a csillagászoknak, kik olyan szépen elrendelték az öregnek, hogy mennyit seregjen egy évben a saját tengelye körül. Bolond egy állapot és hiábavaló munka, de én ezen már nem tudok segíteni.
– Hogy gondolja a doktor úr elejét venni a spanyolnátha terjedésének a harctéren?
– Ha itt terjedni fog a nátha, bezáratom a frontot!
– ???
– Még a levegőt is, így lesz vége a háborúnak.
Hálásan megköszöntük a szíves felvilágosítást.”
A 10-es honvéd egyik ünnepi számának címlapja
(A vállalkozó kedvűektől a poszt kommentjébe várjuk a fejlécen megrajzolt város, és az ikonikus épületek megnevezését!)
Az 1918. november 1-i számban viszonylag sok verset találunk, olvashatjuk a Békeszellőt, a Hősök temetőjét vagy az Életjel? című alkotást is. Témánk szempontjából a korábbi írásoknál jóval komorabb hangvételű Spanyolgó című versre koncentrálunk.
Spanyolgó
Spanyol már az egész ország,
Sőt a többiek is azok,
Szintén, ki ezt elkövettem,
Spanyol leszek és meghalok.
A háború régen spanyol
S Európa minden népe.
(De nem örülnél oly nagyon,
Ha így járna most a Béke.)
Minap keblem, boldogan vert,
Kárörült a szív, a máj is,
Utolért a sors egy embert,
Spanyol – a spanyol király is.
Az „Üst.” névvel jelölt – egyelőre számomra ismeretlen – szerző versének sorai elgondolkodtatóak, a „spanyol” bárkit utol érhet és sorsa a járványban teljesedhet be. A betegségben szenved már az egész ország és a többi is, s a spanyol halál a szerzőt is veszélyezteti. (Vajon el is érte?)
Bár a kór 1919-ben elült, azért később még többször visszatért és kéretlen vendégként újra árnyat vetett a világra. Az utolsó csapásainak egyikeként ez okozta 1922. április 1-jén IV. Károly király végzetét is.
A tábori lapok kezdeti írásai alapján a poszt „hangulata” némileg kedélyesebb, mint amit egy ilyen sok halált hozó járvány felidézése megkövetelhetne, így zárásként néhány elrettentő tény és adat a nagy spanyolnátha járványról.
Az első dokumentált esetet az Egyesült Államokbeli Kansasban találjuk, de Ausztráliából és Kelet-Ázsiából is eredeztetik.
A vírus az USA-ból könnyen átjutott Európába, hiszen a háború miatt sokkal intenzívebb volt a közlekedés a két kontinens között.
A járvány tombolását három nagy hullámra osztják: 1918. március–július; 1918. augusztus–december; 1919 tavasza, igaz a harmadik hullám már nem volt egységes. A vírus a későbbi években is kisebb-nagyobb hullámokban vissza-visszatért.
A fertőzöttek 20%-a vesztette életét a megbetegedés következtében. (Normál influenzánál ez 1%.)
A halálesetek pontos számát nem ismerjük, de több becslés is van, amelyek értéke 10 milliótól a 100 millióig terjed.
Nevének eredete is kapcsolódik a világháborúhoz. Spanyolország, mint semleges állam tudósított először Európában a járványról. Így rajtuk keresztül értesültek a hadviselő országok, ők lettek a névadók. (A hadban álló országok sajtócenzúrát alkalmaztak, így a közvélemény nem kaphatott valós információt a tényleges helyzetről.)