A Nagy Háború kitörésekor az Osztrák–Magyar Monarchia haderejében harcoló legfiatalabb katona minden bizonnyal az 1901-es születésű, bosnyák Elez Dervišević (ejtsd: Elez Dervisevity) volt. Következzen az ő élettörténete.
Bosznia–Hercegovina 1878-as megszállását követően hamarosan – 1882-től – a Monarchia új alattvalói is hadkötelesekké váltak. A tartomány területéről sorozott legénységből 1885 és 1892 között 12 gyalogos zászlóaljat állítottak fel, amelyeket 1894. január 1-jén négy gyalogezredbe szervezték.
| Csapattest | Hadkiegészítési körzet központja | A békehadrendbeli állomáshely (1914) |
| Cs. és kir. 1. BH gyalogezred | Szarajevó | ezredtörzs, I., II. és IV. zászlóalj Bécs, III. zászlóalj Szarajevó |
| Cs. és kir. 2. BH gyalogezred | Banja Luka | ezredtörzs, I., II. és IV. zászlóalj Graz, III. zászlóalj Banja Luka |
| Cs. és kir. 3. BH gyalogezred | Tuzla | ezredtörzs, I., II. és IV. zászlóalj Budapest, III. zászlóalj Tuzla |
| Cs. és kir. 4. BH gyalogezred | Mostar | ezredtörzs, I., II. és IV. zászlóalj Trieszt, III. zászlóalj Mostar |
| Cs. és kir. BH vadászzászlóalj | Szarajevó | Bruck an der Leitha |
A cs. és kir. 4. BH gyalogezred jelvénye
A Nagy Háború során felállításra kerültek az 5., 6., 7. és 8. BH gyalogezredek, valamint további vadászzászlóaljak is.
A cs. és kir. 4. BH gyalogezred katonái ima közben
A bosnyák katonák rettenthetetlen harcosok hírében álltak, amit a háború során kiérdemelt arany vitézségi érmek is igazoltak. A teljesség igénye nélkül, az 1. BH gyalogezred katonáinak harctéri teljesítményét 20, a 2. BH gyalogezredét 42 (!), a 3. BH gyalogezredét 10, a 4. BH gyalogezredét pedig 15 arany vitézségi éremmel jutalmazta a hadvezetés. A bosnyák vadászzászlóaljak legénysége további 19 arany vitézségi érmet érdemelt ki.
A Monarchia bosnyák csapatokról is megemlékező emlékműve a szlovéniai Log pod Margantom-ban
Elez Dervišević 1901-ben a – Szerbia és Bosznia között a határt képező Drina folyótól mindössze 10 km-re nyugatra fekvő – boszniai Bijelinán, tekintélyes kereskedőcsalád sarjaként látta meg a napvilágot. 1913-ban bátyja nyomdokaiba lépve – aki akkor már hetedikes volt – Tuzlán kezdte meg gimnáziumi tanulmányait.
A Dervišević-család a Nagy Háború előtt
A szarajevói merényletet követően egy gazdag bosnyák kereskedő, Ademaga Mešić felismerve a Szerbia közelsége miatt a bosnyákokat fenyegető veszélyt – a hatóságok jóváhagyásával – még nem hadköteles korú legényekből 450 tagú szabadcsapatot szervezett, és szerelt fel saját költségén. Az alakulat a határt volt hivatott védeni az eseteleges szerb betörés ellen. Ehhez az alakulathoz csatlakozott Elez bátyja, Mehmet Ali, aki hamarosan egy 180 fős csapat parancsnokává lépett elő. A háború kitörésekor – 13 évesen – Elez is csatlakozott a szabadcsapathoz. Egy felderítő-vállalkozás alkalmával, a Drinán való átkelés során, Mehmet Ali elesett a szerbekkel vívott csetepatéban.
Elez Dervišević katonaként
1915 májusában – amikor a Boszniában állomásozó osztrák–magyar csapatok jelentős részét Olaszország egyre valószínűbb hadüzenete miatt az olasz határra vezényelték – Elez kiváló helyismerete miatt a cs. és kir. prágai 91/I. zászlóalj útikalauza lett a bevagonírozás során. Egy óvatlan pillanatban ő is felszállt a vonatra, jelenléte csak az Isonzónál derült ki. A gyereket Alois Martinek zászlóaljparancsnok vette pártfogásába, akinek a személyes küldönce lett. Később a harcokba is bekapcsolódott, egy alakalommal három olasz katonát ejtett hadifogságba. Jutalmul, 14 évesen, tizedessé léptették elő.
Elez Dervišević Alois Martinek zászlóaljparancsnok társaságában
A harcok során súlyosan megsebesült, repesz fúródott az állkapcsába. Bécsbe szállították gyógykezeltetésre. Megjelenése nagy feltűnést keltett, a kórházban Izabella Mária Terézia főhercegnő (1888–1973) is meglátogatta. Felépülése után vissza szertett volna menni bajtársaihoz a frontra, de nem hagyták.
Előbb az Ernsthaler család vette pártfogásába, majd a pozsonyi kadétiskola hadapródja lett.
Az Ernsthaler család körében
A háború befejeződését követően visszatért szülővárosába. Katonai szolgálataiért megkapta a 2. osztályú Ezüst Vitézségi Érmet, a Bronz Vitézségi Érmet, valamint a Katonai Érdemérmet.
A bécsi és magyarországi – Izabella főhercegnő ekkor Magyarországon élt – támogatóitól kapott tőkéből 1925-ben testvérével mezőgazdasági termékek exportjára szakosodott vállalkozást alapított, amely a második világháború kezdetéig sikeresen működött. A második világháború befejezését követően – egyes források szerint azért, mert a németek oldalán harcolt a kommunista partizánok ellen – elhagyta szülőföldjét és Szíriában telepedett le.
A szír hadsereg őrnagyi egyenruhájában
A szír hadsereg tisztjeként részt vett az Izraellel vívott fegyveres konfliktusokban, az őrnagyi rendfokozatig vitte. 1988-ban Damaszkuszban hunyt el.