A Nagy Háború írásban és képben

Az elmúlt években az Osztrák–Magyar Monarchia területén létesített mintegy 50 hadifogolytáborról, a hadifoglyok elhelyezéséről, ellátásáról számos, elsősorban osztrák szerzőktől származó mű született. A közelmúltban pedig Magyarországon is elkezdődött a kutatás a témában. Számos publikáció jelent meg pl. a Magyarországon elsőként, 1914 augusztusában létesített Esztergom melletti kenyérmezői és a legnagyobb, ostffyasszonyfai táborokról is. A Monarchia hadifogolytáborai őrzésének megszervezéséről, az őrzést ellátó alakulatokról eddig nem jelent meg publikáció. Jelen írás a m. kir. honvédség kötelékében létrehozott őralakulatok szervezésének történetével foglakozik.

A hadifoglyok váratlanul nagy száma a világháború kitörését követő hetekben világossá tette az osztrák–magyar hadvezetés számára, hogy a szerb és orosz hadifoglyok ezreinek a nemzetközi egyezmények szellemében történő elhelyezése, ellátása komoly próbatétel elé állítja nemcsak a haderő, hanem az ország gazdaságának teljesítőképességét is. Nem utolsósorban pedig gondoskodni kellett a hadifoglyok megfelelő őrzéséről is. Ezért 1914 augusztusának első napjaiban a hadvezetés még a népfelkelő hadtápzászlóaljak őrszolgálatra történő bevonásával gondolta megoldani a feladatot. Azonban a harctéri helyzet alakulása miatt a népfelkelő hadtápzászlóaljakat csakhamar az első vonalba kellett küldeni, ezért más megoldást kellett találni. Az új elgondolás szerint a hadifogolytáborok őrzésére rendelt népfelkelő hadtápzászlóaljak mellé Hazai Samu honvédelmi miniszter 1914. augusztus 13-án intézkedett az „esztergomi cs. és kir. gyakorló táborban összegyűjtött hadifoglyok őrzésére” egy, harctéri szolgálatra kevésbé alkalmas, idősebb évfolyamú, népfelkelő szolgálatra kötelezettekből álló, zászlóaljtörzzsel és 3 századdal rendelkező népfelkelő őrzászlóalj megszervezéséről. A törzs 4 tisztből és 16 fő legénységből, egy század pedig 5 tisztből és 195 fő legénységből állt. Az első népfelkelő őrzászlóalj parancsnokságával Seydl Frigyes cs. és kir. nyugállományú századost bízta meg a honvédelmi miniszter.

 A honvédelmi miniszter, báró Hazai Samu szervezési utasítása az esztergomi őrkülönítmény megalakítására (Forrás: Hadtörténelmi Levéltár Hfp. 3987/eln.-1914. sz.)

A következő hetekben, az igényeknek megfelelően tovább gyarapodott az őrzászlóaljak száma. A honvédelmi miniszter 1914. szeptember 26-án 6 újabb őrzászlóalj felállításáról intézkedett. Számozásuk római számmal történt (pl. m. kir. II. népfelkelő őrzászlóalj). 1914 decemberéig az alábbi magyarországi beosztási helyekkel rendelkeztek:

1915 tavasza a hadifoglyok számának további emelkedését hozta. A Monarchiának becslések szerint ekkor már legalább 200.000, elsősorban orosz és szerb hadifogoly elhelyezéséről, ellátásáról és őrzéséről kellett gondoskodni. Mindez együtt járt az őralakulatok számának további emelésével, illetve átszervezésükkel. A cs. és kir. hadügyminiszterrel, Alexander Krobatin táborszernaggyal egyetértésben Hazai Samu újabb 8, Magyarország területéről kiegészített őrzászlóalj szervezését rendelte el. Az 1915. április 13-án készült tervezet nyomán a 8 zászlóaljból 6 zászlóalj egyenként 4 századból (századonként már mintegy 300 fővel), míg 2 zászlóalj – vélhetően utánpótlási nehézségek miatt – csak 3 századból állt.

Az új zászlóaljak beosztási helyei a következőképpen alakultak:

Az új alakulatokhoz az említett kerületekből összesen mintegy 7300 fő népfelkelőt hívtak be szolgálatra, akiknek többsége az 1878 és 1882 közötti évfolyamokból került ki.

 Orosz hadifoglyok munkában
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár 1. vh. gyűjt. 4714/155. sz.)

1915 ősze ismét változásokat, áthelyezéseket eredményezett, és új őralakulatok szervezését is hozta. Az 1915. szeptember 15-én kiadott utasítás alapján ismét 6 új őrzászlóalj szervezése kezdődött meg, amelyekből 3 zászlóalj 4 századból, 3 zászlóalj pedig 3 századból állt. Századonként 300 fővel számítva a 6 zászlóalj mintegy 6300 új népfelkelő behívását jelentette. Az új alakulatokat 5 honvédkerület állományából állították fel, hadrendi számok szerint az alábbi alakulatokat:

A következő, egyben az utolsó szervezeti utasítást jóval később, 1918. augusztus 14-én adta ki a Honvédelmi Minisztérium. A zászlóaljak szervezete jelentősen változott. A korábbi 3 vagy 4 századból álló zászlóaljak egységesen 3 századból (2 őrszázad és 1 kísérőszázad), 1 golyószóró szakaszból és egy rendőri, nyomozó feladatot végző, úgynevezett katonai rendőrségből álltak. A Monarchia területén az osztrák és a magyar népfelkelés őralakulatai egy 1918. január eleji kimutatás szerint mintegy 1 millió 300 ezer hadifogoly őrizetéről gondoskodtak.

 Dolgozó orosz hadifoglyok pihenője
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár 1. vh. gyűjt. 4714/153. sz.)

A m. kir. népfelkelő őralakulatok létszámáról 1918 augusztusából vannak adataink. E szerint állományukban összesen 11.406 fő szolgált. 1918 őszére a hadifoglyok létszáma – bár pontos adataink nincsenek – bizonyosan csökkent, mert a magyar népfelkelő őrzászlóaljak állomáshelyeire vonatkozó utolsó kimutatás szerint az őrzászlóaljak száma már 7 zászlóaljjal kevesebb volt. Ezt az alábbi táblázat szemlélteti:

A háború vége, a Monarchia összeomlása a hadifogolytáborok felszámolását is elhozta. Azonban az 1918. októberi–novemberi napok történései a hadifogolytáborokra és az őrzésüket ellátó őrzászlóaljakra vonatkozóan is meglehetősen zavarosan alakultak. Sok esetben – hasonlóan a fogvatartottakhoz – az őrszemélyzet is egyszerűen hazaindult. Persze nem egy hadifogolytábor a későbbi időszakban is használatban maradt, igaz: a táborba kényszerítettek már nem hadifoglyok lettek, de ez már egy másik történet…