A halálmars krónikása – Szakraida István naplója, 16. rész
Fogságban tartott magyarjaink élete a kánikula beálltával csak tovább romlik. A hamarosan jelentkező vízhiány miatt fürdeni nem lehet, a mosdási lehetőség is korlátozott. A táborvezetés pedig visszatartja a foglyok pénzét, így a kantinban sem lehet pótolni, ami éppen hiányzik. A helyi lakosság hangulata is egyre fenyegetőbb: a korábban megszökött és elfogott két tisztet csak csendőri védelemmel lehet a táborba visszahozni. A frontokról is aggasztó hírek jönnek: Görz eleste, de főleg a románok hitszegő támadása végképp felkorbácsolja a szenvedélyeket…
1916. augusztus 10. csütörtök
Nagy a gyanúnk, hogy a csehek mihelyt megtudták a szökést, bejelentették az olaszoknak. Nagy a gyanúnk Stranszki ellen. El lehetett volna tussolni legalább néhány napig.
Most nem szabad fölmenni egyik teraszra sem (ott szöktek meg). Este 10 órakor név szerint megnéznek, hogy az ágyunkban vagyunk-e. Ma 2 generális is volt itt.
Stranszkyt nyíltan megtámadtuk. Tudtára adtuk Hlavkának, hogy otthon mindent följelentünk.
Nagy a tüntetés a városban és a kaszárnyák előtt Görz miatt.
„Goriziát csapataink elfoglalták” La Stampa, 1916. augusztus 10.
1916. augusztus 11. péntek
Kaptam Marjanntól egy lapot, július 6.
A „Messaggiero” -ban volt, hogy az elfogott tisztek közt a csehek megelégedéssel vették Görz elestét, míg a németek és magyarok szomorúak és dühösek voltak. Már az egész világ tudja, hogy a cseh az egyetlen nép a Monarchiában, amely még mindig ellenünk van. A többi szlávok mind becsületesen viselkednek. Borzasztóan el vagyunk keseredve a csehek ellen!
Írtam Klárinak, Marjannak és Hildának.
Lungot és Évát elfogták. Bár magunk sem hittünk a szökés sikerében, azért elbúsultunk. Délután 1 órakor hozták őket egy zárt kocsiban. Úgy látszik a cittaducalei hatóságok kihirdették jöttüket a városban, mert nagy csőcselék gyűlt össze a kaszárnya előtt és körülbelül úgy 2 óra hosszat a legpiszkosabb módon, jelekkel, ökölfenyegetésekkel, füttyszóval és harangokkal pokoli lármát csaptak. Csendőrség állott kordont, és mikor a kocsi megérkezett, ez a nyomorult, cigány, gyáva aljas nép a kocsira vetette volna magát, ha a katonaság vissza nem tartja őket. A kapukat becsukták, minket elparancsoltak az ablakoktól, a tüntetés tovább tartott. Az az olasz hadnagy, aki felügyeletes volt, mikor Éváék megszöktek, szitkozódásokkal halmozta el Évát. Nem engedték őket hozzánk. Gyűlölöm ezt a népet teljes szívemből és lelkemből. Még egy ilyen alkalomból (mely még Szerbiában is minden feltünés nélkül folyt le) itt ilyen színházat csináltak.
[Augusztus hónap végére bejegyezve:]
Augusztus 11.
Miután Évát és Lungot elkülönítették tőlünk, az az olasz hadnagy lett ügyeletes, aki alatt a szökés történt. Nagyon dühös lehetett és skandalumos jelenetet csinált az udvaron. Aryt, meg még többet megállított, hogy köszönjenek neki, ordított, mint egy sakál. Aryt letartóztatta.
De az olasz őrnagy aztán fölvilágosította tisztjeit, hogy hogyan kell viselkedniük és Arynak sajnálkozását fejezte ki.
Karl főhadnagy fölszólított, hogy miért nem köszönök neki. Úgy látszik Stranszkyval egy kalap alatt ugrálnak. Karl figyelmeztetve lett Éva és Pavelka által, hogy ne érintkezzen ezekkel a csehekkel, akik Szerbiában oly gyalázatosan viselkedtek. Ő ennek dacára érintkezett velük.
1916. augusztus 12. szombat
Kaptam Kláritól május 30[-ról] és Anyámtól jún. 13-ról.
Évával és Lunggal nem lehet beszélni, nem engedik őket ki, ablakukat pedig ráccsal és dróthálóval látták el.
Estenként 6 szuronyos őr jön a felülvizsgáló tiszttel.
A bolond Kovács egyikünknek sem hagy békét. Mindenki látja, hogy őrült és mégis hagyják köztünk.
1916. augusztus 13. vasárnap
Büntetések: séta és futball el van tiltva. Este 9-kor mindenkinek az ágyánál kell lenni, megszámolnak. Azután ránk zárják az ajtókat. Pénzünket csak 10 Lírás részletekben kapjuk ki.
Az olasz őrnagy kijelentette, hogy ő ezentúl is úgy fog bánni velünk, mint eddig, de a felsőbb helyről jövő parancsokat teljesítenie kell. Ez alkalomból sírva fakadt, és azt mondta, hogy a szökés miatt ő és a családja tönkre van téve. (Itt Olaszországban az a hallatlan törvény van, hogy az illető parancsnokot néhány évre lecsukják.)
Írtam Anyámnak egy lapot.
1916. augusztus 14. hétfő
A csehek a mi konyhánkban akarnak egy tűzhelyet építeni, külön akarnak főzni. De mi ezt nem fogjuk tűrni. Végső esetben kérjük az elkülönítésünket tőlük.
Nem tudom, mit csináljak a gyomrommal, a sárgaság mindig visszatér.
1916. augusztus 15. kedd
Kaptam Anyámtól jún. 17[-ről] és 28-ról, Marjanntól júl 11[-ről].
A bolond Kovács dühöngött. Most elvitték Aquilába. Éva és Lung egy vasrácsos, elreteszelt ablakon nézhetnek csak ki. De nem lehet egy szót sem beszélni hozzájuk, mert ott áll egy őr, csupán azért, hogy megakadályozza a velük való beszélgetést.
1916. augusztus 16. szerda
Olaszországban nagy hiány uralkodik szénben, lisztben és iparcikkekben.
A legrondább lisztet kapjuk, amelyből tésztát nem lehet készíteni, tésztás ételeket makaróni tésztából kell csinálni. Még zöldséget sem kapunk.
Megint eszembe jut a 2 év előtti borzalmas nap. Hej, de szívesen csinálnék végig még keményebb ütközeteket, csak lehetne. Már 2 éve annak, hogy Diller kapitányom elesett.
1916. augusztus 17. csütörtök
Sokat költök most a gyomrom miatt. Ha tésztás vacsorák vannak, mindig kénytelen vagyok tojást vagy más valamit enni, és ezt külön kell fizetni.
Írtam Anyámnak, Ellának, Stein Olgának.
Kaptam Feritől jún. 9[-ről] és Jancsitól május 20[-ról.]
1916. augusztus 18. péntek
Ma kaptam Stein Olgától egy lapot júl. 1[-ről] és hazulról a Klári és Feri fényképét.
Klárit nem ismertem volna meg, úgy meghízott. Hogy változik az idő.
Az olasz parancsnokság mindennemű ünnepélyes ebédet vagy ivást eltiltott mára. Így hát csak csendesen, magunkban zárkózva ünnepeltük Őfelsége születésnapját. De ennek is Hlavka az oka, mert ha ő nem kéri az olaszokat, hogy engedjenek meg nekünk egy Dinét, úgy azok észre sem vették volna. Még a „menüt” is megnézték, nehogy valami különöset főzzünk. (Ezt minden nap megnézik.)
1916. augusztus 19. szombat
A szökés miatt nem akarják az olaszok a fizetésünket kiadni. Most azt hozták be, hogy kapunk nyomtatott jegyeket (Jancsi bankók) és az igazi pénzt félre teszik, és minthogy mi úgyis csak a kantinostól vásárolunk, az majd beváltja a tőlünk kapott jegyeket a parancsnokságnál. Így aztán nem adnak igazi pénzt a kezünkbe.
1916. augusztus 20. vasárnap
Kaptam Anyámtól jún. 18[-ról] és 25[-ről], Kláritól jún. 25-ről és Hildától egy fényképet.
Írtam Anyámnak, Klárinak és Ferinek.
Megültem a névnapomat. A borban a vígasz! Énekelni csak szomorút tudunk. A tárogatót megtiltották. Ez a két év olyan súllyal nehezedik vállaimra. Ősz hajam szálai gyarapodnak. Az embert csak a remény tartja vissza az elkeseredéstől.
1916. augusztus 22. kedd
Tiscornia őrnagyot elhelyezik a szökés miatt. Az erre vonatkozó olasz törvények minden hanyagságért a parancsnokot teszik felelőssé. Állásától elmozdítják és minimum egy hónapi fegyházat kap.
1916. augusztus 23. szerda
A „Tribuna”-ban volt egy cikk a csehekről. Az entente őket a monarchia ellenségei közé sorozza és nyíltan az entente szövetségeseihez számítja őket. Egy közeli Párisi konferencián a csehek is részt vesznek!
Majdnem minden nap van az újságban Magyarországról egy cikk. Igaz, lehetséges-e az, hogy Ausztria teljes mellőzésével folyik a német-magyar politika?
Kaptam Anyámtól jún. 23[-ról], Babactól jún. 20[-ról] és a Feri fényképét júl. 28[-ról].
1916. augusztus 24. csütörtök
Írtam Anyámnak, Babacnak és Hildának.
A legújabban lezajló események megint felélesztik az embert. Most már igazán kíváncsi vagyok, hogy mit remél még az Entente? Semmit sem tud elérni, mi állunk szilárdan, nem tudnak minket soha megdönteni. Csak be fogják már végre látni, hogy jobb lesz békét kötni?
1916. augusztus 25. péntek
Kaptam Kláritól júl 5[-ről] és 21-ről lapokat.
Nagy vízhiány van Cittaducaléban. Fürdésről szó sincs már vagy egy hónap óta, mosakodni meg alig van egy kis marék víz.
Még ebben a hónapban nem kaptuk ki a fizetést, gyalázatosak ezek az olaszok. Az ember kénytelen a kantinosnál adós maradni. A deponált pénzekből nem adnak ki egy fillért sem.
1916. augusztus 26. szombat
Az utóbbi időben nagyon megszorították a bánásmódot: pénzt nem fizetnek ki, az ember kénytelen mindig kihallgatásra menni, hogy a fizetést kiadják. Teljesen el vagyunk zárva, rém kis szabadságunk van, az ember ezen a kis udvaron kénytelen sétálni, hogy szinte belebolondul az ember. Nincs víz, már mosakodni is alig tudunk.
Teljesen ki vagyunk szolgáltatva a kantinosnak, aki kénye kedve szerint emeli az árakat. Valósággal kizsarol minket és ebben az olasz parancsnokság támogatja őt.
(Ezt haza is megírom.)
Olasz propagandarajz. Felirata: „Osztrák katonák az ezred vasfegyelmétől az olaszországi fogság öröméig”
(Forrás: www.14-18.it/stampa)
1916. augusztus 27. vasárnap
Kaptam Anyámtól júl. 22[-ről] és Dezsitől augusztus 7[-ről].
Az orosz fronton 12 000 cseh harcol ellenünk, a „Tribuna” szerint.
Írtam Anyámnak, Klárinak, Marjannak.
Úgy hiszem most már megint rendben van a gyomrom. Már nem érzem azt a nyomást az epém tájékán.
1916. augusztus 28. hétfő
Olasz–Német hadüzenet.
Azt hiszem az olaszok kénytelenek voltak megüzenni a háborút. Ez nekünk csak jó lesz.
1916. augusztus 29. kedd
Románia hadat üzent nekünk. Én nem tudom eléggé kifejezni, hogy mennyire letört ez a hír engem, valamint társaimat is. Nem azért, mintha ez a végünket jelentené, mert Isten segítségével megbírunk még ezekkel is. De az, hogy az egész világ ellenségünk, meg akarnak minket enni! Most fáj csak igazán, hogy hadifogoly vagyok, most, mikor minden magyar talán a saját tűzhelyét lesz kénytelen megvédeni. Most kérem a mindenhatót, hogy adjon erőt, ezt [a] nehéz időt észben egészségesen elviselni, mentse meg a hazánkat. Átok az Entent minden tagjára, a föld alá kéne nekik elsüllyedni szégyenükben, hogy ennyien jönnek ellenünk.
1916. augusztus 30. szerda
Kaptam Anyámtól aug. 5[-ről] és fényképet Sanyiról [és] Jancsiról aug 7[-ről].
Az olasz minisztériumból jött az a parancs, hogy a hadifoglyoktól minden fegyverfélét el kell szedni, így például késeket, ollókat (varró és szúró szerszámokat). Ennél nevetségesebb rendeletet még nem hallottam. Miután csak kis zsebkéseink és körömollóink vannak, azért tőlünk nem vettek el semmit.
Németország hadüzenete Romániának.
Az országhatár Gyimesnél
(Forrás: Vasárnapi Újság, 1916., 38. szám)
1916. augusztus 31. csütörtök
Most nehéz megpróbáltatásokat kell átélni. Lásd az újságokat. Minden reményem a magyar vitézségben és a németekben van. Borzasztó, mennyi ellenség!
Sok vihar van. Sokkal nagyobbak, mint nálunk szoktak lenni. Beesik a szobába, az eső meghazudtolja az olasz építészet szilárdságában vetett bizalmat.
Írtam Anyámnak és K. Ferinek.
1916. szeptember 1. péntek
Érdemes leírni a köztünk uralkodó hangulatot most: mindenki végtelenül el van keseredve a románok ellen. Megrohanjuk az újságokat, leforrázva távozunk elolvasva ezeket a rossz híreket. Nem hisszük, hogy igazak, de mégis csak olvassuk. Aztán izgatottan beszélünk, veszekedünk, végtelen dühhel szidjuk egymást, sokan tehetetlen dühükben sírnak. Átkozzuk az Entent népeit, elhalmozzuk őket minden névvel, amit megérdemelnek. De a magyar ember legjobban szidja ilyenkor Ausztriát. Ő az oka, hogy a magyar népnek ennyi ellensége akadt. stb. stb.
Magdától egy lap aug. 7[-ről] és Anyám fényképe júl. 27[-ről].
1916. szeptember 2. szombat
Kaptam Kláritól júl. 18[-ról] és 25-ről lapokat.
Az a svájci pap, aki annak idején kormányuktól kiküldetve itt meglátogatott, kijelentette egy svájci újságírónak, hogy a 60 000 szerb hadifogolyból 16 000 érkezett Olaszországba és hogy az Albánián való átkelés a világháború legborzalmasabb eseményei közé tartoznak. A megmenekültek nagy része tífuszban és kolerában Asinárán elpusztult. (Tribuna mai száma.) Ez bizony igaz.
1916. szeptember 3. vasárnap
Írtam Klárinak és Babacnak.
Az olasz őrnagyot, Tiscorniát fölváltották. A szökés miatt 1 havi várfogságot kapott. Ilyen marha felfogások is csak Olaszországban lehetnek.
Minden magyar város, amit a románok elfoglalnak tűszúrásokhoz hasonlóan érinti a lelkünket. Ez a fájdalom nagyobb a testinél is. Borzasztó ezt így nézni, hogy szaggatják tőlünk Erdélyt.
1916. szeptember 4. hétfő
Mikor a szerbiai vándorlás alatt Monastir felé közeledtünk és onnan hirtelen vissza Albánia felé vittek, Kalmár és Botka [olvashatatlan] Millió Koronát ajánlottak fel Zsifkovicsnak, ha átvisz a mieinkhez. Zsifkovics állítólag azért utasította vissza, mert félt az első csapattól (szerbek és csehek). Ezek t.i. voltak vagy 200[-an] és megakadályozták volna egy ilyen kísérlet esetén. [Sic!]
1916. szeptember 5. kedd
Kláritól fényképet aug. 10-ről.
Állandóan esik.
1916. szeptember 7. csütörtök
Írtam Anyámnak és St. Olgának.
1916. szeptember 8. péntek
Kláritól egy lap júl. 31[-ről].
Nem merek arra gondolni, hogy odahaza milyen helyzet lehet. Ha a parlamentben így beszélnek, akkor bajok vannak. És ha már az önkéntesen jelentkező[kre] (gyerekekre és aggokra) van szükség, akkor hiányzik az emberanyag. Mi nagyon le vagyunk törve, én már nem merek beszélgetésbe bocsátkozni, mert most mindenki pesszimista.
A magyarság százezrével jelentkezik önként, hogy az ilyen országokat, mint pl. a Cseh, megvédjen. Mért nem jelentkezik Ausztriában és Németországban [?]. Őket is úgy fenyegeti ez, mint minket.
1916. szeptember 9. szombat
Sok bolond, csendes őrült van köztünk. (Wattay, Nagy, Lindauer). Lassanként úgy átalakulunk, hogy már azt sem tudjuk ki a bolond köztünk. De vannak még többen is ezeken kívül, akik hajlanak a bolondulás felé. A legkisebb felindulásnál érzem, hogy mily ideges vagyok. És ilyenek vagyunk mind.
Már félig beszámolhatatlan állapotban vannak még: Hlavka, Mursits, Petrik, Szabó László (a csendes őrült), Karl, Staffen stb., ezenkívül mindenkinek van valami bogara.
Következő rész: „Még ennyire egy ellenségünk megverésének sem örültünk…”
Összes rész: A halálmars krónikása – Szakraida István naplója