A magyar katonai napló- és memoárirodalom egyik fájó hiányossága, hogy az 1849 és 1914 közötti évek hazai vonatkozású harci cselekményeiről jószerével nincsenek elérhető munkák. Nincs olyan, magyar katona által írott napló, vagy visszaemlékezés, amely nagyobb terjedelemben tárgyalná az 1859-es, 1864-es, 1866-os háborúk eseményeit, de ide sorolhatjuk az 1878-as boszniai okkupációt vagy az 1882-es dalmáciai felkelést is. Éppen ezért örömteli esemény egy olyan napló publikálása, amelynek szerzője a fent felsorolt harci cselekmények egyikében, nevezetesen Bosznia 1878-as megszállásában vett részt.

 

A Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltárának őrizetében található meg Varga Ottó (1853–1917) történelem-földrajz szakos tanár irathagyatéka, ebben pedig a szóban forgó napló. Varga a cs. és kir. 76. (báró Knebel altábornagy) gyalogezred kötelékében vett részt az okkupációs műveletekben, mint egyéves önkéntes szakaszvezető.

A kötet borítója A kötet borítója

Naplója – a történész és az érdeklődő olvasó szemszögéből egyaránt – szerencsés csillagzat alatt született mű. A 76-osok úgynevezett tartalék ezrede, a 4. és 5. zászlóalj, azon belül pedig Varga alegysége, a 19. század a hadműveletek során számos alkalommal került tűzbe, vagyis ott voltak a harcok sűrűjében. Az írás által felölelt több, mint két hónapos időszak alatt tehát bőven akadt feljegyzésre méltó esemény. A másik szerencsés körülmény a naplóíró személye: Varga Ottó rutinos tollforgató értelmiségiként, de mégis az egyszerű katona perspektívájából tudósít az átéltekről. Földrajz szakos tanárként az események térbeli elhelyezése sem okozott számára gondot, így naplóját olvasva pontosan végigkövethetjük a boszniai hadjárat azon részének a helyszíneit, ahol a szerző megfordult.

A kötet borítója A kötet hátsó borítója

A mai olvasó számára a régies fogalmazásmód szokatlan lehet, de Varga egyébként érdekes és olvasmányos stílusa hamar túllendít ezen a nehézségen. Leírásai rendkívül plasztikusak, segítségükkel beleélhetjük magunkat a hadjárat nehézségeibe. Különösen figyelemre méltó, hogy az elszenvedett megpróbáltatásokat Varga már-már szenvtelenül, ugyanakkor részletesen ecseteli, anélkül, hogy a siránkozás érzetét keltené. Érdemes ezt annak fényében végiggondolni, hogy az ülőmunkához szokott, ráadásul erősen rövidlátó naplóíró számára milyen kínokat jelenthetett napokig élelem nélkül, minimális vízadaggal harcolni és menetelni, feltört lábbal, fedél nélkül, nem egyszer zuhogó esőben éjszakázva. A harci cselekmények mellett az otthoniakért való aggódás, a bajtársak tettei és viselkedése, és a vidék bemutatása is helyet kap az írásban és ezáltal lesz igazán élvezetes és átélhető Varga Ottó boszniai naplója. Érdemes megemlíteni, hogy Varga a harci cselekményekről térképvázlatokat is készített, amelyek nagyban segítik az események megértését, ezek ugyancsak megtalálhatók a kötetben.

A naplóíró eredeti rajza a hadműveletek helyszínéről a kötetben A naplóíró eredeti rajza a hadműveletek helyszínéről a kötetben

Varga szövegét Balla Tibor szerkesztette és látta el jegyzetekkel, továbbá az ő tollát dicséri a kötet egyik előtanulmánya is, amely a 76. gyalogezred Boszniai szereplését taglalja, tágabb kontextusba helyezve a naplót. Varga Ottó civil életét és pályafutását Dominkovits Péter levéltár-igazgató dolgozta fel. Írásából részletekbe menően megismerhetjük Varga pályafutását, szakmai sikereit és küzdelmeit, egyszersmind bepillantást nyerhetünk a korabeli oktatáspolitika és tankönyv-kiadás nem egyszer kaotikusnak tűnő kulisszái mögé.

Maga a kötet szép kiállítású és igen gazdagon illusztrált. Esztétikai értékét nagyban növeli, hogy az eredeti napló címlapja és sorkezdő iniciáléi – Varga Ottó keze munkája – is helyet kaptak az oldalakon.

Varga Ottó 1878-as naplója hiánypótló mű a magyar katonai napló-, és memoárirodalom terén. Én a magam részéről reménykedem benne, hogy a levéltárak és a magánarchívumok anyagaiból még több hasonló mű is napvilágra kerül, s a szélesebb olvasóközönséghez is eljut majd.

Varga Ottó: Naplóm 1878. Szerkesztette: Balla Tibor – Dominkovics Péter
Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára, Sopron 2020.
ISBN 978-963-8327-51-2
220 oldal