A döntés megszületett: a 2023. évi Oscar-díjakat kiosztották. A Neflix múlt év őszén vetíteni kezdett első világháborús filmje, a „Nyugaton a helyzet változatlan”, amelyet kilenc kategóriában is jelöltek, végül négy díjat besöpört. Megkapta a legjobb operatőrnek, a legjobb idegen nyelvű filmnek, a legjobb zenének valamint a legjobb díszletnek járó trófeát. Edward Berger alkotása ezzel felülmúlta Sam Mendes nagy sikerű „1917” című művét, amely 2020-ban tíz jelölésből végül három díjat (a legjobb operatőrnek járó mellett a legjobb vizuális effektek és a legjobb hangkeverés kategóriában) kapott meg.
Az Erich Maria Remarque azonos című regénye alapján készült „Nyugaton a helyzet változatlan” erényeit és hibáit a bemutatót követő hetekben szorgalmas kritikusok és éles szemű kommentelők hadai sorolták. Azóta valószínűleg minden a film iránt érdeklődő tisztában van vele, hogy a rendező, Edward Berger gyökeresen szakított a regény két korábbi filmes adaptációjának módszerével és meglehetősen eltért Remarque világhírű szövegétől. Egyes élesebben fogalmazó internetes kommentelő szerint ezzel olyannyira megváltoztatta az eredeti cselekményt, hogy tulajdonképpen értelmezhetetlenné tette a film címét. Hiszen a mozijának – úgymond – csupán annyi köze van a regényhez, hogy a rendező megtartotta a legfontosabb szereplőket és a világháborús helyszíneket (meg persze magát a világháborút), de változtatásai nyomán a cím mindössze annak jelzésére szolgál, hogy a regény és a film valamilyen módon összetartozik. Egyébként a helyzet nyugaton egyáltalán nem változatlan, sőt…
A film címlapja a Netflix oldalán
(Forrás: https://www.netflix.com/hu/title/81260280)
A kulcskérdés természetesen az, mi volt a célja a rendezőnek a változtatásokkal, melyek közül az öt legfontosabbat az egyik kritikusa a következőképpen sorolta fel:
- • a történet eltérő kezdete
- • az alapkiképzés elhagyása
- • a főszereplő (Paul) szabadságra utazásának elhagyása
- • Matthias Erzberger (illetve a német tárgyalódelegáció) szerepeltetése
- • a német Friedrich tábornok kitalált figurájának szerepeltetése
Már a film első megtekintése után az volt a benyomásom, hogy mintha a felsorolt változtatások (és az itt nem említett többiek) végső soron egy hatodik lényeges eltérésnek készítették volna elő a terepet. Jelesül annak, hogy míg a regényben Paul Bäumer már 1918 októberében meghal, a film a főhős halálát közvetlenül a németek és az antant közötti fegyverszünet érvénybe lépése, azaz 1918. november 11-e 11 óra, elé teszi. Gyakorlatilag néhány másodperccel azt követően, hogy egy francia katona szuronya halálosan megsebesíti Pault, felhangzik a kiáltás, miszerint 11 óra van, azaz mostantól érvényben van a hadviselő felek között a fegyverszünet. És bár nemzetközi jogi értelemben ez a fegyverszünet köztudomásúlag messze nem azonos a békével, a katonák mégis úgy tekintik, mint a háború befejezését, vagyis a hőn áhított béke eljövetelét.
Részlet a filmből
Azzal, hogy Paul Bäumer gyakorlatilag a háború legeslegutolsó pillanatában hal meg, halálának értelmetlenségét kívánja a rendező aláhúzni, ez nyilvánvaló. Hiszen ekkor már – másodpercekkel a fegyverszünet érvénybe lépése előtt – nyilván már semmi fontos változás nem történhetik, a harc most már igazán teljesen értelmetlen és céltalan, a fontos kérdések eldőltek, egyszerűen nincs idő semmi lényegesen változtatni. Ha eddig volt is minimális értelme meghalni a hazáért vagy a császárért, az most már biztosan megszűnt. Aki most hal meg: a semmiért hal meg. Abszolúte értelmetlenül…
Részlet a filmből
Mintha a film ezt sugallaná a nézőnek. Csakhogy ez a beállítás szerintem – azon túl, hogy erősen mesterkélt – alapjában véve hamis. Háborúban a hadijog érvényesítése sok esetben kilátástalan és a szabályok betarthatatlanok. Azt gondolni, hogy a fegyverszünet 11 órai hatályba lépése a katonák további értelmetlen halálát lehetetlenné teszi, mintegy azilumot kínál a harcolóknak, valójában tévedés. De csak ilyen értelmezés mellett érzi a néző valóban tragédiának, hogy a főhős pont akkor pusztul el, amikor már-már megmenekült, amikor sikerült a túlélés.
Részlet a filmből
Közvetlenül a cél előtt elbukni persze mindig tragikus, nem csupán háborúban, de békében is. A sprinter, aki a célszalagot győztesként szakíthatná el, de lépést téveszt és diadal helyett hasra esik: tragikus hős, akit a nézőközönség nagyobbik fele sajnálni fog (a kisebbik meg persze ki fogja nevetni). A háború azonban nem sportverseny. A háborúban a fegyverszünet hatályba lépése után is meg lehet halni – bár ez nyilvánvalóan szabálytalan. De nincs zsűri, akinél reklamálni lehetne. És 11 óra 1 perckor nem kevésbé tragikus elesni, mint 10 óra 59-kor…
Tudvalévő, hogy a nyugati fronton a fegyverszünetet november 11-én hajnali 5 óra 12-kor írták alá azzal, hogy a szerződés hat órával az aláírást követően (amit kereken 5 órára dátumoztak vissza), azaz 11 órakor lép érvénybe. A világháború ezen utolsó napján – főleg az aláírást követő hat órában – a harcoló felek összesen 10944 ember vesztettek (amiből 2738 volt a halottak száma). Ez magasabb, mint a háború átlagos napi vesztesége és magasabb az 1944. június 6-i D-Day áldozatainak számánál is. Bizonyára arra is van adat, hányan vesztették életüket már a fegyverszünet beállta után. Nem gondolom, hogy ez utóbbiak halála kevésbé lett volna értelmetlen és tragikus, mint azoké a baj- és sorstársaiké, akik még a jogszerű gyilkolás időszakában estek áldozatul…
Részlet a filmből
Ettől függetlenül persze Berger mozija jó háborús mozi. Igaz „nem a nyúlszívűeknek való. A hadviselés számtalan borzalmát teljesen kendőzetlenül ábrázolja. Szinte tapintható a fiatal újoncok szörnyű és szinte állandó félelme, akiket az indusztrializált háború embertelen, csontőrlő gépezete ejtett foglyul. A puskákkal, szuronyokkal, ásókkal, gázzal és lángszórókkal elkövetett háborús gyilkosságok brutalitását frontálisan, de voyeurisztikus felerősítés nélkül mutatja be” – írta róla Robin Schäfer, német történész. Feltétlenül érdemes megnézni mindenkinek, akinek esetleg még vannak illúziói a háború természetével kapcsolatban…