A Nagy Háború írásban és képben

Sokszor és szívesen olvassuk az egyik kedvenc blogunkon, a Wang folyó versein megjelenő írásokat, annál is inkább, mivel gyakran kerül elő a Nagy Háború témája másképp, másféle nézőpontból elmesélve. A Lenin testőre a csíkmenasági Bors Gergely népmesébe illő történetét beszéli el.   A poszt eredetileg a Wang folyó versei blogon jelent meg  Ivan Vlagyimirov, csataképfestő […]

A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 81. rész 1916. július 9-én a homonnai megfigyelőállomásról a sebesült Gergellyel Budapest felé indul a kórházvonat. A fővárosban a Golgotha úti hadikórházban helyezik el. A 174-es számú ágy új lakója – szokásához híven – az utazásról és a kórházi viszonyokról is mindent aprólékosan megörökített az utókor számára…   […]

Arcok a Nagy Háborúból 9. Ez a történet egy megsárgult fényképpel kezdődött. A felvétel egy dobozban pihent, a doboz pedig egy felvidéki szeméttelepen kötött ki. A kép szerencsére innen egy történelem iránt érdeklődő ember kezébe jutott, digitális változata pedig egy lelkes közvetítő segítségével hozzám került.   Azt első ránézésre meg lehetett állapítani, hogy a fotón […]

Magyarkanizsa gyógyvízét legenda övezte. A háború kitörését követően a gyógyvízre alapozott lábadozó helyett azonban a szerb harctér közelsége miatt hadikórházat kellett létesíteni a településen, majd katonai temetőparcellát…     A bácskai Tisza-mentén fekvő Magyarkanizsa környékén már a XIX. században felfedezték azt a természet adta kincset, amellyel számos alföldi település rendelkezik: a gyógyvizet. A legenda szerint egy […]

A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 80. rész A volhíniai harcok során megsebesült Gergelyt 1916. július 2-án a sztojanovi vasútállomásra viszik, ahonnan majd Homonnára kerül. Fájdalmas lábbal, de lelkében megnyugodva tart hazafelé: megmenekült a mészárszékről.   [1916.] július 2-án, vasárnap korán keltünk a sátorban, és felöltözködtünk, mert úgy értesültünk, hogy visznek bennünket Sztojanovba, a […]

Arcok a Nagy Háborúból 8. A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Érsekcsanád első világháborúban elesett fiainak száma a kutatás mai állása szerint 59 fő volt. Közéjük tartozott a község történetével foglalkozó Kozma Róbert orosz fronton eltűnt ükapja, Horváth Mihály is.   Érsekcsanádról Borovszky Samu (1910) azt írja, hogy 453 házzal és 1856, túlnyomórészt református lakossal rendelkezik. „Postája helyben […]

Háborús hétköznapok Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében 3. Az első világháborúban a nemzetiségi problémák nemcsak az ellenséges államokhoz kötődő népeknél, hanem a Monarchián belül élőkkel kapcsolatban is jelentkeztek. Mindez megfigyelhető a szlovákság esetében is, akiknek a mozgalmait szintén szemmel tartották. Sorozatunk harmadik részében a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei szlovák-magyar viszony, illetve a „tótok” háborús magatartásába adunk betekintést.   A háború […]

Az 1915 őszén alakult első sziklafúró osztagok 1916 elején kerültek az olasz frontra. Nem volt könnyű szolgálat. „Nincs pihenő, nincs szabadság, nehéz a kiképzés s újra meg újra csak nehéz fizikai munka, vagy nehéz frontszolgálat” – olvasom Jacobi Ágost könyvében. A katonaéletből vett többnyire vidám jeleneteket ábrázoló képeslap feladója is ilyen alakulatnál szolgált.     […]

1916. június 29-én a Doberdó-fennsíkon gáztámadást hajtott végre a Monarchia. A vegyi csapást követő előretörés az itt küzdő magyar alakulatokra várt. Miért került rá sor, hogyan zajlott, s milyen eredménnyel zárult a gáztámadás, amelynek az áldozatairól napjainkban is megemlékeznek az Isonzó mellett, a Monte San Michele tövében?   „A hadsereg-főparancsnokság mindent engedélyezett, amit én az […]